„Az volt a vezérelv, hogy az illető csapat vállaltan zsidó legyen”

Mindössze egy nap telt el, a Merlinben talán még ott áll egy-két kósza díszlet, pár otthagyott példány a kezelt jegyekből, az első nemzetközi zsidó színháztalálkozó kóbor szelleméről nem is beszélve, amikor Borgula Andrással leültünk beszélgetni a Gólem Színház Holló utcai művésztanyáján az épphogy csak elmúlt rendezvényről.
           

 

               

A kép előterében Borgula András

– András, így egy-két nap elteltével hogyan tekintesz vissza a fesztiválra?

– Azt mondom, hogy nagyon sikeres volt a mi részünkről. Azok az előadások, amelyek lementek, majdnem teltházasak voltak – volt ugyan egy gikszerünk az Osztrák Zsidó Színházzal, akik saját bevallásuk szerint belső konfliktusok miatt az utolsó napon mondták le az előadást…

– Honnan jött ennek a fesztiválnak az alapötlete?

– A lassan két éve működő Gólem Színház vezetőjeként számos társulattal tartom a kapcsolatot: Izraellel, hisz ott végeztem színházrendezést, a roppant előremutató New York-i csapattal, vagy épp az osztrákokkal, akik szintén a progresszív vonulatot képviselik. Annyira érdekesnek tűnt a kérdés, hogy zsidó színház és miért fontos? Hát akkor nézzük meg! Vannak ugyan összművészeti zsidó fesztiválok, de sehol nem foglalkoznak színházzal, mivel a zsidó művészet hagyományosan nem színházművészet. Akkor arra gondoltam, hogy mivel Magyarországon nincs amúgy sem nemzetközi színházi fesztivál, nagyon érdekes lenne egy ilyet ide hozni – de ne csak egy nemzetközi fesztivál legyen, hanem nemzetközi zsidó fesztivál.

–Tehát ez volt a koncepció, amikor a társulatokat és az általuk előadott darabokat kiválasztottad…

– Az volt a vezérelv, hogy az illető csapat vállaltan zsidó legyen, a másik szempontom pedig, hogy ne egy speciális közösségnek játszó csapat legyen – mindenek előtt pedig a művészeti szempont volt a fontos. A hozott daraboknál lényeges szempont volt, hogy értse, élvezze a magyar közönség. A román társulatnál például megnéztem az aktuális repertoárt, és azután az ő művészeti vezetőjükkel konzultálva választottuk ki a befutót. Az izraeli előadás otthon is hihetetlen sikeres volt – ennek ellenére erősen gondolkoztam, hogy mit is hozzak Budapestre… Valószínűleg ez is volt a sikerük titka, hisz olyan természetességgel álltak a színpadon, annyira érződött ez az egészséges önbecsülés – pont, amire tanítja a nőket ez a darab… De az eredetiség gondolatán tovább haladva: nagyon szerettem a Jazz&Jewst, igazi unikum volt. Honnan jött ez a kicsit formabontó gondolat, hogy egy színházi fesztiválra behozol egy négy virtuóz zongoristával aláfestett irodalmi felolvasóestet?
Az alapötlet a saját, kéthetente megtartott „földalatti” estünkből eredt. Aztán a fesztivált megelőző beszélgetés alkalmával valakiben felmerült, hogy van a Merlinben zongora  – mi lenne, ha összefordítanánk két zongorát és játszanának rajta négyen? Az egész aztán úgy alakult ki, hogy leültünk a zenei vezetőnkkel, és ahogy játszott, lassan megjelent a szemem előtt a kép; arra gondoltam, hogy Seress Szomorú vasárnapja után elolvasni Szép Ernő Három felebarát című művét, az igazán üt.

– A rendezvény jellegéből adódóan, szerintem sokan várták, hogy meghívást kap a Budapest Zsidó Színház. Ez hogyhogy nem történt meg?

– Látva az általuk játszott darabokat, úgy véltem, hogy ők abba bizonyos közösségi színház kategóriába esnek, és nekem nagyon fontos volt, hogy ez ne egy befelé forduló fesztivál legyen – ha az az alapkoncepciónk, hogy mi egy repertoárszínház vagyunk, akkor nem lehet közösségi eseményeket csinálni. Énbelém elsősorban a „színház” szó van égetve – a „zsidó” szó csak a második. Legalábbis ezen a téren…

– Egyébként pont ezen a hétvégén ünnepelte ötödik jubileumát a Budapesti Zsidó Színház is. Véletlenül alakult ez így?

– Mi már március óta tudtuk, hogy ez a hétvége lesz a fesztivál időpontja. Reméljük, hogy mindez csak a kettőnk oda nem figyelése miatt történt…

– Mik a Gólem Színház tervei a közeljövőre nézve?

– Van egy Open Jewish Stage című, európai szervezésű programunk, amely immár második alkalommal kerül majd megrendezésre. Ez nem más, mint egy színház iránt érdeklődő fiatalok számára szervezett hétvégi program, kreatív, roppant intenzív színházi műhelymunka. Most húszfős létszámmal indulunk, kisebb csoportokra osztva. A távolabbi jövőben vagy a Jákob és Leidenthal című produkciót, az izraeli drámairodalom egy gyöngyszemét visszük színre, vagy az Amerikai hercegnő című tragédiát. Meglátjuk…

– Lesz jövőre fesztivál?

– Én azt szeretném persze, hogy legyen jövőre is, és azután is és még azután is – de ha csak kétévenként sikerül, én akkor is boldog leszek.