Fidel Castro, a zsidók és Izrael

Írta: a JTA alapján Gadó János - Rovat: Politika

A kubai vezető lemondása nem hoz változásokat a kubai zsidók életében, mint ahogy a többi kubai életében sem – vélekedik Jaime Suchlicki, a Miamiban működő Kubai Tanulmányok Intézete vezetője. A „Maximo Leader” sajátos módon több ízben is kimutatta rokonszenvét a zsidók iránt, miközben Izrael Államnak ádáz ellensége volt.

  cuba.jpg  
  Havaanai életkép (illusztráció)  

Bernardo Benes, annak idején Fidel diáktársa a havannai egyetemen – és 1960-as emigrációjáig a legnagyobb havannai zsinagóga jogásza –, úgy emlékszik, a későbbi forradalmárt kimondottan érdekelte a zsidóság és Izrael.

Castro a hatalomátvétel után sem igen bántotta zsidókat – miközben a katolikus egyházzal és más keresztény közösségekkel szemben kimondottan ellenséges volt. Ebben valószínűleg közrejátszott, hogy a zsidók kevesen maradtak a szigeten, javarészt idősek voltak, így nem jelentettek hatalmára nézve semmilyen veszélyt. (A forradalom után a javarészt középosztálybeli zsidók túlnyomó része elmenekült a szigetről.)

Ami viszont Izraelt illeti, Castro mindvégig hűen követte a szovjet anticionista vonalat – még a Szovjetunió bukása után is. 1966-ban kiképző tábort nyitott palesztin gerilláknak – ekkor kezdődött élethosszig tartó szívélyes kapcsolata a palesztin vezetővel. „Jasszer Arafat az az ember, akit mélységesen tisztelünk, szeretünk, akivel mindig szolidárisak vagyunk” – ekképp bókolt a kubai forradalmi vezér a palesztin forradalmi vezérnek. A diplomáciai kapcsolatokat Izraellel „csak” 1973-ban szakította meg, miután aktívan segítette Szíriát a jom kipuri háborúban. 1975-ben az ENSZ-ben Kuba volt egyik beterjesztője a hírhedt cionizmus=rasszizmus határozatnak – amely mellett még 1991-ben, annak visszavonásakor is kitartott. 2001-ben a nem kevésbé hírhedt durbani „antirasszista” konferencián Castro beszédében felszólította a jelenlévőket: „Vessenek véget a palesztin nép ellen folyamatosan elkövetett genocidumnak!”

Mivel azonban Castro anticionizmusa a hivatalos forradalmi ideológia és nem holmi zsigeri zsidóellenesség következménye, izraeli üzletemberek zavartalanul tevékenykednek a szigeten – elsősorban a citrusfélék exportjában és egy havannai irodakomplexum felépítésében lévén érdekeltek.

A zsidók számát a szigeten nehéz megbecsülni. Egyfelől folyamatos az elvándorlás (1992 óta 800 zsidó vándorolt Izraelbe, s onnan felük tovább az Egyesült Államokba), másrészt folyamatos betérés. Ez utóbbi jelenséget egyebek közt a szigeten uralkodó nyomor magyarázza: a zsidóknak rendszeresen juttatnak élelmiszert és egyéb ellátmányt külhoni hitsorsosaik, s ilyen anyagi bőségről az átlag kubai csak álmodozhat. Ehhez hozzájutni csak betérés útján lehet, s van, aki vállalja a viszonylag hosszadalmas procedúrát. Az antiszemitizmus elhanyagolható, nem jelent akadályt. Egy helybéli szerint a sabati istentiszteleten jelenlévők 80 százaléka nem született zsidó. Utóbbiból nem lehet több, mint négyszáz – vélekedik az illető.

[popup][/popup]