Zsidó versek 5.
Tóth B. Judit verseiből nyújtunk át egy ötödik csokrot a verskedvelő olvasóknak.
2023 telén
Megannyi ágat betölt
az éjszinű zöld
kékellenek a pelyhek
fénylő vizekben
Szoborrá fagy a rózsa
ágon a málna
remeg libeg a kertem
rőt Izraelben
2023 Ősz
Hogy a zöld színnek
mennyi árnya
zsenge zöld és haragvó fénye
micsoda zöld zuhatag
éltette a fácskát
kit ablakom előtt
félve és szomjúhozva bámultam
a tálak gyümölcsökkel megrakodva
Cezanne gyönyöre!
fölhevült ételektől roskadozó tűzhely!
Miért nem ettem semmit hetekig?
S a víz!
szobámban fel alá járva
mint a vadonban,
ha az ablakon át
megláttam egy fénylő pocsolyát
melyben titokban megfürdött
képzeletem, mely itta, itta
hörpölte a sáros vizet
szent földed
hazácskám
Izrael
Isten 2023
Föllobban haragom
oly bonyolulttá válik minden
oly szörnyű
és megalázó, ami történik
hogy nem tehetek mást
csak hagyom
a csomót, a gordiuszit
kioldódni
Anyám
Hogyan tehetnék rendet
mikor az anyám
összekevert mindent
szerette Moldovát
és szeretni próbálta Horthyt
és ha már nem tudta
a háborút túlélni
legalább kirándult velünk néha
meg megállt
belélegezte a béke
smaragdos illatát
belekarolt a férjébe
akiről semmit nem tudott
aki butának tartotta őt
a legbutábbnak
mégis szép volt a vasárnap
ha a kakaót kikavarta anyám
és vajat kent a kalácsra
mézet, aranylót
és hálát adott a Napnak
amiért besütött hozzánk
1986-ban
Kétezerhuszonhárom
Mi lett volna
ha nincsen Vészkorszak?
letépett tetők
elvert gabona
a kemencék mélyén
nincsenek halottak
Ádám nem ébred
újra és újra
más más ideológiákban
értetlenül és boldogan
nem szikráz föl színről színre
újra meg újra
nem alázzák porig
nem vájják a szemét ki?
Nem volt és nem is lesz
Holocaust
nem feszítették meg Jézust
És ha mégis?
Majd elnevezzük
így úgy
lesz megemlékezés
a történelemkönyvekben elhelyezve
tanulják majd a nebulók
hogy történt ez és ez
ekkor és ekkor
De győztünk
így kellett lennie!
És ha mégsem
ha a jövő
bizonytalanabb
mint a nyár
az ősz?
A bokrok nyárbéli levelén
izzik a súly az őszi levél
színe mint a karbunkulus
s a tél ágain kitetszik
az ég felé mered
a fák csontrendszere