„A külföldiek integrálásában Magyarország nagyon le van maradva.”

„…az arab bevándorlók – akik egyébként nem azonosak a menekültekkel, de ezt a társadalom többsége nem tudja – megítélése elég kedvezőtlen” – mondja a menekültügyi szakember, aki szerint Magyarország nem vonzó célország. Az állam nem segíti elő az integrációt, a külföldiek számára szinte lehetetlen a teljes beilleszkedés. A magyar társadalomban rendkívül alacsony a szolidaritás a menekültekkel szemben – véli a szakember.

Interjú Gyulai Gáborral, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának koordinátorával

 

	Gyulai Gábor

– Milyen országokból érkeztek és hány közel-keleti menekült tartózkodik Magyarországon?

Hogy most hány menekült van Magyarországon, azt képtelenség megmondani. Az pontosan megmondható, hogy évente hányan kérnek, illetve kapnak menekültstátuszt. A menedékkérők, tehát a menekültstátuszért folyamodó külföldiek száma évek óta nagyon alacsony Magyarországon. 2004-ben és 2005-ben körülbelül 1600-an, 2006-ban 2117-en, 2007 első háromnegyed évében 1975-en nyújtottak be menedékkérelmet. 2006-ban 99-en, 2007 első háromnegyed évében kilencvenen kaptak menekültstátuszt, 2006-ban 99-en részesültek úgynevezett kiegészítő védelemben, ami magában foglalja a hazaküldés tilalmát, azonban a menekültstátuszhoz képest korlátozottabb jogokat és rosszabb szociális helyzetet jelent, ez a szám 2007 első háromnegyed évében 62 volt. E számokból is látható, hogy szó sincs menekültáradatról, a menedékkérők száma elenyésző sok nyugati ország adataihoz képest. A letelepedés lehetőségét és széleskörű jogokat megkapó elismert menekültek száma alig teszi ki egy általános iskolai évfolyamét, ráadásul közülük is sokan továbbállnak Nyugatra az integrációs lehetősek hiánya miatt, erről azonban nincsenek statisztikai adataink. A menedékkérőknek hozzávetőleg egyharmada érkezik Európából, azon belül főleg Szerbiából. Ők részben magyarok, részben nem. Európán kívülről évekig az afgánok jelentették a legnagyobb menedékkérő csoportot, őket az irakiak követték. Most azonban a háború okán mind Afganisztánból, mind Irakból kevesebben jönnek, mert háborús övezetből nehéz eljönni. Korlátozzuk a vizsgált területet az Izraellel határos államokra, továbbá Irakra és Iránra. A Magyarországon menedéket kérőkön belül a közel-keletiek kevesen vannak. Viszont – tekintettel a az emberi jogoknak a térség számos országában tapasztalható súlyos és gyakori megsértésére – az átlagos nyolc százaléknál jóval nagyobb közöttük azok aránya, akik megkapják a menekültstátuszt. Tavaly 68, 2007 első háromnegyed évében száz iraki kért menekültstátuszt. Az irakiaknak jelentős esélyük van arra is, hogy menekültstátuszt kapjanak, idén ez már 43-uknak sikerült. Egyébként tudomásom szerint Magyarország – hasonlóan szinte mindegyik EU-s országhoz – nem küld haza egy iraki menedékkérőt sem, aki nem kap menekültstátuszt, azt legalábbis kiegészítő védelemben részesítik, a jelenlegi magyar idegenrendészeti szabályozás szerint úgynevezett befogadott lesz. Az irakiak mellett viszonylag számottevő csoport a szíriaiaké. Idén szeptemberig 26, tavaly 32 szíriai állampolgár folyamodott menekültstátuszért. Szíria egy, az emberi jogokat súlyosan megsértő állam, ahol számos csoport számolhat az üldözés veszélyével, például veszélyeztetettek az emberi jogvédők, az iszlamisták, a kommunisták, vagy a hontalan kurdok. Ez utóbbi egy többszázezres csoport, tőlük Szíria a hatvanas években egy tollvonással elvette az állampolgárságot. Mindezek ellenére az elismerési arány itt már jóval alacsonyabb, tavaly ketten kaptak menekültstátuszt, idén pedig még senki sem. A magukat palesztinnak vallók száma is viszonylag jelentős volt 2006-ban, 38 fő; idén szeptemberig már csak tizenkilenc. Közülük tavaly is, idén is egy-egy fő kapott csak menekültstátust. Ennek az az oka, hogy az elmúlt években a legtöbb, magát palesztinnak valló menedékkérőről az eljárás során kiderül, hogy valójában nem az, hanem valamely másik arab ország állampolgára, aki azonban ettől függetlenül a statisztikában palesztin menedékkérőként szerepel. Ez nem általános trend, de az elmúlt néhány évben ez volt tapasztalható. A palesztinoknak, különösen amennyiben Gázából, Ciszjordániából, Libanonból, vagy Irakból menekülnek, komoly esélyük van arra, hogy menekültstátuszt vagy kiegészítő védelmet kapjanak. Tavaly húsz, idén szeptember végéig tizenkét iráni volt a menedékkérők között és viszonylag jelentős az elismerési arány is: tavaly hat, idén az év első kilenc hónapjában négy iráni kapott menekültstátuszt, néhány további személy kiegészítő védelmet. Figyelembe véve az emberi jogok helyzetét Iránban, a politikai ellenzékkel, a nőkkel, a vallási és szexuális kisebbségekkel szemben tanúsított magatartást, ez nem is meglepő. A menedéket kérő egyiptomiak száma tavaly húsz, idén szeptember végéig tizenegy volt. A libanoniak, illetve jordániaiak száma elenyésző, egy-két fő. E csoportokban csak elvétve fordul elő menekültkénti elismerés.

