Zsidó versek IV.

Szerzőnk zsidó verseiből nyújtunk át egy negyedik csokrot a verskedvelő olvasóknak.

 

Po nitmán

Itt a sírokon

már nincsenek nevek

eleven a bozót

egyre fényesebb

elnyeli a neveket a vadon,

a napsütötte túlvilág,

a temető végében

a pusztaság

ahogy kimondom

po nitmán

egy kutya hozzám simul

és fut tovább

 

 

Táhárá

A vörös tehén

melyben nincs hiba,

melynek nyakán

még nem volt iga,

tisztulást hoz

a tisztátalan

 

 

Mikve

Van úgy, hogy bármerre indulsz

mindenképp mocsárba jutsz

ezért gyűjtsd össze az élő vizeket

mint Isten a harmadik napon a tengert

merülj a víz alá

legyen a víz fölötted ötven tefáh

 

Táslich

És füzek ragyognak

ott van a folyó

szinte mozdulatlan

mint egy tó

áttűnik a bűn

a szövevényen

vétkeinket elnyeli

a tenger

 

 

Ősszel

A Hosszúnap bizonytalan

ki a bűnös és ki a tiszta

a lombozat színes vagy színtelen

ősszel ez is esetleges

 

Láthatatlan

nemzedékről nemzedékre

változik a titok

nem bízom benned igazán

talán rossz helyen lakom

annyiszor becsaptak

és én is a gyereket

dereng akár a hajnal

a gyilkos tekintete

gyerekkoromban láttam

vihartól csatakosan

egyre súlyosabb a titok

mind láthatatlanabb

 

 

Testvérek

Itt jön az árulkodó

minket keres

íme az álmodozó

nem lesz még törzse sem

 

 

Egyiptomban

Szeme kifestve,

arca merev

Czáfenat Pánéach a neve

nyakában aranylánc,

körötte istenek,

byssusruhában az idegen

túlélni másképp

nem lehet,

szemében Ráchel tekintete

 

 

Feledés

Elfelejtette Isten velem

minden szenvedésem

elfelejtettem atyám egész házát

szeretnem kell Ászanát

ha elszunnyadunk

mégis ott él bennem a múlt

csak másképp

 

 

József

Fekvőhelyemen elszenderedtem

és különös álmot láttam

másnap feszítettek a szavak

feszített odabent álmom

mint a bor

mely tömlőjéből kifakad

 

 

Mezsgye

A Tórában mindig ott a mezsgye,

mikor Ábrahámot figyelmezteti Isten,

hogy nem Izsák az egyetlenegy,

mikor meghal Ráchel,

kit Jákob túlságosan szeret,

mikor Mózes meghal a hegyen,

épp mielőtt az Országba bevonulna,

nehogy megnőjön hatalma

 

 

Lili

Aggódott nehogy összekeveredjenek

a tejes és a húsos edények,

nehogy főzzek,

vagy betegyek valamit a hűtőbe,

Jeruzsálemben az öreg Lili

már rég nem hitt semmiben

mégis folyton aggódott

hogy megmaradjon a mezsgye

 

Noémi

Mikor megtudta

hogy átszökött a fia

egy harcoló csapatba

Noémi tovább fecsegett

de néha idegesen nevetett

 

 

Ének

A kibuctól nem messze van a falu

ott él Amír legjobb barátja Yacoub

mikor veszélybe került Givat Oz

a falu figyelmeztette a kibucot

 

A szürkületi szél

felénk sodorja énekét

hol asszonyos, hol férfias

föl fölragyog a hang

 

A müezzin füstös hangján énekel

este az ő énekére alszom el

a kibuc határában nő valami durva fű

az ének körülveszi a falut, mint a füst

 

 

Jób

Istenem mindenem

nem vagy mindenható

a szenvedésem nézed csak

halkan és titkosan