A zsidóság mindig többes alternatívát megjelenítő kultúra

Mint arról már lapunk hasábjain értesültek, 22 év után, július 1-től Vajda Károly irodalomtörténész, hermeneuta, vallásfilozófus váltotta Schőner Alfrédot az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektori székében. A megbízott rektorral egyebek mellett az egyetemen bekövetkezett változásokról, a rabbiképzésről és a neológia küldetéséről beszélgettünk.

 

A rektor elmondta, minőségbiztosítási fordulatot hajtanak végre, emelik az egyetem tudományos színvonalát és szakmai megítélését. Áttekintik a teljes szaki struktúrát, hogy modernizálják, illetve a fenntartó és a társadalom igényeihez igazítsák azt. Továbbá, mondta, nagy erőkkel készülnek a küszöbönálló akkreditációkra, a doktori iskoláéra és a szakokéra.

Úgy gondolja, nem célszerű a változásokról pontokba szedve beszélni, mert az egyetemeken az átalakulásokat kollektív döntések előzik meg és a rektornak nincs joga az Egyetemi Tanács döntéseit megelőlegezni, ezeket a döntéseket ugyanis szakmai viták előzik meg. Ezek során tisztul csak le az intézmény fejlesztési terve. A háttérmunkálatok természetesen már folynak. Az egyetem mindenképpen szeretné bővíteni szaki kínálatát, ehhez azonban akkreditációs erőfeszítéseket kell tennie. Az ezzel kapcsolatos munkák is megkezdődtek már.

Kérdésemre, hogy milyen személyi változások lesznek, röviden annyit felel, hogy nemzedékváltás zajlik, több, fontos szerepet vállaló kolléga érte el a 70. életévét. Mivel a törvény szerint egyetemi oktató 70 éves koráig foglalkoztatható, nekik nyugállományba kell, ill. kellett vonulniuk. A távozókat ugyanakkor pótolni szükséges. Ez a változás a rabbiszakra hat jelentősen, de az egész egyetemen nem érint egy tucat embernél többet. A rabbiszak új szakfelelőse Balázs Gábor lett. Megvan benne az elszántság ahhoz, hogy a rabbiképzést olyan módon szervezze át, amely a tanulmányok elmélyüléséhez és a szak eddigi kissé extenzív jellegének intenzívvé válásához járul hozzá. Visszajelzésekből az is kiderült, hogy a hallgatók úgy érzékelik, hogy nagyobb kihívás elé állítja őket az intézmény, és nekik többet kell tenniük azért, hogy hasonló eredményeket érjenek el, mint eddig, de ugyanakkor azt is érzik, hogy ez az intenzívebb képzés nagyobb tudással is vértezi fel őket a hitközségekben való szolgálatukhoz.

A rektor az egyetem nemzetközi kapcsolatait firtató kérdésemre azt feleli, hogy előde, Schőner Alfréd, amikor egyetemmé alakította az intézményt, akkor egy élő nemzetközi kapcsolattal rendelkező intézményt vett át, sőt maga is egy izraeli szervezetet képviselve érkezett a rektori székbe. Ezeket a szálakat szőtte tovább rektori időszakának első felében, aztán később kissé lanyhultak ezek a kapcsolatok, sőt a vége felé már elhalni látszottak. Vajda Károly szerint most ezeket a nemzetközi kapcsolatokat apránként felelevenítik. Elmondta, olyan irányba is szeretnének nyitni, ahol eddig nem voltak kapcsolataik. Ilyen például a német nyelvterület, hiszen ott él az európai zsidóság jelentős része. Ez azért is fontos szerinte, mert a magyarországi neológ zsidóság askenáz, vagyis eredetét tekintve német ajkú zsidóság és ez bizonyos kutatások és együttműködések területén közös alapot jelent. A pesti rabbiképző első évtizedeiben németül zajlott az oktatás. Ez volt az a nyelv is, melyen a rabbiképzős első, legendás nemzedéke tudományos eredményeit publikálta. Mindezeken túl az OR-ZSE több hazai egyetemmel is tárgyalásban van közös nemzetközi oktatási és kutatási programokkal kapcsolatban. Az első együttműködési megállapodások megkötésére a téli szemeszterben kerülhet sor.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon feleleveníthetők-e azok a hagyományok, amikor a rabbi nem csupán vallási vezető, de tudományos ember is volt, ám Vajda Károly szerint az egyetem nem határozhatja meg, hogy ki mivel foglalkozzék. Természetesen, magyarázza, nem mindenkinek van vénája a tudományos tevékenységhez, ahogyan nincs mindenkinek vénája a hitközségi munkához sem. A lelkészi munka, ahogyan ezt régen nevezték, olyan pszichológia felvértezettséget feltételez, amellyel nem rendelkezik mindenki. Régebben is azok maradtak bent az egyetemen és váltak annak professzoraivá, akik a tudománnyal jegyezték el magukat, s nem hitközségi rabbiként tevékenykedtek. Eddig általában az volt a tapasztalat, hogy a rabbiképző végzettjei azonnal hitközségi szolgálatot vállaltak és ezen a területen jelentőset alkotnak. Minél tökéletesebben végzik azonban ezt a munkát, sajnos annál kevesebb idejük marad a tudományra. Vagyis, ami az egyik oldalon nyereség, az a másik oldalon veszteség. Maguk is kíváncsian várják azokat a végzettjeiket, akik az egyetemen maradnak és a tudományos életnek szentelik magukat. A rektor hozzáteszi, hogy a rabbiképzésben konszenzus alakult ki, mely szerint a rabbinikus tevékenység lelkipásztori vetülete miatt el kell mélyíteni a pszichológiai képzést. Ez most általános tendencia, a Magyar Akkreditációs Bizottság is többször javasolta a képzési terv ilyen irányú bővítését.

