Magyar Nemzet: Hangulatkeltés a zsidó kárpótlás ellen

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

Torzításoktól és valótlan állításoktól hemzsegő írás jelent meg a Magyar Nemzet június 7-i számában. „Botrányos terv a zsidók kárpótlására” – ordít a cím az első oldalon, s a hangulatkeltő illetve valótlan állítások mindjárt a kétmondatos bevezetőben elkezdődnek. „Külföldre juttatnák a magyar adófizetők pénzéből a kormány által felajánlott legújabb holokauszt-kárpótlás nagy részét” – indul az írás.
 

 

 

cimlap_karpotlas.jpg 

Egy koncentrációs tábor foglyai 

Ám egy szóval sem említi, hogy itt – a sugalmazással ellentétben – nem holmi síbolásról van szó, hanem arról, hogy a Holokausztot Magyarországon elszenvedett túlélők nagy része külföldön él.

„Az összesen 21 millió dolláros támogatás kevesebb, mint 20 százalékát osztanák csak ki a Magyarországon élő túlélők között” – állítják a szerzők a címoldalon, amit a következő oldalon már maguk cáfolnak: „… rögtönzött számítások szerint… a magyar adófizetők pénzének egyharmada vagy kétharmada kerülne Magyarországra…”.
„…a pénz egy részét a zsidó közéleti elit költheti el” – folytatódik a bevezető, ami már teljesen légből kapott állítás: ezt a cikk további részében semmivel nem támasztják alá.

„A szűkszavú szerződés alapján a 2.1 milliárd forint… kamatainak megfelelő összeget a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) használhatja föl a zsidó közélet támogatására, például biciklitúrák szervezésére.” A kritika itt már bohózatba fordul.
A cikk ezután a Tel Avivban tartott megbeszélés ürügyén összehord mindent Theodor Herzlről, a Cionista Világkongresszusról, a Bank Leumi magyar fiókintézetének1995-ös felszámolásáról, ”ami jelentős pénzügyi kárt okozott a magyar államnak” – persze ezt az állítást sem támasztják alá semmivel.

„Itt döntötték el előzetesen, hogy a 21 millió dollárból csak 8.4 millió dollárt költenek a rászoruló túlélők támogatására, a többit más célokra fordítják” – állítják ezután a fenti megbeszélésről, ami természetesen szintén minden alapot nélkülöz.

A szerzők, miután – egy harmadik, nem kevésbé önkényes becslés alapján – 5.6 millió dollárra becsülik a magyarországi túlélők között majdan kiosztandó összeget – fölteszik a költői kérdést: „mi történik majd a fennmaradó több, mint 15 millió dollárral”? Azt ismét nem említik, hogy a pénzt a külföldre települt túlélőknek szánják a megállapodás aláírói.

A cikk ezután „a Mazsök által felkért jogi szakértő” (valójában a Mazsök ügyvédje), Erdész Éva állítólagos feljegyzéséből idéz, mely szerint „az idegen országokban élők kárpótlása egyébként sem lehet állami szerv, magyar köztestület feladata, ráadásul nehézkes lenne felkutatni Izraelben vagy az USA-ban, hogy az illető valóban magyar állampolgár volt-e… illetve, hogy a rászorultságot mivel bizonyítják”. Mindezzel csupán annyi a probléma, hogy Erdész Éva ilyesmiket nem írt le – mint ezt ő maga megerősítette. A fentiek fényében azonban a cikk efféle állításai már csak elszomorítóak, de cseppet sem meglepőek.

Bármennyi tapintat és körültekintés illeti meg a túlélőket, a kárpótlás folyamatát – éppen ezért – kiemelt figyelemmel kell kísérni. A Magyar Nemzet cikke azonban nem ezt a célt szolgálja. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a szélsőjobboldali és náci honlapok boldog gyönyörűséggel vették át az írást másodközlésre.

*

A tények

2007. decemberében a Mazsök nevében Zoltai Gusztáv és Herczog László – „nemzetközi segítséggel” – megállapodást írt alá a kormánnyal a náci korszakban elpusztított zsidók után maradt uratlan vagyon kérdésének rendezéséről. A megkötött Támogatási Szerződés – előlegként – 21 millió dollár átutalását irányozta elő, amiből a 2008-ra, 2009-ra és 2010-re vonatkozó 12,6 millió dollárt a kormány át is utalta a MAZSÖK számlájára. Erről annak idején a Szombat is beszámolt. (Egy váratlan megállapodás – Szombat, 2008. március.)

A támogatási szerződés csupán annyit rögzít, hogy „a kormány és a zsidó közösségek között megállapodásnak kell létrejönnie”, és csak ezután lehet megkezdeni a támogatás kiosztását. E megállapodás mibenlétéről részletek nem ismeretesek.

