263 ezer zsidó Nagy-Britanniában

Felmérés a brit zsidóságról

Egy nemrégiben megjelent felmérés a Nagy-Britannia zsidó közösségében történő változásokat elemzi. A kutatást az Institute for Jewish Policy Research (Zsidó Politikai Kutatóintézet) végezte.

A felmérés egy jó hírrel szolgál: a brit zsidó közösség évtizedek óta tartó fogyatkozása végre megállt, 2011-ben több, mint 263 ezren tartották magukat zsidónak Angliában és Wales-ben, míg 2001-ben ez a szám a 260 ezret sem érte el.

A felmérés azonban feltárt más változásokat is, amelyek nem feltétlenül pozitívak. A legfontosabb: egyre kevesebben vallják magukat „mainstream” zsidónak, a legtöbben a két szélsőség irányába haladnak: vagy haredi, ultra-ortodox zsidónak vallják magukat, vagy pedig vegyes házasságokat kötnek, asszimilálódnak. Eközben a „hagyományos” zsidósághoz tartozók száma az elmúlt húsz évben több, mint 30 százalékkal csökkent.

Mindez attitűd-beli változásokat is jelent. A haredi zsidók számára sokkal fontosabb a vallás és a hit, kevésbé tartják jelentősnek az antiszemitizmus elleni küzdelmet, a Holokauszt emlékezetét és Izrael támogatását. A másik oldalon a szekularizálódó, főként vegyes házasságokban élő zsidók szintén kevéssé hajlamosak Izrael támogatására, de a hagyományos zsidó értékek megőrzése sem olyan fontos nekik.

Jonathan Sacks (ma már nyugalmazott) brit főrabbi jóval e mostani kutatások előtt felismerte ezeket a – zsidó közösséget meghatározó – tendenciákat. Ahogyan ő fogalmazott, egyre többen vannak „azok, akik magukba fogadják a világot és elutasítják a judaizmust, illetve azok, akik magukba fogadják a judaizmust és elutasítják a világot.” Mivel a két véglet így erősödik, a középirány pedig csökken, Sacks rabbi fontosnak tartja, hogy vonzóvá tegyék a következő generáció számára a judaizmust, mind szellemileg, mind erkölcsileg, mind lelkileg. „Készen kell állnunk arra, hogy zsidóként részt vegyünk a világban, szégyenkezés és kompromisszumok nélkül. Máskülönben ismét választás előtt találjuk magunkat, hogy asszimilálódjunk vagy elkülönüljünk, így pedig senki sem marad majd, aki zsidóként kiállna a világ elé, vagy zsidóként hozzájárulna a világhoz” – írta a rabbi.

Ezek a tendenciák persze nem brit sajátosságok. Az Egyesült Államokban egy hasonló kutatás azt mutatta ki, hogy a két szélsőség felé való eltolódás még erősebb. De ugyanezek a válságjelek tulajdonképpen a diaszpóra többi közösségében is megjelennek.

Az aggasztó jelek ellenére sem szabad megfeledkezni arról, hogy – csakúgy mint a diaszpóra más részein – a brit zsidó közösségben is a csökkenő létszám ellenére a kulturális élet továbbra is színes, számtalan programban való részvételre kínál lehetőséget. A felmérések számszerű változásokat mutatnak, ebből azonban nem következik a zsidó közösségi élet lekicsinylése. Az most élénkebb és színesebb, mint valaha.

A Forward cikke nyomán