Két, csak két legény van…

 

A kongresszussal kapcsolatos fenntartásainkról lásd korábbi cikkeinket (Kongresszusi kételyek, A meztelen király felhívása). Itt most csak annyit: a Mazsihisz kezdettől fogva világossá tette, hogy belügyeibe (legfőképpen tehát: pénzügyeibe) nem enged betekintést sem, nem hogy beleszólást. Nem várható változás az állammal fenntartott kapcsolatok terén sem: ha a „négy történelmi felekezet” és az állam képviselői találkoznak, ott a Mazsihisz mindenkori elnöke lesz jelen. Általában: a vasárnapi összejövetel a Kongresszus alapvető struktúráit fektette le – hogy mi végre jött létre, mit tart feladatának, küldetésének, arról idő híján nem döntöttek – majd jövő februárban. Létrejött hat bizottság – pontosabban választottak hat bizottsági elnököt – eszközök, jogkör és egyelőre tagok nélkül. Hírek szerint a bizottságoknak a következő, februári ülésig kell „kitalálniuk magukat”.

Mentsük a menthetőt: talán esély nyílik arra, hogy egynémely közéleti kérdésekben valamelyest hitelesebb állásfoglalás szülessék. Ez utóbbi, a honi hagyományok szerint, főleg az antiszemitizmus problémáját jelenti. A Mazsihisznek e téren nem volt semmiféle politikája, sem ehhez szükséges szervezeti struktúrája (még csak egy szóvivője sem). A civil szervezeteket (Mazsike, B’nai B’rith) viszont mindig is foglalkoztatta ez a kérdés. Ha a kongresszuson megalakult Külügyi (vagy a Társadalmi kérdésekkel foglalkozó?) bizottság képes valamilyen kezdeményezésre, úgy változhat az e téren eléggé siralmas helyzet. Vajon lesz-e a bizottságok tagjaiban annyi civil kurázsi, hogy maguktól is kezdeményezzenek bármit, avagy hagyják, hogy a Mazsihisz rántsa össze őket, amikor épp jónak látja? Előbbi esetben nincs kizárva, hogy egy Közéleti bizottság tényező legyen a magyar közéletben – ami az antiszemitizmus örökzöld, s ezért meglehetősen fontos kérdését illeti. Momentán úgy tűnik, ennyi nyeresége lehet a kongresszusnak – ha egyáltalán.

Ami viszont a másik oldalt illeti: a Chabad/EMIH jó magas labdát dobott fel, amikor diszkriminációval vádolta meg a magyar államot. Ilyen vádat Európában a XXI. században egyetlen kormány sem hagyhat magán száradni. Az EMIH tehát sikeresen lépéskényszerbe hozta a témában illetékes Oktatási és Kulturális Minisztériumot, amely nyilván egyezkedni kényszerül, mivel aligha engedheti meg magának, hogy a jelentős nemzetközi háttérrel rendelkező Chabad/EMIH formációt lesöpörje a színről.

A tévékamerák előtt megtartott sajtótájékoztatón az is világossá vált, hogy a Chabad/EMIH önálló hatalmi tényező, amely kész a Mazsihisszel szembeni frontális támadásra. Félő, hogy a nyilvánosság előtti további kínos ütésváltások várhatók, amelyhez hasonlókról lapunk már nemegyszer tudósított más országokból. Köves Slomó azt is világossá tette, hogy a diszkrimináció vádja elsősorban a pénzelosztás miatt merül föl. Az ekörüli huzavona a nyilvánosság előtt még kínosabbá teheti az ügyet.

Három másik zsidó szervezet (Bét Orim, Marom, Szim Salom) szintén eljuttatta kongresszust bíráló nyilatkozatát az országos médiához – amely azonban ebből egy betűt nem közölt. Ennyit az alternatív zsidó szervezetek politikai érdekérvényesítő képességéről (remélhetőleg ez még változik). A Chabad/EMIH – a maga szempontjából – teljesen érthetően cselekedett, amikor a (kezdeti) ellenzéki együttműködés után önálló útra lépett: minek osztozna abban a médiafigyelemben, amit a maga erejéből is elérhet?

*