Zsidó versek 3

Szerzőnk zsidó verseiből nyújtunk át egy harmadik csokrot a verskedvelő olvasóknak.

Sötétben

Szobám alszik

az égbolt megvakult

laptopom elsötétült

a konyhai lámpa nem ég

hiába dörzsölöm a gyufát

gáz sziszeg csak

a rettenet mélyén megcsillan

íme egy lámpás

tűzből készítették

mécseseit is, hetet

 

Játék

Öntsél ólomból vagy ezüstből

készítsél fényből

ne félelemből

oldalaimon a betűk számértéke

siettesse a Másiáhot

 

Szorongás

Irkálok fűnek fának

telefonálgatok

csak arra hallgatok

ki a félelmeim a rettegésig fokozza

koldus leszek

vagy egy zárt helyen

bámulok majd a semmibe

Semá Jiszráél, suttogták a füledbe

mikor megszülettél, anyu

Jehida helyett Györgyike lettél

Buxbaumból később Bársonyi

 

Mógen Dóvid

Kanári sárga csillagod

Dávid pajzsa

ha észreveszed

megvéd talán

 

Nagypapa nem hordta

ő Újpest krémjéhez tartozott

mégis megkínozták

 

A kétségbeesésig bizonytalan

hogy holnap

mi lesz velem

lefoszlott rólam csillagom

de van új bélyegem

mi sárgább tündöklőbb

 

Túrista

Tel Avivban

nem értettem Amírt

se héberül se angolul

Azt kérte beszéljek bárhogy

kézzel lábbal

vagy ahogy az állatok

ahogy a fák

Fukar vagy a mosollyal

mondta Givat Oz-ban Éli Tál

Gyönyörű dög! Nevetett rám egy veterán

Birusáláim berechov jardén

mentem föl alá

sehol nem ilyen

fehér a nyár

Mégis hiányozni kezdett Pest

hol egy időre eltűnhetek

A Tel Avivi reptéren, kék derengésben

eszembe jutottak Joszi drótmenórái, meg hogy

már nem is tudom

itt kéne mégis maradnom

 

 

Hanukijá

A háború után

bementem a meggyalázott Szentélybe

a vihar után

a nagy katasztrófa után

nem volt ott más

csak halottak

Jiszgádál vöjiszkádás sömé rábó

nyögtek a falak

Egy korsó tiszta olaj se  volt ott

egy nap gyújtásához elegendő olaj sem

Mégis fölkelt a nap

föllobbantak a gyertyák

nyolc napon át égtek

de nem tudtunk megtisztulni

sem a halottak

sem én

 

Cím nélkül

Apám torzonborzabb

mint valaha

egész nap arról beszél

hogy nem emlékszik semmire

a lányom dühöng

a konyhapadlót

óránként mossa föl

Ahogy múlnak az évek

a gyász áthat mint a lassú méreg

Ezernyi betegség tört rám

hajszálaim elvékonyodtak

szemem vörös mert

valamit folyton keresek a neten

A tükröket letakarom

nem ez vagyok

Derengésed eltűnt a lakásból

olyan ez az egész, mint mikor

elpusztult a Szentély

odakint paradicsomtövek

és málnabokrok alvó zegzuga

rájuk dőlt a téli viharban

a kert hátsó fala

 

Időszámítás

Az idő szent

az Örökkévalótól ered

peszáh tavaszra

sávuot nyárra

szukot őszre essen!

A világ teremtésének kezdőpontját

Rabbi Joszé ben Háláftá

számította ki

és lőn este és lőn reggel

első nap

Ros hodestől ros hodesig tart a hónap

holdév és napév rendszere

egyesül a luáhban

az idő forog, rovátkái az ünnepek

megváltozik az évszámok súlya

a történelem

A naplementével kezdődnek napjaid

szombaton megpihensz

Felkelni akkor kell

mikor az ablakba akasztott tálit sarkain

a kék és fehér szálak

a hajnal derengésében különválnak

 

Purim

Purim van, a hold ragyog

mint az ófiri színarany

az ég megőszült, az alvilágot szőkére festem

megölték Mordechai Anielewiczet

Néha kinyílik a télutón

átsejlik minden dimenzión

átüt az éjjeleken

végtelen, védtelen tekercseken

Még sötét volt

a hajnal szempillái nem voltak láthatók

mikor megöltek

és ismét megújultam mint a fák

Súsánban ujjongtak a fák

megmenekült Mordeháj

Sorsot vetett

és rossz irányba szállt,

visz a vonat

nem tudom hová