30 éve történt: zavargások New York Crown Heights negyedében

A Brooklyn Crown Heights negyedében 1991-ben négy napon keresztül zajlott zavargások New York történetének leginkább dokumentált eseményei közé tartoznak. Annak idején a helyi, amerikai és globális média kimerítően foglalkozott az incidenssel, amit azután polgári peres ügyek és bűnvádi eljárások sorozata követett. Könyveket, tanulmányokat írtak, dokumentumfilmeket forgattak róla, és monodráma is készült az ügyről. Hat hónappal az esemény 30. évfordulója után a kutatás most a legmodernebb formát öltötte: podcast készült, amely bemutatja, hogyan látja az eseményeket egy ollyan ember, akinek a fekete és a zsidó közösségben is vannak gyökerei.

A “Love Thy Neighbor” (Szeresd felebarátodat vagy Szeresd szomszédodat) c. ötrészes műsort Collier Meyerson írta, készítette és narrálta. Az Audacy’s Pineapple Street Studios adásában ment a múlt héten. A színes bőrű zsidó újságíró hangjátékában a rendzavarást „gyulladáspontnak nevezi, ami új, sötét fejezetet nyitott NYC történetében: megváltozott a politikai helyzet, elszabadult az antiszemitizmus és a feketék elleni rasszizmus”.

Meyerson 6 éves volt, amikor 1991. augusztus 19-én egy haszid zsidó autójával véletlenül halálra gázolta a 7 éves fekete Gavin Cato-t. Rossz döntések, gyönge városvezetés és az elfojtott düh robbanáshoz vezetett. Fekete tüntetők támadtak ortodox zsidókra, és Yankel Rosenbaum jesiva bóhert halálra késelték.

Meyerson az eseményeket apja szemüvegén keresztül mutatja be, aki polgári jogi ügyvéd volt, és többek között a rendbontásokba keveredett személyek védelmével foglalkozott. A podcast célja az események megfelelő feltárása volt saját nemzedéke és az elkövetkező generációk számára.

„Barátommal beszélgettem, aki csak hallomásból tudott a Crown Heights-i zavargásokról, és érdekelte azok története, összefüggései és politikai következményei” nyilatkozta Meyerson, aki többek között olyan médiaorgánumoknak dolgozott, mint The Nation, Wired, MSNBC (ahol Emmy-dٕjat kapott), The New Yorker.

Meyerson Manhattanben nőtt föl, de felnőttként nyolc évet élt Crown Heightsben. Zsidó anyától és fekete apától született, majd egy fekete nő és zsidó férfi fogadták örökbe. ĺgy válik érthetővé, hogy az eseményeket identitása két elemének fájdalmas összecsapásaként élte meg.

A dokumentum hangjáték első epizódjában a helyi rendőrkapitányság közösségi ügyekkel foglalkozó tisztje a nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett partin arról beszél, a közösség hogyan igyekezett begyógyítani sebeit. Meyerson kommentje: „Ha figyelmesen jársz-kelsz az utcákon, ma is észre kell venned az ellenségeskedést, ami ott bujkál a felszín alatt.”

Azóta is feszültség érződik a haszid közösségi őrjáratok és a fekete lakosok között, és tagadhatatlan a zsidó rasszizmus és a fekete antiszemitizmus jelenléte, néha szinte tapinthatóan, de még gyakrabban kevésbé érezhetően.

Meyerson azt a kérdést is tanulmányozza, hogy az 1991-es erőszak vajon a két oldal összecsapása volt-e, vagy antiszemita kampány, egyesek állítása szerint zsidóellenes pogrom. A podcastban szemtanúk beszélnek arról, hogy a haszidok visszavágtak, köveket és palackokat hajigáltak, és időnként dulakodásba bocsátkoztak a feketékkel. (Ari Goldman, aki a The New York Times tudósítója volt, később a  The New York Jewish Week c lapban arról írt, hogy nem látta, hogy a zsidók egyszer is erőszakot alkalmaztak volna, és bírálta a The New York Times állítását mindkét oldal felelősségéről.)

„Nem volt könnyű bárkinek is megmondani a Crown Heights-i lakosok közül, hogy rosszul ítéli meg az 1991. augusztusi eseményeket” – mondta Meyerson a The New York Jewish Week-nek adott emailes interjúban. „Nem állott szándékomban bíróként valamilyen egyetemes igazságot hirdetni. Arra törekedtem, hogy a két, gyökeresen különböző élmény rétegeit fölfejtsem, és addig nem ismert összefüggésekre hٕívjam föl a figyelmet.”

Néhány ilyen kontextus. Motti Seligson Chábád-Lubavicsi szóvivő helytelenítette azt az állítást, hogy a zavargások inkább a feketék tiltakozása volt a zsidó közösség túlzott politikai hatalma miatt. Ez a narratíva az erőszak alkalmazásának jogosságát igyekszik bizonygatni.

