Kettős mérce?

Vita alakult ki a hozzászólók között a Judapest.org blogon lapunk, a Szombat kapcsán arról: lehet-e hiteles kritikát kifejteni a Szombat hasábjain a zsidó intézményrendszerről, ha a lap pályázik a Mazsihisz nem hitközségi szervezetek számára meghirdetett pályázati alapjához is.

Vita a zsidó szervezetek finanszírozásáról

 

“Van-e a pénznek szaga?”

„Hát a fekete öves Mazsihisz kritika azért erős, nemdebár? Mondjuk a Szombat háttérszervezete a Mazsike honnan kapja a pénzét? Megmondom: MAZSIHISZ (…) Szerintem nem kéne fölvenni a pénzt. Én csak ennyit írtam, ez teszi szerintem hiteltelenné a kritikát” – írta hozzászólásában bazalt, akinek nevéről a link a Marom szervezet honlapjára vezet.

„Mazsihisz pénzekkel kapcsolatban: az állam részéről mindenki nyugodtan alszik, hiszen a „zsidóknak” adtak ennyit es ennyit. Kiknek pontosan? Annak a szervezetnek, amely az állam fele még mindig a magyarországi zsidók érdek es jogképviseleti szerve. Aki ebből a budgetből kér es kap pénzt, automatikusan aláírja, megerősíti es igazolja, hogy a Mazsihisz őt képviseli. A támogatás elfogadásával legalizálja azt, hogy az állam továbbra is a Maszihiszt tekintse partnernek. És ezen a tényen nem változtat az, hogy kritikákat közöl a Mazsihisz működéséről. A Mazsihisz érdekképviseleti és pénzelosztó szerepét kizárólag az kérdőjelezi meg – nemcsak szóban – aki nem veszi igénybe az onnan kapható összegeket” – állította Pilpul hozzászóló, akinek linkje az azonos című internetes honlapra vezet (a Pilpul a Marom Klub Egyesület hivatalos lapja).

„Az az érv, hogy valaki, aki a Mazsihisztől (nyílt pályázaton) pénzt kap, az már függetlenségét is elveszti, és bármit mondjon is a pénzadóról, az rögtön hiteltelen, kb. olyan csacsiság, mintha valaki azt mondaná, hogy mivel Kertész Imre előleget és honoráriumot vett fel a Sorstalanságért az állami kiadótól, rögtön a Kádár-rendszer láncoskutyusa lett. Nem inkább azt számít, hogy ki mit mond, mit hallgat el, miről beszél mellé, és mi fölött huny szemet? Erről pl. lehet vitatkozni, és nemcsak (hiper)moralizálni.” – fogalmazott a vitához hozzászóló Kovács András.

A vita során felmerült, hogy a Szombatot bírálók (a Marom és lapja, a Pilpul) a Magyarországi Cionista Szövetségen keresztül közvetve maguk is kaptak támogatást a Mazsihisztől, másrészt a Mazsökhöz például pályáztak, és nyertek is (a pályázati döntések itt olvashatók: (www.mazsok.hu/ftp/Palyazatok2008Maj28.xls). A Mazsök bár közalapítvány, így formálisan a magyar költségvetés zsidó célra rendelt pénzalapját osztja szét, ám kuratóriumában – melynek társelnöke Zoltai Gusztáv – a Mazsihisz képviselői relatív többséget élveznek, így akaratuk ellenére nemigen történhet pénzosztás. Úgy véljük, szemforgatás azt állítani, hogy támogatást innen elfogadni kóser, a másik forrásból tréfli, habár értjük a szemléleti különbségtételt. (Sajátos logika és morál, hogy Jewstock fesztiváljukhoz a Marom attól a Mazsikétől is elfogadott támogatást, melyet azért bíráltak, honnan kapja saját támogatását.)

 
Érdemes olvasni korábbi számainkat is: aligha kritizálta többet valaki nyilvánosan a Mazsihiszt a Szombatnál. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a Szombat mindkét fenti forrásból nevetséges, s évről évre csökkenő összeget kap (idén a Mazsihisz Pályázati Alapjától 225.000 forintot) – nem függetlenül talán lapunknak a Mazsihisz és a Mazsök működését érő kritikájától –, akkor finoman szólva is butaság a Szombat függetlenségét számon kérni. Támogatásainknak több mint 90 %-át nem magyar zsidó forrásból kapjuk, hozzánk hasonlóan mások is külföldi zsidó forrásokhoz pályáznak, például bírálóink is. Ez is egyfajta függés, sajnos, de magyar zsidó civiltársadalom híján elkerülhetetlen. Mindenesetre jobb több lábon állni.

Álláspontunk a következő: amíg a Mazsihisz és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kapja közvetlenül az államtól az egész magyarországi zsidó élet fenntartására szánt központi költségvetési összeget (több milliárd forintot), addig ezen összegek töredékének az igénybevétele (pályázatok formájában) – önfenntartó magyar zsidó civiltársadalom híján – szükséges rossz. „A holtak nem dicsérik Istent” – írta egy zsoltársort parafrazálva Jakob Glatstein jiddis költő – a meggyilkoltak nem gyakorolhatják a cedáká (adakozás) parancsolatát sem, nem tudnak fenntartani zsidó intézményeket, a megmaradt zsidóság pedig szintén nem tartja fenn közösségeit, intézményeit. Ezt a készséget és hajlandóságot a kommunista diktatúra vallási- és civilközösségeket ellehetetlenítő politikája ölte ki az emberekből.

A zsidó intézményrendszert anyagilag e pillanatban a magyar állam tartja fent – jóvátételképpen. A diktatúra idején gleischaltolt zsidó képviselet jogutódja, a Mazsihisz, a közösségnek juttatott pénzt nem megfelelően hasznosítja, és osztja tovább, nem kellőképpen támogatja a zsidó civilszférát – ahol ma a zsidó köz- és kulturális élet nagy része zajlik. Erről lehetne és kellene vitatkozni érdemi módon, nem arról, szabad-e e pénzre pályázni. Nem a jogosan járó támogatások töredékének elfogadása legitimálja a fennálló rendszert, hanem a nyilvános kritika hiánya. Sok támogatást kérő szervezet és személy félelemből, érdekből hallgatja el a Mazsihiszről alkotott kritikus véleményét, és nem tesz a változásokért. A Szombat szerzői és szerkesztői nem tartoznak ebbe a sorba.

A magyar állam nem attól fogja megváltoztatni a zsidó intézményrendszer egypólusú támogatását, és a zsidó intézmények finanszírozása sem attól fog megváltozni, hogy a Mazsihiszhez nem pályáznak a civilszervezetek.

E szervezeteknek és fórumoknak nem egymást kellene kritizálniuk függés és függetlenség mondvacsináltnak látszó fokozatai miatt, hanem közösen kellene a Mazsihiszt (és a magyar államot) arra rávenniük, hogy a zsidó közösség intézményeinek finanszírozása kiegyensúlyozottabbá váljon. Ehhez valószínűleg az egész zsidó érdekképviselet rendjét át kellene alakítaniuk. Amíg ehelyett egymást szapulják, működik az „oszd meg és uralkodj” elve: a műsort nézve a „főhős” karosszékében elégedetten hátradől.  

Vitatkozzon a témáról fórumunkban