Zsidónak lenni szexi?

Több mint húsz évvel a rendszerváltás után vajon milyen érzés zsidónak lenni? A kérdést a 2011-es Bánkitó Fesztivál „Zsidónak lenni szexi!” szlogenje ihlette.

A Magyar Zsidó Adatbázis nem kevesebb, mint nyolc ifjúsági szervezetet tart nyilván. Ezeken túl azonban még van jó pár, amelyek – lehet, hogy csak pár fős tagsággal – pályázati forrásokhoz rendelt célok érdekében jöttek létre.
Az egyik legrégebbi, fiatalokkal foglalkozó szervezet a Szarvasi Tábor, amelynek projekt-koordinátora Lübeck Jutka. Jutka ugyan a Lauder iskolába járt, de zsidóságát és az aktivizáló erőt a szarvasi táborban találta meg. Először csak önkéntesként vett részt a munkában, de annyira jól sikerült a beilleszkedés, hogy ma már ő a tábor egyik vezetője. A szarvasi zsidó közösségben számos olyan dologban próbálhatta ki magát, amelyre más körülmények között nem lett volna lehetősége. Arra a kérdésre, hogy a zsidóság és a szexiség összekapcsolható-e, Jutka így válaszolt: „Először nem tudtam, hogy ez egy kampány része, és nagyon meglepődtem, amikor a Bálint Házban láttam a plakátot. Végül arra jutottam, hogy ez ilyen módon nem kategorizálható. Persze mi is érezzük, hogy a zsidóságot ma már sokkal könnyebben fel lehet vállalni, és az is tök jó, hogy egy ilyen szlogen leírható. Nekem azonban ez a kérdés nem a szexiséggel, trendiséggel kapcsolódik össze, én a változást a generációs különbségekre vezetem vissza. Az én apukám túlélő, s ő mindig ki volt akadva, ha héber feliratú pólót hordtam, Dávid csillag volt a nyakamban. Ma már szerencsére pont az ellenkezője igaz, de generációs szemszögből nézve az én „zsidulásom” akkor egyben a lázadásomat is jelentette. Másrészről viszont ismerünk nagyon sok olyan 15-16 évest, akik a zsidóságukat akkor sem vállalják, ha esetleg voltak már Szarvason, és egyáltalán nem érdekli őket a hagyomány. Náluk pedig pont ez a lázadás része, és ők sincsenek kevesen.”
A Bálint ház Salom klubjába is benéztünk, hogy megkérdezzük, mit gondolnak a túlélők generációjához tartozó idősek a zsidóság trendi voltáról. A vélemény egyöntetű volt. Míg Lübeck Jutka édesapja ma már büszkén vállalja zsidóságát, addig Deutsch Dezső bácsi és asztaltársasága úgy látja, a mai időkben nagyon nem szerencsés, ha az ember zsidó, és különösen igaz ez a vidéken élő zsidókra. Volt, aki egyenesen azt állította, a rendszerváltás óta ma a legnehezebb zsidónak lenni Magyarországon.

Szombaton bulizó Chabad rabbi

Külföldön Jutka egész mást tapasztalt, mint itthon. Milánóban olyan Chabad rabbinál lakott, aki, hogy együtt legyen a fiatal közösséggel, lejárt szombat esténként bulizni. „Őrá talán igaz volt a ’zsidónak lenni szexi’ szlogen, mert a hagyomány kereteit megtartva is megtalálta azt a formát, amely sokkal kötetlenebb, mint nálunk” – véli Jutka.
Bulizós, a fiatalságra nyitott rabbit itthon is találunk. Darvas István neológ rabbi, a Dózsa György úti hitközséget vezeti, és a közszájon csak „a fiatal rabbik”-ként emlegetett vezetők egyike. Ő már korábban, amikor a Nagyfuvaros utcai közösséget vezette, javasolta, induljon el egy olyan kezdeményezés, amely azt hirdeti, zsidónak lenni jó. Darvas István úgy látja, ez a gondolat felbukkant a Marom és az EMIH gondolatvilágában is, és elmondható, hogy a zsidósághoz, a hagyományokhoz való kötődés vágya újra erősödik. Ám ennek oka Darvas szerint nem annyira a zsidó közélet javuló minősége, hanem az, hogy az elmúlt években, az emberekben nagyon megnőtt a közösség iránti vágy. Ezt az igényt nyilván nagyon sok szervezet, egyesület, felekezet kívánja kiszolgálni.
Kérdésünkre, hogy miben tud mást nyújtani a zsidóság, mitől jó zsidónak lenni, Darvas István így válaszolt: „Szerintem a zsidó hagyomány nagyon szép, és nyilván minden embert más és más ragad meg. Van, akinek a gyerekkori élményei jönnek elő, van, aki megtapasztalja, hogy a zsidó nem egy szitokszó, hanem egy hagyományrendszer, lassan megszereti az ünnepeket, a tanulást, a zsinagóga hangulatát, feltűnik neki, hogy egy jól működő közösségben az imádkozáson túl is lehet együtt lenni.”