A MAZSÖK kuratórium 2008. május 28-án tartott ülésének kivonatos jegyzőkönyve szerint Or-Csillag-Shai, izraeli kurátor beszámolt arról, hogy már két ízben tárgyalt az a bizottság, amely a magyar, illetve a külföldi állampolgár túlélők közt hivatott a fenti összeget szétosztani. E bizottság magyar tagja, Feldmájer Péter szerint végül úgy állapodtak meg, hogy a fenti összeget dollárra átszámolva osztják fel, s így a 4.4 millió dollárból 2.8 milliót juttatnak a külföldön élőknek.

Hogy mi indokolja e nagyjából 1/3-2/3 arányt? Más oka nem nagyon lehet, mint hogy az élet elvesztéséért kifizetett 400 ezer forintos kárpótlás kedvezményezettjeinek is mintegy kétharmada volt külföldi állampolgár. A kuratórium tagjai között – a jegyzőkönyv szerint – mindez nem is okozott megütközést. Vita csupán arról bontakozott ki, hogy kire bízzák a 2.8 millió dollár szétosztását. A többség azon az állásponton volt, hogy ezt a (közelebbről meg nem nevezett) „külföldi szervezetekre” kell bízni. Feldmájer Péter szerint „a nemzetközi szervezetekkel kötött korábbi egyezségben az szerepel, hogy a Magyarországra jutó összeget a MAZSÖK osztja el, ami pedig külföldre azt a külföldiek”. E megállapodás mibenlétéről többet nem tudtak meg a kurátorok. Ellenkező állásponton volt (a kuratórium ülésén három év után most első ízben megjelenő) Eliézer Gilad társelnök, aki szerint a külföldi szervezetek bocsássák rendelkezésre a túlélők listáját és az átutalásokat egységesen a Mazsök intézze, ami nyomon követhető és ellenőrizhető. Ezen az állásponton volt a szlovák állampolgárságú túlélők képviselője is a Mazsök titkárához intézett üzenetében.

Jorge Diener kurátor viszont úgy vélte, praktikusabb a külföldi szervezetekre bízni az elosztást, amit a MAZSÖK felügyelne.
A kuratórium végül úgy határozott, hogy „a nem Magyarországon élő holokauszt rászorult túlélőknek (sic!) 2008., 2009., és 2010-ben évente a 4,2 millió dollárból 2,8 millió dollár felhasználását engedi át.”
A pénz szétosztásával illetve ennek ellenőrzésével kapcsolatos kérdések ügyében nem született döntés.

*

 

„Sunyi és alaptalan támadás”

 

A vádaskodásnak egyik alapeleme az, hogy miért jut a kárpótlási összegekből olyan személyeknek, akik nem élnek Magyarországon.

A Magyar Nemzetben megjelent cikk szerzői elfelejtik megemlíteni azt, hogy ezek a holocaust túlélők főképp azért kényszerültek elmenni innen, ahol már nemzedékek óta éltek, mert a magyar közigazgatás a társadalom többségének közömbössége mellett üldözte, kifosztotta, deportálta, meggyilkolta őket. A külföldön élők részére történő kárpótlással kapcsolatban ugyanezek a szellemi körök, semmiféle kifogást sem emeltek, pedig a kárpótlás egy részét azok az emberek, vagy azoknak az embereknek a leszármazói kapták, akik személyesen voltak felelősek a több mint 600.000 magyar zsidó elpusztításáért, Magyarország tönkretételéért.

A cikk megemlíti, hogy kevés információ áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy milyen megállapodások születtek a holocaust túlélők részére adható összegek felosztási arányairól. A Mazsök kuratóriumának tagjai természetesen az ezzel kapcsolatos tárgyalásokról és érvekről tájékoztatva voltak. A történet még a Floridában folyó Aranyvonat perhez nyúlik vissza. Az akkori megállapodás úgy szólt, hogy az összeg egyharmada a Magyarországon élő rászorult holocaust túlélőket, míg kétharmada a Magyarországon kívül élő rászorult holocaust túlélőket fogja megilletni. A perbe becsatolt szakértői vélemény azonban nem a rászorultakról szólt, hanem általában a Magyarországról elszármazott holocaust túlélők számáról, és arról, hogy közülük hányan élnek a különböző országokban. Ezért, sajnos az eredeti egyezséget megszegték, és végül is Magyarországra nem egészen 25%-a jut a perben megítélt összegnek.

