Zsidó versek 5.

Írta: Tóth B. Judit - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Tóth B. Judit verseiből nyújtunk át egy ötödik csokrot a verskedvelő olvasóknak.

Tóth B. Judit

2023 telén

Megannyi ágat betölt

az éjszinű zöld

kékellenek a pelyhek

fénylő vizekben

 

Szoborrá fagy a rózsa

ágon a málna

remeg libeg a kertem

rőt Izraelben

 

 

2023 Ősz

Hogy a zöld színnek

mennyi árnya

zsenge zöld és haragvó fénye

micsoda zöld zuhatag

éltette a fácskát

kit ablakom előtt

félve és szomjúhozva bámultam

 

a tálak gyümölcsökkel megrakodva

Cezanne gyönyöre!

fölhevült ételektől roskadozó tűzhely!

Miért nem ettem semmit hetekig?

 

S a víz!

szobámban fel alá járva

mint a vadonban,

ha az ablakon át

megláttam egy fénylő pocsolyát

melyben titokban megfürdött

képzeletem, mely itta, itta

hörpölte a sáros vizet

szent földed

hazácskám

Izrael

 

 

Isten 2023

Föllobban haragom

oly bonyolulttá válik minden

oly szörnyű

és megalázó, ami történik

hogy nem tehetek mást

csak hagyom

a csomót, a gordiuszit

kioldódni

 

 

Anyám

Hogyan tehetnék rendet

mikor az anyám

összekevert mindent

szerette Moldovát

és szeretni próbálta Horthyt

és ha már nem tudta

a háborút túlélni

legalább kirándult velünk néha

meg megállt

belélegezte a béke

smaragdos illatát

belekarolt a férjébe

akiről semmit nem tudott

aki butának tartotta őt

a legbutábbnak

mégis szép volt a vasárnap

ha a kakaót kikavarta anyám

és vajat kent a kalácsra

mézet, aranylót

és hálát adott a Napnak

amiért besütött hozzánk

1986-ban

 

Kétezerhuszonhárom

Mi lett volna

ha nincsen Vészkorszak?

letépett tetők

elvert gabona

a kemencék mélyén

nincsenek halottak

Ádám nem ébred

újra és újra

más más ideológiákban

értetlenül és boldogan

nem szikráz föl színről színre

újra meg újra

nem alázzák porig

nem vájják a szemét ki?

Nem volt és nem is lesz

Holocaust

nem feszítették meg Jézust

És ha mégis?

Majd elnevezzük

így úgy

lesz megemlékezés

a történelemkönyvekben elhelyezve

tanulják majd a nebulók

hogy történt ez és ez

ekkor és ekkor

De győztünk

így kellett lennie!

És ha mégsem

ha a jövő

bizonytalanabb

mint a nyár

az ősz?

A bokrok nyárbéli levelén

izzik a súly az őszi levél

színe mint a karbunkulus

s a tél ágain kitetszik

az ég felé mered

a fák csontrendszere

[popup][/popup]