77 pesti recept. Gasztronómiai anyaregény

Dés Mihály friss regénnyel jelentkezett. A Szombat áprilisi számában olvasható vele rövidesen interjúnk, s könyvéből egy részlet alább.

A kötet bemutatója és egyúttal Dés Marci kiállításának – Vaj pirítóssal – megnyitója március 30-án (vasárnap) 18 órakor lesz a Bálint Házban (1065 Budapest, Révay u. 16.). Az eseményen a szerző, testvérével, Dés László zenésszel, fiával, Dés Marci képzőművésszel és unokaöccsével, Dés András zenésszel beszélget ételről, életről, anyáról, nagymamáról, a családi beszélgetés moderátora Marcsa Attila. 

Anyám bátyja, Béla nehézsúlyú bokszbajnoknak indult, csodálatos nemzetközi karriert jósoltak neki, csak a még kétharmadosnál is nagyobb többséggel megszavazott zsidótörvények kiparancsolták a ringből, és aztán már csak egyszer tudta kamatoztatni bunyós tehetségét.1940-ben, amikor is turulista egyetemisták (sic) támadták meg a Dohány utcai zsinagógát, majd zsidók után kajtatva elkezdtek randalírozni a környéken. Mindenki elpucolt, bezárkózott, elbújt, egyedül anyám meg a bátyja ballagott békésen a Dob utcában. A VII-es Ifik soros gyűléséről jöttek, ahol is az egyenlőségről és testvériségről szóló szép atyai álmokat próbálták politikai programmá kovácsolni.

A Klauzál tér sarkán találkozott össze a két csapat. Az alig 20-25 nyalka daliából álló szittya sereg dereka nyíltan, becsületesen rárohant a túlerőben lévő ellenre. A judeobolsevista különítmény balszárnya, Béla, álnokul a falnak vetette hátát, hogy így kerülje el a szemtől szembe való hátbatámadást, és gyáván hadonászni kezdett mind a két kezével. A genfi konvenciókra fittyet hányva, azt persze nem jelentette be a bibas, hogy hivatásos bokszoló lehetett volna, ha hagyják, aminek következtében a turul szabadcsapatot váratlanul érték a cséphadaró sebességével érkező körkörös pörölycsapások.

Ezenközben a zsidó világösszeesküvés helyi lerakatának jobbszárnya, vagyis az akkor 17 éves muter, orvul nekiesett a védtelen nyilas tanulóifjúságnak. Azok se voltak restek és vitézül visszaverték a támadást. Egyesek a rugalmas elszakadásnak az orosz fronton majdan remekül beváló taktikájához folyamodtak, és eltűntek a balféken. Azok viszont, akik Béla egyeneseket horgokkal szabálytalanul kombináló ütéseivel kerültek közvetlen kapcsolatba, önfeláldozó módon fekvőláncot alkottak előtte.

Ez volt az a pillanat, amikor kezdtek kinyílni a környező házak ablakai, és – a mindent felülíró biboldó összetartás újabb ékes bizonyítékaként – az ott lakó lakók leplezetlen tetszésnyilvánítással leplezték le hovatartozásukat. Még olyan is akadt, aki nyílt tapsikolásban tört ki. Mikor az utolsó turulmadár is szépen, rendezetten visszahúzott téli szálláshelyére, Béla bajnok meglepetten konstatálta, hogy a hugicája ájultan hever a földön. Az történt ugyanis, hogy az egyik mélymagyar jakhec jogos önvédelemből leütötte a hepciáskodó pólisi amazont, az meg fondorlatos módon direkt a járdaszegélybe csapta bele a fejét, aminek utóbb egy Post traumás diencefalitis nevű kór lett a következménye. Ezt akkor ők nem tudták ott diagnosztizálni, mert – bűnösebbek lévén, mint a többi nép – a rendfenntartó erők várható érkezése miatt sürgősen el kellett spurizniuk a helyszínről.

Mindenesetre anyám ettől fogva dögcédulával a nyakában járt, hogy legyen kit értesíteni, amikor a legváratlanabb helyzetekben kómába esik. Ezzel kezdődött csudálatos kalandokban bővelkedő betegségsorozata, amely egész életét végigkísérte.

Dés Mihály: 77 pesti recept. Gasztronómiai anyaregény. Corvina Kiadó, 2014. 216 oldal, 3490 forint.