Sabbat, gospel, gitár
Az Amerikában élő feketék (píszí szóhasználattal: “afroamerikaiak”) túlnyomó része keresztény, 10-15 százalékuk moszlim (ez az arány számottevően növekszik) és – bármilyen meglepő – akadnak köztük zsidók is. Arányuk valószínűleg az amerikai feketék egy százalékát sem éri el, de azért szép számmal vannak közösségeik. Ezek egyike a Beth Shalom gyülekezet, amely a Dél-Chicagóban élő feketék közül verbuválja híveit. Rabbijuk, Capers Funnye, azzal tűnik ki, hogy aktívan részt vesz a zsidó közösségi életben.
Fekete zsidók Amerikában
Tóraolvasás a Beth Shalom zsinagógában |
Ez ismét meglepő lehet – már miért ne venne részt benne? Nos azért, mert Amerikában a fekete zsidó gyülekezetek gyakran éppúgy elkülönülnek, mint a fekete protestáns közösségek. Vannak ugyanakkor e megosztottságnak zsidó sajátosságai is. Az afroamerikai zsidó gyülekezetekben – egyfajta fehérellenes anti-kultúra részeként – elterjedt a meggyőződés, hogy ők maguk az eredeti, az „igazi” zsidók, s a fehérek csupán bitorolják ezt a jogcímet. A zsidók körében erős antirasszista hagyomány a beilleszkedést segítené, viszont a halachikus szigor épp az ellenkező irányba hat. A zsidó közösségbe kerülni mindig is jóval nehezebb volt, mint kereszténnyé válni. A feketék többsége pedig vonakodik a formális betérés aktusának eleget tenni, mivel ez sértené „eredeti zsidó” önérzetüket. A magukat „Hebrew” vagy „Israelite” néven emlegető fekete zsidó közösségek külön rabbiképző akadémiát tartanak fönn.
Funnye valószínűleg az egyetlen fekete rabbi, aki tagja a helyi rabbitanácsnak, valamint számos más zsidó intézménynek. Kapcsolatokat épít Chicago többi zsinagógájával is. Mindez úgy volt lehetséges, hogy a város rabbinikus bírósága előtt formálisan is betért. Ettől kezdve gyülekezetének minden, újonnan belépő tagjától (eddig mintegy negyven főtől) megkövetelte ugyanezt, s így leomlottak a gyülekezetet a mainstream zsidóságtól elválasztó gátak.
„Mindez azonban nem változtat meggyőződésünkön, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob színesbőrű zsidók voltak” – jelenti ki a rabbi. Gyülekezetének szokásai számos ponton eltérnek a számunkra megszokottól. A hagyományos, hébernyelvű tóraolvasás után ortodox, de angol nyelvű imakönyvből (Artscroll Siddur) énekelnek: a gospel-kórust dob és gitár (valamint CD-lejátszó) kíséri. Felhangzik a „Lift Every Voice” nevű közismert dallam, melyet sokan a „Feketék Nemzeti Himnusza” néven emlegetnek. Joshua Salter, a gyülekezet másik rabbija úgy mondja dróséját, mint egy baptista prédikátor: öles léptekkel rója az emelvényt, párbeszédet folytat híveivel, akik a „Taníts!” és „Halleluja!” kiáltásokkal válaszolnak. Istentisztelet végeztével a férfiak nem kézfogással, hanem homlokuk háromszori összeütésével kívánnak egymásnak jó szombatot – a három ősatyára emlékezendő.
Nyakkendőjüket gyakran Afrika térképe díszíti.
A sabbati tanítás, mely az elöljáró szájából hangzik el, leginkább dörgő politikai szónoklat aktuális politikai ügyekről, egyebek közt a Bush-kormányzat hitványságáról.
Funnye rabbi, mint gyülekezetének sok más tagja, fekete metodista közösségben nőtt fel. Történetük gyakran hasonló: nem érezték otthon magukat a kereszténységben, mígnem ráleltek a zsidóságra. Alighanem megkönnyítette számukra mindezt a néger rabszolgák számára mindig is reményt nyújtó Exodus mítosza: a kivonulás a szolgaságból a szabadságba.
JTA/Szombat