Van választásunk!

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Film, Kultúra-Művészetek

Filmvásznon kevés alkotás vet fel olyan kérdéseket, mint például azt: lázadnak-e a leszbikus ortodox zsidó nők?

A rabbi meg a lánya / DISOBEDIENCE Official Trailer

Vetítések: 2018. április 13. 19:00 Uránia Nemzeti Filmszínház 2018. április 15. 20:30 Uránia Nemzeti Filmszínház Rendező / Director: Sebastián Lelio Szereplők / Cast: Rachel Weisz, Rachel McAdams, Alessandro Nivola Forgalmazó: Intercom Ronit Kushka hazatér az észak-londoni ortodox zsidó közösségbe, ahol nevelkedett, hogy végső búcsút vegyen apjától, a rabbitól.

Merik-e az évszázados tradíciókat felrúgva, áttörve a hallgatás falait, önmagukat vállalva megnyilatkozni olyan kényes kérdésekről, mint identitásuk vállalása?

Az egyén akkor válik lázadóvá, ha úgy érzi, hogy környezetében, egy közösségben elnyomják, egyéniségét nem bontakoztathatja ki, hajlamait nem élheti ki, máskülönben lázadásának nem lenne értelme.

Mitől válik egy híres, már-már csodarabbi lánya a saját nemét kedvelő, extravagáns, a maga útját járó különccé? És hogyan bonyolódik egy látszólag szerény feleségnek tűnő, a helyi lányiskolában tanító rebecen újra egy mély érzelmekkel átszőtt, leszbikus románcba?

Sebastian Lelio chilei rendező 2017-es filmje, A rabbi meg a lánya Naomi Alderman 2006-ban megjelent, eredetileg Disobedience (Engedetlenség) c. regénye alapján született, és az eredeti cím talán jobban megvilágítja ennek a komoly kérdéseket felvető árnyalt drámának a lényegét.

Alessandro Nivola a fiatal rabbi és Rachel Weisz a rabbi lázadó lánya szerepében

Beleszületik az ember egy közösségbe, mégis van választása, ám ott lüktet a feszültség az általunk választott élet és a merev hagyomány között. Ahogy az eredeti könyv, a film is merész, provokatív, ám végtelenül őszinte. A londoni zsidó közösségben felnőtt írónő, Alderman gyerekkora színhelyére röpítette vissza a közösség fekete báránya, Ronit Krushka (Rachel Weisz) történetét, aki hat évvel korábban New Yorkig menekült attól a közösségtől, amely kitaszította őt (vagy amelyben létezni nem tudott), s most is csak azért tér haza Londonba, hogy végső búcsút vegyen elhunyt apjától, Ráv Krushka rabbitól.

A film egy ortodox zsinagóga belső terében kezdődik, London külvárosában, ahol a haldokló rabbi gyengülő hangon értekezik arról, hogy a szabad akarat különbözteti meg az embereket az angyaloktól és a vadállatoktól. Prédikációjában tiszteletben tartja minden ember döntési jogát, majd meghal. A kérdést azonban nyitva hagyja, akár egy kaput, és ez által a szabad akarat dilemmája végig ott kísért a filmvásznon.

New Yorkban a rabbi lánya fotóművészként megvalósítja önmagát. Önálló és független, miközben láncdohányzása sejteti, hogy két világ között vergődik. Szekuláris életet él egy olyan szubkultúrában, mely kimaradt volna az életéből, ha otthon marad. Épp egy Jézus-ábrázolásokkal agyontetovált pasast fotóz, amikor egy telefonhívás ráébreszti, hogy apja, Ráv Krushka rabbi elhunyt.

Hazatérve rádöbben, hogy egykori legjobb barátai jó ideje házasok, apja a hitközségre hagyta a házát, a rokonok és ismerősök meg olyanok, mintha nem lenne egyéniségük. Vagy tényleg nincs egyéniségük? A szombat este meg pláne, mint egy üres dresszúra… Ronit maradhat Dovid és Esti házában a gyász alatt, bár Dovid mintha kissé habozna, hiszen ismeri a két nő egykori kapcsolatát.