– A Magyarországra érkező menekültek milyen hányada megy tovább Nyugatra?

A túlnyomó többsége. Budapesten például sokkal alacsonyabb az itt élő külföldiek aránya, mint Bécsben, vagy akár Prágában. Az idegenrendészeti szabályok igen szigorúak és magyar állampolgárságot sem könnyű kapni. A föltételek között van a lakhatás és a megélhetés biztosítása, illetve – általános esetben – nyolcévnyi magyarországi tartózkodás, melybe az itt tanulás nem számít bele. A magyar nyelv nehézsége is arra ösztönzi a külföldieket, hogy költözzenek odébb. A Lengyelországba érkező menedékkérők túlnyomó része például csecsen. Ők jól tudnak oroszul, így a lengyel nyelv elsajátítása sem jelent megoldhatatlan problémát a számukra. Általában elmondható, hogy a külföldiek integrálásában Magyarország nagyon le van maradva. Bár a szakma évek óta szorgalmazza, nincs integrációs kerettörvény, nincs integrációs stratégia.

– Hogy viszonyul a magyar társadalom a közel-keleti menekültekhez?

Arról, hogy a magyar társadalom kifejezetten a közel-keleti menekültekhez hogy viszonyul, semmilyen fölmérés sincs. Idegenellenesség-kutatást végeztek Magyarországon. Amennyire emlékszem az eredményekre, az arab bevándorlók – akik egyébként nem azonosak a menekültekkel, de ezt a társadalom többsége nem tudja – megítélése elég kedvezőtlen. Egy másik fölmérés azt vizsgálta, hogy a különböző, az emberi jogokkal kapcsolatos, humanitárius vagy környezetvédelmi ügyek mennyire fontosak a társadalom számára. Ebben a menekültek befogadása nagyon-nagyon hátul szerepelt, a kóbor kutyák gondozása is megelőzte. A magyar társadalomban rendkívül alacsony a szolidaritás a menekültekkel szemben. Ez azért is rendkívül szomorú, mert az 1951-es genfi egyezményt először nagyobb számban magyar menekültekre alkalmazták, miután az 1956-os forradalom leverését követően kétszázezer magyar kapott védelmet az öt évvel korábban aláírt genfi egyezmény alapján. A pirézekről készült fölmérés is azt igazolja, hogy a magyar társadalom többsége idegengyűlölő.