“Volnának forgatókönyvek…”

Turi Tímea versei rím nélküli hétköznapi tájak. Óvatlan és tétova félrímek, rímek mégis bukdácsolnak elénk a mélabús és epikus szabadversek erdejében. A spleentől függetlenül, központi gondolati elem a (társadalmi) nemek viszonya.

Rafinált szerkezetű ez a verseskönyv. Olvasó-centrikusan közelítve: versek ezek egyáltalán? A posztmodern karakterjegyek nyilvánvalóak. Lírában több dolog egyszerre többféleképpen hangozhat el. Nem kell határozott elképzelés arról, amiről a sorok szólnak, inkább közelítsünk kérdésekhez. A költő koncept (verses) kötetek írására törekszik. Egy határozott elképzelés mentén. Jelen könyvében jórészt szerepversek szerepelnek. Erre utal a cím is. Anna Karenina visszafordul a peronról, Emma Bovary a tenyészvásáron a férfiakat méregeti, Solvejg megunja a várakozást, és elköltözik: irodalmi, mitológiai és hétköznapi nők történeteiben sejlik fel a nemek közötti (nemcsak munkamegosztás) dramaturgia. A férfi-nő kapcsolatok, az élet játszmái, kérdései többszólamúak a versekben: több válasz is lehetséges. Nem a rímek összecsengésén, hanem a prózaiság gondolattöbbletén ringanak verssorai.

Rímek játékába botlunk az Engem tönkretettek a feministák című versnél, ez egy iránytű: szövege másik két ciklus címét is tartalmazza. (Ti azt hiszitek mindent meg lehet beszélni; Ne énekeljetek a jóhangzás miatt!) A kötet ars poetica-szerű verse A költészet története rámutat, hogy ennek a poétikának az eszköztára minimalista, „először a formáktól búcsúzunk”: a költő hideglelést kap a rímtől, mintha megerőszakolná a gondolatot. Persze, találunk rímes, félrímes, spontán kötöttebb formában megírt poémákat is. Nincsenek dogmák. Három megjelent verseskötetében (Jönnek az összes férfiak, A dolgok, amikről nem beszélünk és Anna visszafordul) belőhető egy magabiztos fejlődési ív.

Turi a szerepvers alakítója, irodalmi figurák újraírásával se válik mechanikussá. Esszenciálisan sűrítve az elmúlt évtizedek magyar líráját, stílusban senkihez sem kapcsolódik. Hol mesterkélt, hol mesterkéletlen helyzetképei pasztell árnyalatúak. Mellőzzük a „női kötet” címkét. Nincs női vagy férfi irodalom. Irodalom van. A költészet univerzális. Nem a női létről szólnak a versek, hanem a nemek közötti idegenségről. Az előre leosztott szerepekről. Távolságtartóan szemlélt szituációkat látunk. Szó esik ugyan női táskáról, szülésről, anyaságról, játszótéri dimenziókról, de az emberi kapcsolatok kontextusában. Mindennapi történeteiben van belső játék, kerüli, de mégsincs híján a a személyességnek. Hangok, beszédmódok személyes íze teszi megoszthatóvá a tapasztalatokat, gondolati töltetet, empátiát és humort.

Az Őszi éjjel című darab tobzódik a hagyományos klasszikus költői képekben, szinte kilóg a sorból. A Detektívtükör négysoros lényeglátás: „Amit a férfiak írnak, abban van vigasz. / A nők csak ezt olvassák. / Amit a nők írnak, abban nincsen. / Olvassák csak ezt a férfiak.” Turi Tímea „nőügyei” vágyak, eltérő koloratúrájú csöndek, évek távlatából más árnyalatúra pingált döntések és élethelyzetek. A felismert szerepekhez irodalmi és mitológiai nőalakok asszisztálnak. Választott figurák kifordított történetei. Kortárs kontextusban fordul vissza a peronról Anna Karenina, tűnődik Tatjana, vagy Sórek völgyében Delila hiába szólt előre. És mögöttük ott van az összes nő, legyen bár hétköznapi vagy nem az, sorsukkal a táskájukban. Célzottan provokatív élűek a versek szövegei, de talán nem eléggé azok. Szokványos jeleneteket, hozzáállásokat használ fel és karikíroz. Egyedi emberi történeteket, melyekhez hozzátesz és elvesz. Lírájában csendhez adagol epikát, és epikához csendet. Hozzáteszem: empátiával, iróniával és öniróniával. Érzékeny anyaghordozó a vers.

Turi Tímea: Anna visszafordul, Magvető Kiadó, Budapest 2017, 88 oldal, 1990 Ft