Tony Curtis verse

Tony Curtis walesi származású költő.1946-ban született, a Glamorgani Egyetemen a költészet professzora. Két verse az 1995-ös, War Voices c. kötetében jelent meg. 

Tony Curtis: A leves

A barakkfőnök egy reggelen versenyre hívott ki minket:
két csajka leves a legjobb mesemondó jutalma.
A kunyhót egész este ellepték a szavak –
rég-volt országok meséivel
farkasokról és gyermekekről,
varázsitalokról és szerelem-betege pásztorokról.
Almavirág hullott a kéklő égből,
s királyi vérből való árvák léptek elénk.
Mesék a mohóságról, hősökről, túlélési cselekről,
a Birodalmak, az Egyház és a Reich katonáiról.

Amikor rám került a sor
nem jött ajkamra szó,
belesüppedtem ama hely iszonyatába,
torkom elakadt csontok folyosója lett, szememet
és orrlyukaimat önsajnálat töltötte meg.
„Beszélj” – biztattak, „egy története csak van mindenkinek”.
Így hát lehunytam a szemem, s beszélni kezdtem:
Csajkányi levesetekre nem éhezem én, látjátok,
most keltem fel sabbati vacsoránktól –
apám bort töltött poharunkba,
a kenyér megtöretett, s felszolgálták a halat.
Nagyapa, szemében könnyekkel,elzengte a régi énekeket.
Karcsú szárú pohár anyám kezében, szájához emeli
és vöröslő visszfény játszik torkán.
Jóéjt csókért oldalához simulok
Nagyapám ajkának érintése egyszerre érdes és lágy, mint a kajszi.
Ágyamon takarók, ropogós és
könyvlap-sima huzatban…

Odunkba vittem aztán a két csajkányi díjat: jól
elrejtettem az egyiket, a másikat
kevergettem-szaglásztam hosszan, oly sokáig,
hogy megtöltötte agyam üstjét,
s beléfúlt minden családi emlék.

Petrőczi Éva fordítása