Végtelen levél, örök mementóul

“1984-ben egy családi Mikulás-esten 1944-es újságcikkek hullanak ki egy borítékból, az utódok megismerik a nagyapa történetét, aki a vészkorszak idején Élő Gyula néven bujkált Erdélyben…”

Győri György: Megmeneküléseim – Hosszú levél unokáimnak  2014., Budapesti Műhely, 336 oldal

Győri György (eredetileg Rothman György) műve második kiadás, az író 90. születésnapjára jelent meg. 1986-1998 között íródott a végtelen levél, terebélyesedő kéziratként. Az első kiadáshoz képest  bővült, a somér mozgalomról azóta megjelent dokumentumok bekerültek a könyvbe és nem késett az elismerés: a szerző 2014-ben kapott oklevelet a B’nai B’rith, a Szövetség Fiai zsidó civil világszervezettől az 1944-es hamispapír-gyártásos mentőakcióban való aktív közreműködéséért.

Letehetetlen memoár a „hosszú levél unokáimnak” (mindenki unokájának, az emberiségnek).

Nem csupán egy a holokauszt emlékezések sorában, a cionista mentés-önmentés földalatti mozgalmának alapos dokumentuma: ez a mai napig  feltáratlan terület. Értekezés a jókról és a rosszakról, ahogy nincsen árnyék fények nélkül. Egy túlélő kalandregénye, aki mindig egy szempillantásnyira volt a haláltól, mégis nagyvonalúan tisztán lát: dermesztő kalandjai leírásából árad a bölcsesség és az életerő.

1984-ben egy családi Mikulás-esten 1944-es újságcikkek hullanak ki egy borítékból, az utódok megismerik a nagyapa történetét, aki a vészkorszak idején Élő Gyula néven bujkált Erdélyben: a hatóságok szovjet kémnek titulálták, pedig csak Palesztinába akart eljutni.

Családtörténet mártírhalált haltakkal és túlélőkkel. A szerző Budapesten született, szülei válása után gyermekkorát az anyai birtokon a Szabolcs-megyei Dombrádon töltötte édesanyjával, mostoha apjával és kishúgával. Egy magyar-zsidó földbirtokos család, kettős társadalmi-gazdasági beágyazódással, identitással: ahol a vallásos zsidó légkör erős magyar szellemmel párosult. Zsidó-magyar, magyar-zsidó? Mindegy. Mózes és Petőfi jó barátként polemizál az író lelkében. Budapesten a vidékre költözött unokatestvére lakásában élt és a Hásomér Hácáir (Ifjú Őrök) baloldali cionista szervezet tagjaként kétnemzetű arab-zsidó államot vizionált.

Az antifasiszta ellenállók pantheonjából kimaradtak a cionisták: ez a levél az ő védőbeszédük.  Szövege kortárs szemtanúktól vett forrásokból is építkezik. A cionista mozgalom kerettörténetébe beépül az író személyes vallomása. Fel-feltűnik egy-egy megmentő alakja. Csupa jó ember. Már a házmester is, aki két pisztolyt szerzett.

Három barát próbál az erdélyi havasokban menekülő utat építeni tagtársaiknak, míg útjaik el nem válnak. Eichmann svábhegyi villájából menekülve döntöttek úgy, hogy  hamis papírokkal elrejtőznek.

Európa legnagyobb „papírhadjáratában” a hamisirat-gyártás volumene felbecsülhetetlen volt. A túlélők jó része zsidó (cionista)  és nem zsidó életmentő magyaroknak köszönhette életét. Ám Budapesten a gettó kiéheztetése ellen is. Vöröskeresztbe delegált cionisták küzdöttek élelmiszerszállítmányokkal.  Foglyokat szabadítottak a siralomházból és fegyveres akciókat hajtottak végre. A legkockázatosabb vállalkozás a menekülések lebonyolítása volt Románia felé.

Az író diákigazolvánnyal és levente szakaszparancsnoki igazolvánnyal bolyong fatelepeken. A dráma és a táj különös ellentéte Gyergyó égbe nyúló hegyei és szaladgáló felhőalakzatai alatt. Sepsiszentgyörgyre utazik, hogy embercsempészt keressen. A  bérkocsis átadja a rendőröknek. A szabolcsi születésű őrnagy – a “megmentő” – Auschwitzba menekíti a Gestapo elől. Birkenauban a hóhér tekintetét próbálja megfejteni. Esztergályosnak adja ki magát, Martin, a berlini fiú menti meg a lebukástól. Ám ujja egy darabkája Auschwitzban marad. Ismeretlen orvos kezeli. Auschwitzból halálmenetben Mauthausenbe kerül, ahol egy doktor átköti sebét. „A holtak olyan sűrűn hevertek az út szélén, amilyen sűrűn álltak kétoldalt a téli álmukat alvó fák.” Hóemberekkel döcögő kísértetvonat fut a síneken. Sváb volksbundista – meghasonlott SS – ételt hoz. „Kell-e nagyobb bizonyosság arra, hogy a jóság erősebb a gonoszságnál?.” Mauthausen gránitköveiből emelte a náci romantika a pokol stilizált középkori várkastélyát, ám ő a az alpesi túrák szépségét látja és meghallja egy haldokló ajkáról felszálló pészachi dalt a halálkanyarban. Amerikai tankok hozzák a szabadulást és ausztriai kóborlások után a szeretetkórházban későbbi felesége menekíti az életre.