A most megkezdett tárgyalásokon az eredeti egyezséget próbáltuk érvényesíteni úgy, hogy a teljes 21.000.000 + 21.000.000, összesen 42.000.000 dolláros összeg 1/3-ára tartottunk volna igényt. (21.000.000 dollárról szólt az Aranyvonat ügyben kötött egyezség és 21.000.000 dollár előleg átadásáról egyeztünk meg a Magyar Kormánnyal). Ez úgy valósulhatott volna meg, ha a Magyar Kormány által átadott összeg 50%-át Magyarországon használhatjuk fel. Végül is a cikkben már leírt megoldás született meg, amely azt jelenti, hogy évente 2,8 millió dollár használható fel a Magyarországon kívül élő rászorult holocaust túlélők érdekében, a többi összeg pedig Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy napi árfolyamon számolva a Kormány által átadott összeg több mint 43%-a kerül Magyarországon felhasználásra.

Természetesen ennek a megoldásnak az a kockázata, hogy ha a dollár nem várt módon megerősödik, úgy rosszabb arány is elképzelhető, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor kedvezőbb arányok is ki alakulhatnak. Az erről szóló feljegyzést a kuratórium tagjai kézhez kapták és ennek tudatában felelősségteljesen döntöttek.

Továbbra is azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke és Kormánya nagyvonalú gesztust tett akkor, amikor elfogadta a kérést és az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében is átutalta a 2, 3 milliárd forintot. Hiszem azt, hogy kötelességünk az összeg felhasználását a legszélesebb nyilvánosság előtt dokumentálni.

Csak megismételni tudom, amit már többször elmondtam, hogy a magyar zsidóság képviselőiként a Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató Úrral közösen folytatott tárgyalásokon mindig is töretlenül harcoltam azért, hogy minél gyorsabban és minél eredményesebben szerezzünk forrásokat a holocaust túlélők érdekében. Eddigi erőfeszítéseim során már komoly eredményeket értünk el és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz.

Dr. Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke

*
Feljegyzés a Magyar Kormány által a Holocaust túlélők támogatására átutalt összeg a Mazsök által felállított Ad Hoc Bizottság üléséről 2008. május 11-én 18 órakor Tel Aviv Pinkas 44. szám alatt

Jelen voltak:
Moshe SanbarShai Csillag
dr. Feldmájer Péter bizottsági tagok
Zoltai Gusztáv Mazsök társelnök és két megfigyelő.

A jelenlévők áttekintették az Ad Hoc Bizottság április 11.-i üléséről készült feljegyzést és a Shai Csillag által tett 2008. április 22.-i észrevételeket. A jelenlévők abban egyeztek meg, hogy ha azzal a bizottság távollévő tagjai is egyetértenek, akkor azt javasolják a Mazsök kuratóriumának, hogy a nem Magyarországon élő rászoruló holocaust túlélők részére nyújtandó összeg dollárban kerüljön meghatározásra, vagyis évente 2,8 millió dollár kerüljön kifizetésre a Magyar Kormány által már átutalt összegekről, tehát a három év alatt összesen 8,4 millió dollár. Ez dollár alapon számítva megfelelne a korábbi elképzeléseknek, vagyis annak, hogy az átutalt összeg 2/3-ad része illesse meg a nem Magyarországon élő túlélőket, forint alapon számolva azonban a dollár jelenlegi árfolyamára tekintettel ez nagyobb részt biztosítana a Magyarországon élő rászorult túlélőknek, mint az előző feljegyzésben rögzített 40%-os javaslat. Ily módon a Magyarországon élő rászorult túlélők programjának alulfinanszírozottsága némileg enyhíthető lenne.

Ez április 22-i számítással a következőt eredményezné: 2,3 milliárd forintot kaptunk decemberben, ez három évre számítva évente 766.666.666 Ft-ot jelent. Ha ebből nem Magyarországra adnánk 2/3-od az 511.111.111 Ft-ot jelentene, Magyarországra pedig 255.555.555 Ft jutna, a 2/3-ad 1/3-os arány figyelembevételével. Ezzel szemben a 12,6 millió dollárt vesszük alapul, ebből évente 4,2 millió dollár használható fel, nem Magyarországra jut 2,8 millió dollár, Magyarországra 1,4 millió dollár. A mai napon a dollár árfolyama 155 Ft, 2,8 millió dollár 434.000.000 Ft-ba kerül, vagyis az 511.000.000 Ft helyett csak 434.000.000 Ft-ot kellene felhasználnunk, vagyis Magyarországon felhasználható lenne 332.666.666 Ft, ami ebben az évben az ebben az évben felhasználható összeg 43,39 %-a. Ez fejenkénti kiosztásra számítva 14.000 igénylőt figyelembe véve 23.762 Ft-ot jelent.

Természetesen, ha a dollár erősödik, akkor ennek megfelelően változnak az arányok, ha gyengül, akkor pedig ennek megfelelően nőnek.

A feljegyzést készítette:
Dr. Feldmájer Péter

 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]