„Ha tudunk együtt énekelni…

…képesek vagyunk arra is, hogy együtt éljünk”

 

Zubin Mehta az Izraeli Filharmonikusok vezető karmestere az első, aki nem-zsidóként megkapta Izrael Állam elnöki díját Simon Peresztől.

A különleges díjat, melyet évente egyszer adományoz az izraeli államelnök, ahogy az indoklása fogalmaz, a díjazott kiemelkedő tevékenységéért, az emberiség egészéért kifejtett munkássága és a tikkun olam: a világ megjavítása érdekében kifejtett tevékenységéért adományozzák. A rangos tanácsadó testületben szerepel például Jichak Navon volt köztársasági elnök és Meir Shamgar, az Izraeli Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke is. A kitüntetettek között olyan nevekkel találkozhatunk, mint Henry Kissinger, egykori amerikai külügyminiszteré, vagy a kortárs rabbinikus gondolkodás kiemelkedő alakja, a rendkívül sikeres, kétnyelvű héber-angol talmudkiadást is tető alá hozó Adin Steinsaltz rabbié is.

A díj átadására október 15-én délelőtt került sor az államelnöki rezidencián, Jeruzsálem Rehavia városnegyedében.

A várakozó gyülekezetben tévékamerák, puskamikrofonok, az izraeli katonai rádió egyenruhás riporternője, izraeliek, diplomaták, zenebarátok. Amikor az indiai Zubin Mehta amerikai felesége társaságában megérkezik, szívélyesen üdvözli régi ismerőseit, és türelmesen válaszolgat a kérdésekre. Jiddisül is beszél, súgja valaki, Bécsben tanulta meg, még diákéveiben. Épp németül társalog, amikor odalépek hozzá, és megkérdem:

– Miben különbözik ez a díj a többi díjtól, amit kapott, és milyen a kapcsolata Izraellel?

– 1961 óta járok Izraelbe – válaszolja Mehta. – Évente kilenc hetet töltök itt a zenekarral. Ez elég különleges kapcsolat. S hogy miben különbözik ez a díj a többitől? Abban, hogy Simon Peresz adja. Peresz jól ismeri Indiát, talán jobban, mint én. Könyvek sokaságát olvasta el róla, nincs is olyan fontos munka, amit ne ismerne.

A jelenlévők bevonulnak a terembe, Mehtának is mennie kell. A ceremóniamester amerikai akcentusú hébert beszél, a harcsabajszú fotósról valaki megsúgja, hogy már a hetedik államelnököt szolgálja. Peresz belépte előtt a közönséget arra kérik, állva fogadják őt, de minden bizonnyal kérés nélkül is így tennének, az elnök nagy népszerűségnek örvend, a kéretlen taps legalábbis erre utal.

Lánykórus következik, arab és zsidó énekesek egyaránt szerepelnek benne. A díj indoklása után, mely kitér Mehta és Izrael öt évtizedes kapcsolatára, Peresz a karmester nyakába akasztja a díjat és átöleli. Köszönőbeszédében Mehta egyebek mellett szól az izraeli-palesztin viszony fontosságáról is: „Peresz ölelésében részesülni, nos, ez a kitüntetés. S nekem évtizedek óta részem lehet ebben: 3000 koncertet adtunk az Izraeli Filharmonikusokkal (…) Nemzedékeket vezényeltem már, olyan helyeken is, ahol nem voltak a legbarátiabbak Izraellel. Az arab-izraeli kórus, amit hallhattak az előbb, azért fontos, mert ha együtt tudunk énekelni, képesek vagyunk arra is, hogy együtt éljünk. Remélem, azok közül a palesztin fiatalok közül, akik ma Tel Avivban zenét tanulnak, lesznek majd, akik az Izraeli Filharmonikusok között zenélnek egyszer.”

A filharmonikusok négytagú Richter kamarazenekara egy Grieg művet ad elő, majd Simon Peresz lép a mikrofonhoz: „Zubin nemcsak zenél, hanem a szívünket vezényli” – mondja többek között. – „Izrael inkább dráma, mint szimfónia, de te – fordul Mehtához – harmonizáltad e kettőt azon a földön, mely szent és tragikus egyszerre.”