Esti: Rachel McAdams, Ronit: Rachel Weisz

Érkezése vihart kavar, apjának utódja, Dovid rabbi (Alessandro Nivola) ugyanis időközben feleségül vette a lázadó Ronit hajdani titkos szerelmét, Estit (Rachel McAdams). Az ortodox zsidó környezetbe komponált, illetve a gyász kerettörténetében feléledő leszbikus szerelem több kérdéskört is generál, azon túl is, hogy pl. beleférhet-e az ortodoxiába a homoszexualitás, és mennyire ütköztethető az ortodox és szekuláris életmód, gondolkodásmód különbözősége. A filmben (is) erős kritikai hozzáállás fogalmazódik meg az ortodoxia testet-lelket agyonszabályozó rendszere és a nőket a magánszférába száműző patriarchátusa ellen. Dovid és Esti mechanikus, kötelező péntek esti szexelésének ellenpontja a két nő átlelkesült szép szerelmi jelenete, amely az elvesztett és újra megtalált önazonosságuk eufóriája is.

Lelio kellően élettelin és ünnepélyesen ábrázolja az ortodox közösség zárt, törvények által szabályozott életét, és azt, hogy ez a közösség előítéletes és képmutató is tud lenni, sőt kirekesztő. Ronitot egykor és most is kiközösítik. A lassú ütemű képkockákban a tárgyak önmagukon túlmutatnak, a nők parókái nem egyszerűen parókák, l’art pour l’art ortodox hajviseletek, fejfedők, hanem a személyiség álruhái, elrejtve egy másik, igazabb ént. Az elhunyt rabbi házában a gyertyatartópár nemcsak gyertyatartópár, hanem a sok-sok éve halott anya gyertyatartói, ezáltal Ronit egyetlen öröksége, sőt anyai öröksége (ha már a teljes apai örökség a hitközségé lett).

Az újra fellángoló románc szenvedélyes, ám bizonytalan, inkább futó nosztalgia, mint egy tartós viszony előjele, bár egyetlen szexjelenetük intenzív. Rachel McAdams Estit alakítva – amikor kiderül, hogy gyermeket vár és szeretné elhagyni a férjét – szinte kinyilatkoztatásként jelenti ki, hogy ő egyszerűen beleszületett ebbe a közösségbe, nem volt választása, de azt szeretné, hogy születendő gyermeke már szabad ember lenne. És talán a filmben ez a kritikusan bíráló mondat töri leginkább apró darabokra a vallási fundamentalizmust, a szabályokat, hiszen nemcsak a feminista gondolkodás diktálta a forgatókönyvet. Bár Esti mégsem markáns karakter, sokkal kevésbé az, mint a kétségek gyötörte Ronit, és nézzük el, hogy a végén mégsem hagyja el a férjét, hisz egész lénye kétértelmű, miként az is, ahogy sebzett próbababaként viseli parókáját.

Alessandro Nivola Dovidként egész meggyőzően alakít ortodox rabbit és férjet, ám jól áll neki egy kis összeomlás. Amikor a záróképeken mint rabbi, a Rabbi tanítványa, gyászbeszédét készül elmondani, a hangja megbicsaklik és gyászbeszéd helyett őszinte vallomás hagyja el ajkát, folytatja és befejezi elődje sugalmazását és a két szerelmes nő gondolatát arról, hogy van választásunk, és legyünk szabadok.

Fordulat ez a londoni szürke tél zsidó temetőjében, ahol a három főszereplő, némileg talán túlzóan és sziruposan, átöleli egymást. Mégis több ez az egész egy szerelmi háromszög történetnél

25. Titanic Fesztivál: A rabbi meg a lánya. Ír-angol-amerikai dráma, 114 perc, 2017.

Rendező: Sebastián Lelio. Forgatókönyvíró: Sebastián Lelio, Rebecca Lenkiewicz

támogatás