Obama a Siratófalnál

Írta: Tallián Miklós - Rovat: Politika

Barack Obama – augusztus 25-től valószínűleg hivatalosan is demokrata-párti elnökjelölt – nyáron körberepülte a fél világot. Járt Franciaországban, Németországban, és a Közel-Keleten: bemutatkozott Izraelben, és meglátogatta Abbász palesztin elnököt Ramallahban. Mindenütt megígérte a világ összes gondjának és bajának megoldását, vagy legalábbis az összefogást ennek érdekében.

 

 Obama a siratófalnál.jpg

Az összes gondot egészen szó szerint kell érteni, beletartozik a terrorizmus, Irak, Irán, Afganisztán, Dárfúr, a globális felmelegedés, az izraeli–palesztin konfliktus, az atomfegyverek, meg még ami bárkinek eszébe jut. És persze mindezt állítólag nagyon komolyan is gondolja, egy percet sem fog elvesztegetni.

Ez mind szép és jó. De világmegváltó szándékkal tele a padlás, azt pedig nem tudjuk, Obama megválasztása esetén milyen konkrét lépéseket tenne, sőt, azt sem igazán tudjuk, miféle elveket vall, mit tart jónak vagy rossznak, meg az sem derült ki, egészen pontosan mi az a megoldás, amit az izraeli–palesztin ügyben el akar érni, mi a kitűzött cél.

Az egyetlen, amit biztosan lehet tudni, hogy Obama bölcsességet és belátást kért az Örökkévalótól, hogy jót cselekedhessen. Ezt írta a Siratófalban hagyott üzenetre, amit egy vallási iskola diákja szedett ki, és juttatott el egy bulvárlapnak, az esetért később elnézést kért. Az eseményeket a jelölt stábja nem kommentálta – én sem teszem, mert esetleg jól kitervelt, meglehetősen profán reklámakcióra gyanakodnék, a vallásos amerikai szavazók megnyerése érdekében.

Akárhova is megy és akármit is mond ugyanis Obama, egyelőre nem a világnak üzen, hanem az otthoni potenciális szavazóknak. Egyelőre a világ zsidóságából is csak az a rész érdekli, akinek módja lesz rá szavazni – azaz az amerikai zsidóság. Minden, a zsidósággal és Izraellel kapcsolatos megnyilvánulást ennek és csak ennek fényében szabad értelmezni.

Ez még a kampány. Ha az amerikai zsidóság többségének és a vallásos keresztény rétegnek az kell, hogy a Siratófalnál imádkozzék, akkor ezt fogja tenni. Ha az kell, hogy beígérje a biztos békés rendezést, akármi is legyen ez, akkor beígéri. Ezekből nem különösebben lehet és nem különösebben érdemes következtetni arra, mit fog tenni, ha megválasztják.

Lehet viszont tippelni Obama általános felkészültsége (felkészületlensége), politikai múltja, valamint külpolitikai csapatának összetétele és korábbi eredményei (eredménytelensége) alapján.

Obama összesen két éve szenátor, ez alatt jobbára magát reklámozta, könyvet írt magáról, valamint a Katrina hurrikán áldozatainak segítését célzó törvényjavaslatokat terjesztett elő. Külpolitikai téren szinte teljesen passzív volt. Nem túl valószínű, hogy egyik napról a másikra hirtelen szakértővé válna.

Múltjáról ő maga sem beszél, mert kissé kényelmetlen volna. Egy olyan egyház tagja volt, amelynek vezetői hitvallásként leginkább zsidózni szoktak (az alapító szerint a zsidók hitetlensége miatt az Ószövetség érvénytelen). Obama tehát tapasztalatlan, és korábbi szellemi közege nem kifejezetten kedvező az izraeli–palesztin konfliktus békés megoldásán való objektív, elfogulatlan gondolkodás számára.

Sok múlik tehát a külpolitikai stábon, nézzük meg tehát, az elnökjelölt emberei (igazi demokrata all-star csapat) mit tettek le eddig az asztalra Izraellel és a közel-keleti konfliktusokkal kapcsolatban.

Hillary Clintonra tett kellemetlen megjegyzéséig fontos szereplő volt Saman?tha Power, népirtás- és emberi jog-ügyi szakértő, egyetemi háttérrel, aktív diplomáciai tapasztalat nélkül. Néhány éve azt nyilatkozta, az izraeli–palesztin konfliktus megoldása gigantikus békefenntartó erők telepítése volna. Utólag ezt a nyilatkozatát nem érti. Ezen felül rendszeresen és nyilvánosan aggódik amiatt, hogy az amerikai külpolitika egyes lépései valójában izraeli érdekeket szolgálnak. Bíztató.

Obama ki szokta kérni Dennis Ross volt nagykövet véleményét is. Ross az osloi békefolyamat előkészítésében vett részt, ő volt amerikai részről a főtárgyaló. Az osloi békefolyamat nem vezetett békéhez. Lett viszont újabb intifáda, annak minden kellemetlen következményével együtt.

Hírbe hozták Obamával Robert Malley tanácsadót is. Ő aktív volt a közel-keleti politizálásban, Bill Clinton stábjában részt vett a Camp David-i találkozón, 2000-ben. Ennek lehet örülni, hiszen a békekonferencia jó dolog, csak ez a bizonyos csúcs éppen tökéletesen eredménytelen volt. Körülbelül ennyit érnek Malley tanácsai.

Tagja a tágabb körnek Zbigniew Brzezinski, Carter egykori tanácsadója, aki szintén meglehetősen ellentmondásos személyiség, hozzá köthető az 1978-as Camp David-i egyezmény, ugyanakkor Izraelt illető, nem túl kifinomult kritikái, a Hamasszal való együttműködésre utaló javaslatai nem jó előjelek.

Végeredményben: a demokrata elnökjelölt saját eredményeire és tapasztalataira nem támaszkodhat, a körülötte lévő szakemberek egyik része közel-keleti ügyekben kétes megnyilatkozásokat tesz, másik része pedig már bizonyította, hogy képtelen komoly haladást elérni.

Persze nem kell attól tartani, hogy Obama direkt rosszat akarna Izraelnek, vagy direkt Izrael-ellenes külpolitikát fog folytatni. Ezek ugyanis Amerika közvetlen érdekeivel is ellentétesek volnának, a térségben ugyanis két állam van, amelyek elvi alapon is kiszámítható, biztos szövetségesei a nyugati világnak, az egyik Izrael (a másik Törökország).

Amire számítani lehet Obama megválasztása esetén, az a korábbi, semmitmondó diplomáciai offenzíva folytatása az Izraellel fenntartott szoros kapcsolat mellett, és a közel-keleti konfliktus megoldásának elodázása az Obama elnöki ciklusa utáni időkre.

Fejtse ki véleményét fórumunkban 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]