„Utódoknak szomorú üzenet”
Lévai Jenő: A pesti gettó története 1944-2014.
Lévai Jenő: A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története c. könyvével – melyet 1946-ban jelentetett meg az Officina Nyomda (felelős szerk. Román Imre) – mindeddig az antikvár piacon barangolva találkozhattunk: esetenként csillagászati áron lehetett hozzájutni. Holokauszt-kutatók és a téma iránt érzékenyek számára nélkülözhetetlen e forrásmű. A Holokauszt Emlékév adott lehetőséget az újrakiadásra. „Utódoknak szomorú üzenet” – ahogy Vattamány Zsolt, a kötetet újra kiadó Erzsébetváros polgármestere bevezetője címében fogalmazott.
A szemtanú hitelessége és a megszállott forrásgyűjtő szisztematikussága érződik a gettó krónikájának minden lapján: dokumentum és idézet-gyűjtemény ez a mű, elegyítve a szerző hangjával. A történet a nyilas puccs napján kezdődik. A legfontosabb forrás, a gettótanács naplója ugyan 1944. december 26-án, a legforróbb napok előtt megszakad, de a túlélő–szemtanúk visszaemlékezései, számos korabeli okmánnyal kiegészítve autentikus képet rajzolnak a gettó infernális heteiről. Megismerjük a Zsidó Tanács tagjainak heroikus küzdelmét a hatóságokkal a fennmaradásért, az elhelyezés és élelmezés megszervezését a mindennapi túlélés érdekében. Látjuk a zsidómentő szervezetek tevékenységét, és – mindezek ellenére – az újlipótvárosi „nemzetközi gettó” tragédiáját is. Dokumentarista hitelességgel írja le a nyilasterrort, az éhezést és a népkonyhai étkezést, a temetetlen halottakat, a sebesültek ezreit és az öngyilkosokat, a szükségkórházakat orvosaikkal és ápolóikkal, az utolsó idők szovjet bombazáporait és áldozatait, majd a gettópalánkok leomlását. Lévai Jenő nem történész, hanem küldetéstudattal rendelkező oknyomozó újságíró volt, és a történelem gondoskodott róla, hogy a „téma” mindvégig a lába előtt heverjen. Szenvedélyesen gyűjtötte az adatokat, még a függelék is precíz statisztikai adatokat tartalmaz. Hányan éltek a gettóban? 55 ezren, 65 ezren, 70 ezren? A legmegbízhatóbb támpont a népkonyhákon kiosztott ételadagok száma.
Az új kiadáshoz Varga László történész írt kísérő tanulmányt A magyar zsidóság útja és Lévai Jenő könyve címmel, amely tudományos hátteret kínál Lévai művéhez. Bemutatja az Eichmann parancsára felállított Zsidó Tanács munkájának forrásait, a tanács tagjainak esetenként ellentmondásos személyiségeit és a valódi hősöket. A Rákosi-korszakban a Zsidó Tanács tagjait (is) elérte az ármány és árulás és „cionista összeesküvés” vádjával letartóztatták őket. Túlélték a vészkorszakot, de a legjobbak a kommunista diktatúra áldozatai lettek: Stöckler Lajos elborult elmével jött ki a börtönből, a legbátrabb tanácstag, Domonkos Miksa 1954-ben belehalt a kínzásokba.
És ki ismeri ma Lévai Jenőt? Nem sokan. Dési János újságíró távoli rokonként tanulmányában mutatja be „Jenő bácsi” kalandos életét: csodabogár volt, akinek málló vakolatú rózsadombi villájában elképesztő tárgyak és iratok halmozódtak. Az író, újságíró, szerkesztő, laptulajdonos Lévai foglalkozott sajtótörténettel, riportkönyveket adott ki, sajtóperek részese volt. 1925-ben, az Est-lapok hasábjain bátor cikksorozatban támadta Endre László gödöllői főszolgabírót sikkasztásért és egyéb gazdasági bűncselekményekért, fajvédő politikusok alkalmazásáért a közigazgatásban és a környékbeli zsidó kereskedők zaklatásáért. Arról az Endre Lászlóról van szó, aki 19 évvel később a deportálásokban játszott kulcsszerepet. Lévai a II. világháború után a vészkorszak termékeny krónikása lett: számos könyve közül ma talán a Zsidósors Magyarországon (1948) ismerős a legtöbbeknek.
1983-ban hunyt el, számos műve újra-felfedezésre vár…
Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata megbízásából az ERVA Nonprofit Zrt. Budapest, 2014. 328 oldal.
A könyv az alábbi könyvesboltokban kapható:
Judaika (Wesselényi utca 13.)
Láng Téka (Pozsonyi út 5.)
Írók Boltja (Andrássy 45)
Antikváriumok: