„Szombaton pihenjen a kerámia is!”

Ujj Zsuzsa keramikus iparművész alkotásai egyszerre nyújtanak vizuális és taktilis élményt, mindamellett, hogy használati tárgyként funkcionálnak, művészi értéket hordoznak.

A keramikus célja, hogy munkái a hétköznapokban is érzelmeket, hangulatokat közvetítsenek.

„Amióta először érintettem agyagot, tudom, hogy ezzel az anyaggal szeretek legjobban foglalkozni. Ez az első találkozás még óvodás koromban történt, a Balaton parti agyagos parton, sárból gyúrtam az első figuráimat” – emlékezik vissza Ujj Zsuzsa arra a döntő pillanatra, amikor gyerekként az agyag bűvöletébe került.

Azóta sem tud szabadulni tőle. A kezdetektől foga semmi sem tántoríthatta el, attól a döntésétől, hogy keramikus lesz.

„ A kerámia az egyik legmaradandóbb anyag. Ezt bizonyítják a régészeti ásatásokon talált cserépdarabok, edény leletek is. Ezt az anyagot meg lehet őrölni, betonba keverni. Sokféleképpen újrahasznosítható” – mondja a művész, akinek az Iparművészeti Főiskolán szerzett tervezői végzettsége magába foglalja mindazokat a szakmákat, melyek elengedhetetlen feltételei annak, hogy a porcelántárgyak létrejöjjenek.

Zsuzsa készíti az öntőformát, saját maga tervezi és festi mintáit tárgyaira.

A porcelánfestés nem gépi folyamat. A művész ecsettel dolgozik. Finom, aprólékos munkát végez.

„A legtöbb alkotó ember, mindig szeret valami újat kitalálni, még önmagát sem másolja le. Maximalista vagyok. Igyekszem minden apró részletet kimunkálni.” – magyarázza, amikor arról faggatom, hogyan tervezi meg a mintáit. A kobaltkék, az arany nagyon elterjedt és gyakori színösszeállítás. A kobalt hőálló festék. Nem illan el a színe égetés közben.

Az iparművész munkája nagyon sokfelé ágazik. Szeret kísérletezni, új módszereket kipróbálni. Pályájának egyik jelentős állomása az a dániai ösztöndíj volt, amit a koppenhágai Danmarks Desingskole Unika Intézetébe kapott. Itt talált rá önmagára, művészi útjára.

„ Hányszor van úgy az életben, hogy az ember belefog valamibe, és amikor a végére ér, akkor döbben rá, hogy egy másik célt ért el. Van, hogy lépésről –lépésre alakulnak át úgy a dolgok, hogy már nem is ismersz rá arra, amit elkezdtél.” – avat be Zsuzsa az alkotói folyamat izgalmaiba.

„Olyan tárgyakat szeretnék létrehozni, amelyek hétköznapi funkciókat gondolnak újra, amelyek azzal, hogy kiszolgálnak, és az életünk részévé válnak, magasabb szintre emelik az olyan rutin cselekvéseket, mint például az evés és az ivás.

Az edény szimbólum is. Nem csupán használati tárgy. Az a jelképes értelmezése nagyon tetszik, hogy mi magunk is edények vagyunk. A külvilágból belső világunkba bekerülnek különféle eszmék, gondolatok, és rajtunk múlik, hogy abból magunkban mit hozunk létre, mit adunk vissza a külvilágnak. Jó, ha törekszünk rá, hogy ez csupa jó legyen.” –  Zsuzsa hisz abban, hogy az egyedi porcelán design tárgyak a XXI. században is helyt állnak.

A művész 2016-ban látogatott el Izraelbe. Ez az utazás életének és alkotómunkájának meghatározó állomása volt. Ujj Zsuzsa mélyen és őszintén hisz abban, hogy zsidóság küldetése jobbá tenni a világot. Művészetének szakrális vonala is ide kötődik.