A zsidóságot trendin, szexin kell megélni

A körülbelül ötvenfős és 25 éves átlagéletkorú Dor Hadas vallási közösség 2007-ben indult útjára. Hivatalosan 2010-ben jegyezték be. A közösség a Marommal szoros kapcsolatban működik. Vezetőségét Bálint Anna, Bernáth László és Polyák Ariel alkotja. Ariel harmadéves az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rabbi szakán, az ELTE BTK-n hebraisztika – összehasonlító vallástudományt hallgat, és emellett a Mazsihisz Ifjúsági Szervezetének elnöke. Szerinte a ’zsidónak lenni szexi’ mondat ebben a formában nem egészen pontos: „Eleve jó dolog, ha az ember a zsidóságát nem a négy fal között szorongva éli meg, és ha már megéli, akkor trendin és szexin tegye”.
A szexi és trendi szavak definíciója nem egyszerű. Polyák Ariel szerint elengedhetetlenek a demokratikus értékek, az alulról szereveződő működési forma, az egalitárius szemlélet. A Dor Hadason belül a zsidóságot vallási alapú, de sok mindent átfogó kultúrának tekintik, és ebből a perspektívából próbálják megélni a mindennapokat. „A mi zsidóságunk 21. századi értékeinkre épül, nem olyan középkori értékekre, amelyeket azok sem hisznek el, akik hirdetik. A Dor Hadas tulajdonképpen alternatíva az intézményesült és szörnyűséges, áporodott szagú magyar zsidó hitéletben” – állítja Polyák Ariel.

„Miért ne? érzés”

Bernáth László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója, a Marom és a Mózes Ház egyik szervezője, a Dor Hadas közösség vezetőségi tagja. Nem egykönnyen azonosult a ’zsidónak lenni szexi’ gondolattal. Káposztásmegyeri, ötödik emeleti lakásukban tudta meg kilencévesen, hogy zsidó. Akkor és ott nem igazán jelentett előnyt, ha valaki a zsidóságát hangoztatta. A szorongásos évek után következett a Herman Wouk regényeiből táplálkozó, a kiskamaszkort kitöltő, giccses Izrael-romantika. Aztán amikor már nem szorongott, és nem is akart az izraeli hadsereg tábornoka lenni, következett a légüres tér. A kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál egyik koncertje rántotta ki innen. „A Hagesher koncertjén találtam magam, akikről semmit sem tudtam. A következő élmény ért: egy magyar falu templomkertjében felállított színpadon négy vézna, göndör, szemüveges városi zsidó állt, akik héberül rapeltek, hol jazz-t, hol reggae-t játszottak. Teljesen megdöbbentem: Ja, ezt így is lehet csinálni?! Akkor kezdtem keresni, hogy kik ők, mivel foglalkoznak, és így vonódtam be a Marom munkájába.”

Bernáth László úgy látja, az idei Bánkitó Fesztivál ’szexi’ szlogenje mindenképpen benne volt és van a levegőben. „A zsidó lét szexiségét, vagányságát, trendiségét a „miért ne?” érzés adja. Ez így van a Marom, a Mózes Ház és a Dor Hadas esetében is. Miért ne mondhatnám, hogy zsidó vagyok, vagy miért ne lehetne reggae koncert a zsinagógában?! De ez a „miért ne?” nem a polémiáról, hanem a vagányságról szól. Ugyanez jelenik meg a Bánkitó Fesztiválon is. Ami nekem ott igazán szexi, hogy a kb. 200 szervező és önkéntes a szabad idejéből áldozva hoz létre, teremt alkalmat egy alulról szerveződő, kisebbségi-többségi párbeszédet támogató, azt népszerűsítő fesztiválnak.

Czifrik Balázs