„Akadtak olyanok a haszidok között, akik pusztán a kérdést fölvetését is helytelenítették, és én tisztelem a véleményüket” – mondja Meyerson. „Mégis abban hiszek, hogy mindkét oldal véleményét muszáj meghallgatni arról, hogy mi is történt az incidenst megelőzően, alatta és utána, mert kicsit másképpen látják.”

A második epizód azzal foglalkozik miként kezelte – vagy inkább nem kezelte – David Dinkins, NYC akkori főpolgármestere a zavargásokat, aminek nyomán nem választották újra. A tétovázás és az elmulasztott lehetőségek kerülnek szóba, és az a makacs állítás, hogy a rendőrség visszarendelése lehetőséget nyújtott az indulatok elszabadulására. Az állítást sem a bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei, sem pedig az állam kimerítő vizsgálati anyagai nem igazolták. Dinkins 2020-ban bekövetkezett haláláig tiltakozott ellene.

„Azt hiszem alaposan betett neki a zavargások négy napja. Szerencsétlen dolog volt ez, mert korábban oly sok zsidó ügyet karolt föl, és valóban hitt a zsidó és fekete közösségek összefogásának lehetőségében. Azt gondolom alaposan összerúgta a port a lubavicsiekkel, akik azután már nem támogatták őt” – mondja Meyerson.

További epizódok Crown Heights kialakulását idézik föl. A városrész két bevándorlási hullám nyomán jött létre: zsidók érkeztek Európából és Amerika más részeiből, és színes bőrűek a Karibi-szigetekről. Két negyed alakult ki, amikor a NYC városi tanács 1976-ban fölosztotta a területet, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy szilárd összefüggő szavazótömböt biztosítson a zsidók számára. A város nemzetközi méltóságként kezelte, Menachem Mendel Schneersont, a lubavicsi rebbét. Egy fekete lakó mondta erre: „Olyan jogaik vannak, amilyenekkel mi nem rendelkezünk.”

Még a zavargások előtt az 1989. évi főpolgármesteri választások feszült légkörben, faji viszályok közepette zajlottak, miután Yusef Hawkins fekete tizenévest egy fehér csőcselék meggyilkolta. Dinkins a demokraták támogatását élvezte; a republikánus jelölt, Rudolph Giuliani sikertelenül próbálta ellenfelét olyannak beállítani, mint aki gyönge kezű a bűnüldözésben. (Taktikája viszont bevált újabb összecsapásuk alkalmával, 1993-ban.)

Meyerson szerint ezek a kampányok, valamint Giuliani és utódainak politikai stratégiája rasszizmustól fertőzött volt. Hamis szóbeszéd keringett, miszerint a rendőrség és az orvosok hagyták a Cato gyereket meghalni, miközben a haszid sofőrt és utasait hamar gyorsan a kórházba szállították. A rendőrtiszt is megszólalt, aki elküldte a haszidokat, saját biztonságuk érdekében, úgymond.

A “Love Thy Neighbor” ugyanakkor legalább annyit foglalkozik az emberek azonosságtudatával, mint a történelem fölfogásával. Látjuk az afro-amerikaiak és a karibi amerikai szomszédjaik közötti kulturális különbséget; utóbbiak sohasem érezték magukat kisebbségnek szülőföldjükön. Halljuk a zsidóktól is, amint elutasítják, hogy őket fehéreknek nevezzék: erről egy iráni chábád tag beszélt.

Meyerson elmondta, hogy amikor Crown Heightsben élt, a Chábád nem kereste, pedig közismert, hogy az irányzat érdeklődést tanúsít a kevéssé vallásgyakorló zsidók iránt. „Volt egy ír katolikus barátnőm, azzal ugrattuk egymást, hogy hozzá többször közeledtek. Azóta sok minden megváltozott, de annak idején, minthogy szekuláris voltam, és nem is tartottak zsidónak, szinte nem volt kapcsolatom a helyi haszid közösséggel. A nyugat-indiai közösség viszont befogadott, mivel a kinézetem alapján azt hitték, a szigetekről jöttem.”

Meyerson a szociológus-író W.E.B. Dubois szavait idézi a „kettős identitásról” vagyis arról, hogy a színes bőrűek hajlamosak úgy tekinteni magukra, amilyennek a fehérek látják őket. Fekete zsidóként óvatosan viszonyult azokhoz a kísérletekhez, amelyek „igyekeztek megfosztani őt zsidóságától” –származása felől érdeklődve, és amik a fehér zsidókat nem fenyegették.

Talán ezért tekinti Crown Heights városnegyedet egy olyan egész két részének, amelyek egyesülnének, de nem tudják, hogyan.

“Love Thy Neighbor” elérhető az Audacy platformon (www.audacyinc.com)

A szerző Adam Dickter a The New York Jewish Week folyóirat újságírója, majd szerkesztője volt 1992-2014 között. A Crown Heights zavargások következményeiről írt beszámolójával 1997-ben és 1999-ben elnyerte az American Jewish Press Association által alapított Simon Rockower Díjat.

Forward.com – Bassa László