A neológia XXI. századi szerepét, küldetését feszegető kérdésemre kifejti, úgy látja, jelenleg nagyon hasonló a társadalmi kontextus is a XIX. századihoz, hiszen akkor is egy világra nyitott zsidóság mozgalma volt a neológia, ez ma is így van, csak éppen a világ változott meg azóta némiképpen, de a hangsúlyok továbbra is azonosak. Az egyetem, mondja határozottan, tudományos szemléletű, saját kultúráját alaposan ismerő, a tradícióit mélyen megélő, ugyanakkor a hagyományait más kultúrák kontextusában komparatívan szemlélő, más civilizációkban is járatos spirituális vezetőket, az értelmiségi lét iránt elkötelezett szolgálattevőket képez. Maga az egyetem, mondja a rektor, nem határozza meg a neológia irányvonalát, nem feladata, hogy akárcsak hangsúlyokat is tegyen a modernitás és a hagyomány kényes egyensúlyrendszerében. Határozottan az a feladata, hogy tudással vértezze fel a hallgatóit. A hallgatók egyébként maguk is, állítja, a neológia spektrumán belül különböző áramlatokat és álláspontokat testesítenek meg. Vannak modernebb, nyitottabb és vannak a zártabb hagyománygyakorlás iránt fogékony hallgatók. Nagyon érdekes, hogy a különböző alternatívákat megtestesítő emberek között erős tanulópári kapcsolat és barátság alakul ki –, mondja Vaja Károly. Úgy véli, a zsidóság mindig többes alternatívát megjelenítő kultúra volt és ma is az. A rabbikart is abban igyekeznek segíteni, hogy ha működésük közben szakmai viták alakulnak ki, akkor ehhez forrásaik, háttéranyagaik legyenek. A modernitás igényt támaszt vallásjogi kérdések újratárgyalására, sokrétű megvitatására. Ehhez pedig háttér-információkat, tudást kell felhalmozni, hogy a feladatát ellátó rabbi döntését megfelelő komplexitással és hagyományhűséggel hozza meg, fejti ki Vajda Károly

Végezetül, amikor arról kérdezem a rektort, hogy talán az egyetemnek is ki kellene alakítani saját álláspontját például a női rabbik és a melegjogok ügyében, Vajda Károly annyit felel: ezeket a kérdéseket, megítélésük vallásjogi hátterét az egyetemnek tanítania kell. Maga az intézmény azonban nem foglal állást a kérdésben, mert erre egyedül a neológ rabbikar hivatott. Hozzáteszi, hogy az egyetem oktatói oktatják ezeket a kérdéseket, persze ki-ki a maga szemszögéből, a maga látásmódja szerint. Szerinte az a helyzet bája, hogy a modern ortodoxia sokszor progresszívebbnek tűnik, mint a neológia bizonyos körei a mai Magyarországon. Ez a történelem fintora.

 

Bóka. B. László