Tisztító, élő víz

Mikve – rituális fürdő. A zsidó vallás misztikus, ősi eredetű aktusa, amely több síkon mély, többrétegű jelentéssel bír. Az első és legfontosabb természetesen a nők rituális megtisztulása a havi ciklus és a gyermekszülés után, hogy méltóképp tudják ismét teljesíteni házastársi kötelezettségüket. Szó szerinti jelentése, a víz összegyűjtése. Alámerülés az „élő vízbe”, hogy lemossa rólunk mindazt, ami nem szent. És hogy mindezt miért is kell tisztázni az elején? Nos, mivel enélkül gyakorlatilag értelmezhetetlen Hadar Galron kortárs izraeli-brit írónő darabja, amelynek üzenete elválaszthatatlanul összefonódik a mikve fizikai-lelki-szellemi funkciójával.

A darab helyszíne a női fürdő, és főszereplői is valamennyien nők. Na igen, természetesen az urak – férjek, fiúk, vőlegények, szeretők – is jelen vannak, láthatatlanul, mégis meghatározó módon, a háttérből koreografálva a szereplők életét. Az alapszituáció teljesen hétköznapi, Izrael bármely városában történhetne: adott egy működő mikve, amelyet Sosana, egy igazi „régi bútordarab” vezet, emberemlékezet óta. Ide járnak a környék asszonyai, amikor annak rendelt ideje van. Mindenki mindenkit ismer, felesleges szavak nélkül, begyakorolt mozdulatokkal, gépiesen ismétlődő epizódokkal peregnek a hétköznapok, ugyanazok az arcok tűnnek fel hónapról hónapra: az egyszerű, szívós, hamisítatlan „kendős” Estie, Hindi-Rochel, a középkorú szépasszony, Chedra, az „elesési szindrómában” szenvedő rebecen, néma kislányával, Elishevával. Ám egy nap új fürdősasszony kerül a mikvébe Shira személyében, aki beengedi a változás mindent megtisztító szelét a belterjes közösségbe.

Shira ugyanis más, többféle értelemben is. Először is szekuláris közösségből származik: valláshoz visszatérő. Máshonnan jött, amitől természetesen azonnal gyanús. Nem közülünk való…: Őszinte, érett személye azonnal megkérdőjelezi, mi több, leleplezi a nők jól begyakorolt, hallgatólagos megegyezéssel űzött, „minden a legnagyobb rendben van” játékát. Kibukik elődjének addig gondosan titkolt öngyilkossága. Az új mikvés pillanatok alatt felfigyel Chedra és Elisheva különös kettősére is, biztos intuícióval megérezve a jól-rosszul kozmetikázott felszín alatt meghúzódó családi tragédiát. Ráadásul két új nő is felkeresi a rituális fürdőt: Tehila, az esküvőjére gyermeki rettegéssel készülődő fiatal lány, és a harsány-közönséges popsztár-bombanő Miki, aki frissen vallásossá lett férje miatt készül alámerülni. Valahogy hirtelen minden más lesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a pangó, a belső romlást megnyugtatóan szürkévé maszatoló korszak lezárult. A megtisztulás elkezdődött. Ám – követve a klasszikus drámák menetét – a katarzist itt is megelőzi a konfliktus és a tragédia…

Az események gyújtópontjában (Shira mellett) Chedra áll, akit „tiszteletre méltó” férje egy nap annyira megver, hogy már kimozdulni sem tud otthonról, ráadásul tébolyodottnak nyilvánítva zárt osztályra akarja utaltatni. Shira – mit sem törődve a többiek hisztérikus ellenállásával – elmegy érte, és Elishevával együtt a mikvébe menekíti anyát és lányát. Tettének súlyos következményei lesznek: az „erkölcsrendőrség” pillanatokon belül megjelenik a fürdő előtt és követelik Chedra azonnali kiadását, kiközösítéssel fenyegetve a bent tartózkodó asszonyokat. A szinte elviselhetetlenül feszült élethelyzetben sorra hullanak le az álarcok, feltárulnak a nők addig gondosan leplezett, szégyellt személyes tragédiái: Sosana megtagadott lányának története, az elegáns-arrogáns Hindi-Rochel megdöbbentő küzdelme az idő múlásával, Shira házasságának kiüresedettsége. Az egymás előtti lemeztelenedés – akár a mikve vizében – egyszeriben szövetségesekké, sőt sorstársakká teszi az addig kicsinyes problémákon marakodó asszonyokat, akik valódi hőssé nemesülve állnak ki Chedráért. A feloldást azonban teljesen átértelmezi az ezzel párhuzamosan, az események sodrában láthatatlanul lezajló tragédia, amelyben a sors kíméletlenül megismétli önmagát: a hagyomány nyomasztó parancsa folytán nemszeretem férfihoz kényszerített Tehila öngyilkossága.

A darab tehát ízig-vérig női problémákat tárgyal, ám különleges, vallásos zsidó környezetben. Vehetjük ezt a mű hátulütőjének is, hisz aki nem járatos a zsidó hagyományban és az izraeli hétköznapokban, az a maga teljességében nem értheti a dráma mondanivalóját. Ellenben, aki mindezekkel tisztában van, arra a mű szinte sokkolóan hat, sebészi pontossággal diagnosztizálva az egyéni és társadalmi szintű problémákat, amelyekkel az igazi Chedrák, Sosanák, Shirák küzdenek. A látszat kényszerítő ereje alatt rejlő, kínosan-gondosan titkolt, elfojtott fájdalmakkal, megalázottsággal, kiszolgáltatottsággal, a hímsovinizmussal, a szeretet nélkül kalodává silányuló szokások megnyomorító fojtogatásával. Megoldás, feloldás van – de ennek ára iszonyú – halálugrást kell végrehajtani hozzá. Aki elég erős – mégpedig heroikusan  – az talpra esik. Aki nem, belehal. A tisztátalanságnak így is, úgy is vége – a mikve megtisztító ereje szenvtelen szentséggel mos le mindent, ami szentségtelen.

Akárcsak az a két óra a Beit Lessin Színházzal. Nagyon nehezen engedtük el őket.

Szirtes Bori

*

 

Hadar Galron: Mikve (Beit Lessin Színház, Tel-Aviv).

Szereplők: Tracy Abramovici, Miriam Gabriely, Anat Magen- Shabo, Nataky Ne’eman, Hadas Kalderon, Naama Shapira, Dana Schreyer, Shiri Sitton.

Díszlet: Kinereth Kisch, jelmez: Neta Haker, zene: Eldad Lidor, fény: Felice Ross, Rendező: Micah Lewensohn