Tanúkihallgatás, 1981
RUTTKAI ÉVA volt a SZÍNÉSZNŐ azokban az években.
Esztergályos Károly rendező Ruttkai Évával a Tanúkihallgatás című filmje forgatásán (Fotó: Kiss Júlia)
Tündérkirálynő… minden, ami csillogás, siker, ragyogás, személyében volt a Vígszínház, azokban az években is, amikor az épületet a Magyar Néphadsereg Színházának nevezték. Mindezt csak azért írom, mert ebben a szerepben ebből mi sem látszik. Mert Ruttkai Éva nem „csak” Színésznő, nagy színész volt.
Ha csak ennyi lenne ebben a filmben, már érdemes lenne a felidézésre. De mellette ott van: Szirtes Ádám, Sulyok Mária, Mensáros László, Kézdy György, Tordy Géza, Sinkó László, Dégi István, Sárosi Gábor, és a még nem is főiskolás Laklóth Aladár…
SULYOK MÁRIA, a Vígszínház nagy és öreg színésznője a TANÚKIHALLGATÁS-ban eljátszott egy 12 soros szerepet: mert tanúvallomást akart tenni. Elmondani egy tizenkét soros tanúvallomást, arról, ami megtörtént, 1944-ben Budapesten. Sulyok Mária nem volt érintett a borzalmakban. Nem volt áldozat, nem volt túlélő. Magyar művész volt. Ha van egyáltalán ilyen szóösszetétel. Filléreket kaptak egy ilyen szerepért. Volt valami, ami már nem lesz. „Megmoshatták a szívüket”. Igen, egy ilyen elavult fogalom: művészi alázat. Elavult?
A FILM, a Fővárosi Bíróság által 1967-ben emberek törvénytelen kivégzésével és megkínzásával elkövetett háborús bűntettekben bűnösnek talált K.V. és társai bűnpere alapján, Szántó Erika novellája, és sok dokumentum fölhasználásával készült.
A per jegyzőkönyvéből kiderült, hogy a nyomozás során a rendőrség sok filmet forgatott szembesítésekről, a gyilkosságok, kínzások felidézéséről; nyomozati filmeket. Megszerezték nekem a BM Sajtóosztályának telefonszámát, és én hosszú, reménytelen telefonbeszélgetéseket folytattam valakivel, aki még a per létét sem akarta elismerni, azt pedig kategorikusan letagadta, hogy nyomozati filmek lennének. Szerencsére időben észbe kaptam, és mielőtt ők észbe kaphattak volna, és leállították volna a forgatást, elköszöntem, és azt valószínűsítettem, hogy én is lemondok a filmről. Mire én a filmet forgattam (1981), már nem volt aktuális a per; a zsidókérdés, vagy a nyilaskérdés, ki tudja. Nem volt itt az ideje. Követhetetlen volt, hogy mikor, minek van itt az ideje.
M. vádlott, „egy fiatal gyerek”, az események idején 15 éves fiú. A legvérszomjasabb gyilkosok egyike. A háború után katona lett. Megtetszett neki. Repülő tiszt. Belépett a Pártba (átlépett). 1956-ban kitüntette magát az „ellenforradalmárok” ellen vívott harcban, és ezért őt is kitüntették „Szoc. Hazával.” Hamarosan tábornok lehetett volna, ha nincs ez a gikszer. Ha nem derül ki, hogy már a másik pártban is, hajjaj…
(A tárgyalás jegyzőkönyvéből: M. vádlott: Én az 1944-es dolgokról soha senkinek nem beszéltem. Soha nem tudtam azonban megszabadulni a nehéz gondolatoktól. Arra is gondoltam, hogy feladom magam, de ehhez nem volt lelkierőm. Később már nem is a felelősségre vonástól féltem, hanem attól, hogy elveszítem a környezetemet, a barátok becsületét.”)
Tíz évet, ha kapott, hiszen az események idején kiskorú volt. Szocialista humanizmus. Meg törvényesség. Mire mi a filmet forgattuk, már kiszabadult. Szabász volt a Jelmezkölcsönzőben. M. vádlottat Sárosi Gábor játszotta. Ritkán játszott jelentős szerepet. Ebben a szerepben jelentős volt. A filmben, a jegyzőkönyvi adatokon túl, M. vádlott nagyobb szerepet kapott, a főszereplő – Ruttkai Éva – életében. Ez már fikció volt. Kitalálás. Ruttkai Éva megrendítő volt az egykori megalázott lány szerepében. De hát Ruttkai Éva a kor nagy színésze volt. És a szembesítés jelenetében, Sárosi Gábor méltó partnere volt Ruttkai Évának.
Mindettől független, puszta tény, hogy Sárosi Gábor ismerte M. vádlottat. Vagy húsz évvel azelőtt, fiatal színészként, a Kecskeméti Katona József Színház tagjaként. A színészklubba szívesen jártak a kecskeméti katonai repülőtér tisztjei. M. vádlott, már nem M. testvér, még M. százados elvtárs, szerette a fiatal színészek, színésznők társaságát. S. G. pedig ott volt fiatal színész.
Tényleg kis ország.
