20 éve vesztette életét Izrael első űrhajósa

Ilan Ramon ezredes, az izraeli légierő (IAF) harci pilótája volt az első izraeli űrhajós, aki részt vett egy űrmisszióban. A Columbia űrrepülő 28. küldetésében az ezredest nevezték ki az űrhajó rakománytisztjének.

Ilan Ramon, Az izraeli légierő pilótája: Ilan Ramon 1954. június 20-án született az izraeli Tel-Avivban Ilan Wolfferman néven askenázi családban.  1972-ben, miután elvégezte középiskolai tanulmányait, az izraeli légierő kötelékébe került, nevét is itt hebraizálta Ramonra. 1974-től vadászpilóta, 1974 és 1976 között elvégezte a Douglas A-4 Skyhawk alapkiképzését és a gyakorlatokon kívül éles bevetéseken is részt vett. 1976 és 1980 között Mirage III-C gépével teljesített szolgálatot. 1980-ban az első izraeli pilóták között volt, akiket az Amerikai Egyesült Államokban lévő Hill Légibázison F-16-os vadászgépek irányítására képeztek ki. 1983 és 1987 között az izraeli F-16-os kötelék B századának parancsnokhelyetteseként szolgált. 1983 és 87 között a Tel-Avivi Egyetemen tanult, ahol elektronikai és számítástechnikai mérnöki diplomát szerzett. 1990 és 1992 között az F-16-os kötelék parancsnoka, majd kinevezték a légierő Üzemeltetési Osztályának vezetőjének.

1994-től ezredessé léptetik elő és kinevezik a légierő Fegyverzetfejlesztési és Beszerzési Csoportjának vezetőjévé. 1998-as leváltásáig több, mint 4000 repült órát teljesített a légierő négy fő géptípusán, a Skyhawkon, a Mirage-on, az F-4-en és az F-16-oson. Több harci bevetésen is részt vett a jom kippuri (1973) és az izraeli-libanoni háborúban (1982). Tagja volt annak a köteléknek, ami csapást mért 1981. június 7-én az iraki Osirakban található atomreaktorra (Opera hadművelet).[1] Ez volt a Beeka-völgy bombázása mellett az első harci bevetése az izraeli F-16-osoknak.

A NASA kötelékében: Az Izrael és az Amerikai Egyesült Államok közötti együttműködés keretében Ilan Ramont 1997-ben a NASA beválasztotta a Columbia űrrepülőgép legénységébe. 1998-ban meg is kezdte kiképzését a houstoni Johnson Űrközpontban.

A Columbia ekkor már korosodó űrsikló volt: 1975-ben kezdték el építeni és 1981-ben hajtotta végre első küldetését. Nevét a Columbia Redivia nevezetű naszádról kapta, melynek kapitánya, Robert Grey volt az első, aki az 1790-es években felfedezte a Csendes-óceáni Északnyugat régió között elterülő államokat, és ez volt az első amerikai hajó, amely körül hajózta a világot.

Két éves kiképzés és 13 halasztás után, az eredetileg tervezett 2001. január 11-i indulás helyett 2003. január 16-án az űrrepülő elstartolt, fedélzetén a héttagú személyzettel. A küldetés az STS-107 jelölést kapta. A hét főből hat volt amerikai és egy izraeli, közülük a tapasztaltabbaknak ez volt a második repülésük. A felszállás során levált egy aktatáska méretű, habszivacs burkolati elem, amit a felszálás során nem vettek észre. A 16 napos küldetés során 57 kísérletet terveztek végrehajtani, közöttük olyanokat, amelyeknek a témája a halak gravitációs érzékenységével foglalkozott a súlytalanság állapotában, vagy a csontnövesztéssel kapcsolatos, de ultra tiszta protein kristályt is növesztettek.

“Az első izraeli űrhajósként úgy érzem, minden zsidót és minden izraelit képviselek” – mondta Ilan Ramon közvetlenül a felszállást megelőző interjúban. Anyjára és nagyanyjára utalva, akik mindketten túlélték Auschwitzot, hozzátette: „Egy holokauszt-túlélő fia vagyok – viszem tovább a holokauszt-nemzedék szenvedését, és egyfajta bizonyíték vagyok arra, hogy minden borzalom ellenére, amin keresztülmentek, tovább haladunk előre.”

Ramon szekuláris zsidónak vallotta magát, de az űrrepülésre kifejezetten a számára készített kóser ételekkel készült, sőt, rabbikkal is konzultált arról, hogy hogyan tudja megtartani a Szombatot az űrben.

Felkészüléséhez hozzátartozott, hogy számára fontos tárgyakat is magával vihessen: becsomagolt egy izraeli zászlót, Moshe Kacav izraeli elnök egy bankkártya méretű Bibliát adott át neki mikrofilmen és megkapta az Auschwitzban elpusztított, 14 éves Peter Ginz ceruzarajzát, ami a „Hold tájkép” címet viselte. Családtagjai versekkel, fényképekkel és levelekkel búcsúztatták. 15 éves fia, Assaf és bátyja, Gadi megkérték, hogy leveleiket csak a világűrben bontsa fel.

A tragédia: 2003. február 1-én, leszállás közben, a földi irányítás észlelte, hogy az egyik szárnyon a várttól magasabb hő keletkezett. A hő keletkezésének helye az a pont volt, ahol felszállás közben levált a szigetelés egy darabja. Hamarosan egyre több helyen észlelték, hogy leállnak és meghibásodnak a rendszerek és darabok váltak le az űrhajóról. A futómű nyomásvesztése volt az a pont, amikor a földi irányítás közbeavatkozott. Perceken át próbálták felvenni a kapcsolatot az űrsiklóval, sikertelenül. A Columbia darabokra szakadt és a legénység életét vesztette. A maradványok nagy része az egyesült államokbeli Palestine kisváros környékén ért földet.

Csodával határos módon Ilan Ramon naplójának 37 oldala túlélte a katasztrófát. Öt év munkája kellett hozzá, hogy a károsodott szöveget újra olvashatóvá tegyék. Az űrben töltött 16 napból az első hat napon vezette Ramon a naplóját. A hatodik napon ezt írta: “ma van az első nap, hogy úgy éreztem, valóban az űrben élek. Az űrben élő és dolgozó ember lettem.”

Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa a Kongresszusi Űrhajós Becsületmedált adományozta Ilan Ramon ezredes számára. Máig ő az egyetlen nem amerikai űrhajós, aki ezt kiérdemelte. Nevét számos repülőtér, konferencia, iskola viseli Kanadától Izraelig, de elneveztek róla aszteroidát és krátert is a Holdon.

Négy gyermeket hagyott maga után.

 

Emlékéből fakadjon áldás!

[1] Közlés: Jerusalem Post, 2003.01.17.