Az iparművész szépen ötvözi a magyar folkmotívumokat a judaizmussal, hiszen magyar zsidóként mindkettő életének meghatározó része. A Kisképzőben eltöltött évek alatt megismerkedett a népi díszítőművészettel, ezek a motívumok visszaköszönnek tárgyain.

„Amikor elkezdtem judaikát készíteni, azon igyekeztem, hogy összehozzam a magyar népi hagyományt a zsidó eszmeiséggel.” – mondja a művész.

„Kelet-Európában a szocializmus időszakában nem gyakorolták a vallást. Nagyon sokan nincsenek tisztában a hagyományokkal. Munkáimmal inspirálni szeretném az embereket a tanulásra, a hagyományok ápolására, mert a zsidó tradíció gyönyörű. Alkalmas a teljesség megélésére az élet minden területén, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Rövid kis életünknek fantasztikus dimenziót ad.

„Az utóbbi három évben a judaika készítés teszi ki munkám jelentős részét. Úgy érzem, hogy most kezdtem el igazán értelmes tárgyakat létrehozni: nem öncélúan szép luxustárgyakat hozok létre, hanem láncszem lehetek munkáim által múlt és jövő között a jelenben, megszépíthetem a vallási előírások teljesítését, és ezzel azokat is zsidóságuk gyakorlására ösztönözhetek, akik eltávolodtak tőle.

A zsidóság nemcsak vallás, hanem hagyomány is, mégpedig lenyűgözően szerteágazó. Egy nép, egy kultúra, amely évezredek óta létezik, amely állandóan változó körülmények között, maga is változva őrzi meg a folytonosságát. Ehhez a folytonossághoz, csodás érzés kapcsolódni, létezéséhez, alakulásához hozzájárulni.” – mondja Zsuzsa, és közben körbe vezet a Kazinczy utca kis üzletben, hogy megmutassa munkáit.

A Bibliából jól ismert gránátalma motívum, a főpapi ruha és süveg dísze, valamint az őszi ünnepek kedvelt gyümölcse ugyanúgy díszítik alkotásit, mint a madár motívum, amely szintén megtalálható Noé történetében, a galamb, aki olajággal csőrében tért vissza a bárkába, de a Zsoltárok könyvének írója is hasonlítja magát madárhoz.

A zsidó ünnepek tárgyi világa modern, visszafogott, ám mégis különleges formában jelenik meg az iparművész szakrális alkotásaiban.

Zsuzsa héber egy kevés kalligráfia írást is tanult, és azt időnként munkájában is használja.

Ugyanakkor a közismert Hamsza motívummal is szívesen dolgozik, hiszen mondja „Ez a Közel-Keleten elterjed jelkép Fatima védő kezén túl a Tóra öt könyvét is jelenti.”

A művészt elbűvölték a Zsidó Múzeumban kiállított torony alakú, ezüstfiligrán beszamimtartók. Ezek hatására készítette el porcelán változatukat.

Zsuzsa évek óta vezet a zsidó hagyományok és ünnepek köré kapcsolódó kézműves foglalkozásokat óvodásoknak.  A művész örömmel mesélt az óvodáról (Benjámin Óvoda), ahol az óvónők megtanítják a gyermekeknek a hagyományt, akik sokszor maguk tanítják meg otthon vallástól eltávolodott szüleiknek. Ennek is nagyon szeret része lenni.

A keramikus szerint bőségesen van olyan része a hagyománynak, amit különösebb vallásosság nélkül is lehet gyakorolni.

„Ha Sábátra összegyűlnek azok az emberek, akik szeretik egymást, és együtt örülnek a pihenőnapnak, akkor is nagyon jó dolog, ha közben nem mondanak imákat és áldásokat. De, hogyha mégis eszükbe jutna gyertyát gyújtani, akkor legyenek olyan tárgyak, amivel tudom csábítani őket, hogy gyakorolják ezt a gyönyörű hagyományt!” – teszi hozzá nevetve.

Ő személy szerint szombaton pihenteti a kerámiát.