Nyíregyháza – Neológok az ortodox zsinagógában

A létszám 150 fő

Zsidók csak igen későn, az 1840-es szabad költözködésről rendelkező törvény után telepedhettek le Nyíregyházán.

Önálló hitközség pedig 1865-ben kezdte meg működését imaházzal, mikvével és a vallási élet egyéb kellékeivel. Az 1868-as Országos Izraelita Kongresszus nem gyakorolt különösebb hatást a közösség életére, megőrizték függetlenségüket, nem csaptak fel sem ortodoxnak sem neológnak. A „rend” kedvéért, 1882-től a status quo ante címke lett a nyíregyháziakra bélyegezve. A közösség gyarapodott, és amikor a régi imaházat már nem volt értelme a többszöri bővítés után tovább nagyobbítani, új, reprezentatív zsinagógát avattak 1880-ban a Szarvas utcában. Nem telt bele tíz év, és magyar nyelven hangoztak el a drósék, többek között a híres tudós főrabbi, dr. Bernstein Béla szájából.

1904-ben a kile egy része kivált az anyahitközségből, ortodox fiókközösséget alakított és 1932-ben saját zsinagógát építtetett a nagy zsinagógaépítő, Baumhorn Lipót tervei alapján. Az épület több jegyében is hasonlóságot mutat Baumhorn két korábbi munkájával, a Dózsa György úti (1909) és Páva utcai (1924) zsinagógákkal. Ami mégis egyedivé és különlegessé teszi a templomot, az a barátságos, meleg hangulat. A sok világoskék, fehér és rózsaszín egy cukrászi remekhez, „mézeskalács zsinagógához” teszi hasonlóvá a belső teret – csak itt a gyöngyök és tükrök helyett Z. Szalay Pál helyi művész válogatott bibliai jelenetei, a 12 törzs jelképei és csillagképes festményei láthatóak. A kalács és cukormáz helyett pedig a hit táplálja az idelátogatókat.

A vészkorszak után csak az ortodox zsinagóga maradt meg, a status quo templomot felrobbantották, a maradványaiból pedig a mintegy 4800 deportáltnak állítottak emléket. Az emlékművet 1953-ban a Kótaji utcai zsidó temetőbe helyezték át, mivel a zsinagóga helyére iskolát építettek.

1945-től a környező falvak túlélői felköltöztek Nyíregyházára, így 5-600 főre duzzadt a hitközség. „60-ig a sok ember alatt majd leszakadt a karzat, de utána elmentek az okosok”: vagyis az 1960-as években, aki tudott elment. A szocializmus további éveinek hitéletről megoszlanak a vélemények a tagok között. Vannak, akik javarészt rejtőzködő zsidókat, hittestvéreket ismertek. Mások árnyaltabban látták a helyzetet: „Rejtőzködőkről akkor nem hallottam, de most már tudom, hogy voltak. Na, tisztázzuk már, hogy ki az, mi az! A templomba lehet, hogy nem jött el, de széderzni eljött, hogy egyen egy jót!”

A közösség száz évvel a Zsidó Kongresszus után neológgá formálódott. A neológ jelző nem a hivatalos hovatartozást jelent, inkább csak a vallásgyakorlás skatulyája. Így lett az ortodox zsinagógából neológ.

1989 itt is több változást hozott, egyrészt becsatlakoztak a hitéletbe olyanok is, akiket addig a pozíciójuk távolt tartott zsidóságától. Másrészt a rendszerváltáskor egzotikus vérfrissítés is érkezett a hitközségbe: grúz és kaukázusi zsidók jöttek Izraelből a jó piaci lehetőségek reményében, ami első sorban az ukrán határ közelségének kiaknázását jelentette. A lassan hanyatló gazdasági lehetőségek miatt a legtöbben aztán továbbálltak Romániába és Szlovákiába. De tavaly is tartottak egy grúz fiúnak bár micvót. A keleti zsidókra a maradó családokon kívül, a „ciceszpuszi” emlékeztet még, amit a grúz zsidók terjesztették el. A tóraolvasáshoz felhívott az áldásnál „megpuszilja” a Tóra szent szövegét a rojtjával, majd később a „Tórás, puszis ciceszt” puszilják meg a saját ciceszükkel a többiek, ezzel láncreakciót beindítva. Ma már úgy puszilkodnak a helyi urak ciceszei is, mintha mindig is szokás lett volna ez Nyíregyházán.

Napjainkban a megyében kb. 150 zsidó vallású vagy származású ember él, közülük 60-70 ember tart szorosabb-lazább kapcsolatot a hitközséggel. A hitközség keretein belül minden péntek este és szombat reggel imádkoznak, valamint természetesen a nagyünnepeket is megtartják. A közösség jó időben, tavasztól őszig, a 696 fő befogadására alkalmas zsinagógát használja. Télen a székházban található imateremben gyűlnek össze, ill. az épület további termeiben tartanak étkezéseket, kiállításokat, héber órákat is. Az épület alatt található a mikve, amit 1944 óta nem igazán használnak, de azért kóser, az időnként idevándorló haszidok itt merítkeznek meg.

A hitközséget háromtagú elnökség vezeti: Sárosi György, dr. Klein Éva és Somos Péter, aki egyben az előimádkozó és temetői gondnok is. Péter néhány évig Izraelben élt, s amikor elvállalta az előimádkozói szerepet, egy kikötése volt: csak ivritül, vagyis modern héber kiejtéssel hajlandó imádkozni. Ádojnoj-ból így Ádonáj lett.

Fontos szót ejteni még dr. Tóth-Ábri Péterről, aki 1998-ben elindította a Sófár havilapot, és 15 éve folyamatosan tájékoztatja a világot a helyi zsidóság életéről. 2009-ig előimádkozó volt, amikor minden előzmény nélkül stroke-ot kapott, azóta lassanként épül fel, de nem veszítette el hitét és eljár imádkozni, valamint fotóiból kiállításokat szervez. A hitközségi tagok között van a város egyik korábbi alpolgármestere is.

A hitközség külpolitikája dr. Bernstein Béla rabbi szellemiségét örökíti tovább. A nyitottság és ökumenizmus jegyében szerveznek rendszeresen programokat. Hanukakor kezdődött a „jégtörés”: a zsinagógában ünnepélyt szerveztek, ahová a többi egyházak képviselőit, híveit is meghívták. Az esemény nagyon jól sikerült, a helyi televízióba is bekerült. A második etapban a NYZSH idén először csatlakozott az Ökumenikus Imahéthez. A zsinagógában több mint 300 ember hallgatott beszédeket az Ószövetségből a testvériségről és egységről.

Az elmúlt években három könyv jelent meg a NYZSH gondozásában: Nyírzsidók, Kövek között és Vannak még tanúk. A Sófár újság nyomtatott formán kívül az interneten is olvasható a sofar-ujsag.hu weboldalon. Ezen kívül a hitközség megtalálható a facebook-on és a youtube-on is több videójuk látható.