Eisenstein bosszúja – Beszélgetés Groó Diana rendezővel

Írta: Surányi Vera - Rovat: Színház

Színházi premiert tartottak a Spinozában a Zsidó Nyári Fesztivál programjaként. A Címzett ismeretlen című levéldráma alapjául szolgáló kis könyv, Kathrine Kressman Taylor műve, 1938-ban jelent meg először Amerikában.

 

A darabot 1995-ben újból felfedezték, és a koncentrációs táborok felszabadításának 50. évfordulója alkalmából világszerte bemutatták. Számos nyelvre lefordították, bestsellerré vált. Kathrine Kressman Taylor fia elmondta, hogy a könyv ötletét egy kis újsághír indította el: Németországban tanuló amerikai diákok levelekben számoltak be arról, hogy milyen atrocitásokat tapasztaltak Németországban 1933-ban. Amerikai diáktársaiknak az a tréfás ötletük támadt, hogy levelet írnak Hitlernek, amelyben hülyét csinálnak belőle. Németországban élő diákok figyelmeztették őket: „Ne tegyétek, ránk nézve lesz veszélyes. Ezek itt nem szórakoznak. Levelekkel itt ölni is lehet.” A mű ötlete innen származott: „gyilkosság levéllel”, a „levél, mint fegyver”. Két évvel ezelőtt Sándor Anna, a Spinoza Ház igazgatója hívta fel Groó Diana filmrendező figyelmét a levélregényre. 2008. szeptember 5-én volt a nyilvános főpróba. A nézők, akik zsúfolásig megtöltötték a termet, lelkesen fogadták az előadást. Ezután került sor beszélgetésünkre Groó Dianával.

Rögtön elfogadtad az ajánlatot?

Igen, elolvasás után rögtön, gondolkodás nélkül. A történet Hitler hatalomra jutása idején játszódik, de aktualitása nem halványult el. Érvényes minden ideológiára, populista mozgalomra, erőszakra és embertelen irányzatra. Arra figyelmeztet, hogy a kritikátlan ideológiák hálójában, az emberek képesek elveszteni mindenfajta önkontrollt, képesek kifordulni önmagukból, megszakítva barátságot, érzelmeket, szerelmet, de a szoros kapcsolatokon túl, elveszteni minden morális felelősséget is.

Vajon mi váltotta ki ezt az élénk nemzetközi érdeklődést Taylor levéldrámája iránt? 

Talán az, hogy Kressmann Taylor látnoki megérzéssel, a még 1932-34 közötti események alapján megjósolta a következményeket. A nácizmus által gerjesztett tömeghisztéria, a náci ideológia nevében elkövetett népirtás, a holokauszt „nagyipari” végrehajtása még mindig felfoghatatlannak tűnik. A Címzett ismeretlen számomra arról szól, hogy felelős vagyok a gondolkodásomért, és felelős vagyok a tetteimért. A történet tizenkilenc levélből bontakozik ki, amelyet a két szabadelvű, német barát, Martin Schulse és a zsidó származású Max Eisenstein írnak egymásnak. Levelezésük 1932 novemberében kezdődik, amikor Schulse visszatér Németországba. Legjobb barátja és üzlettársa, Eisenstein Amerikában marad, és továbbviszi közös galériájukat. A néző a levélváltásból követi, hogyan szippantja be Schulsét a náci ideológia, és mérgezi meg kettejük kapcsolatát. Schulse fokozatosan adja fel liberális nézeteit, és a hitleri gépezet kiszolgálójává válik. Eisenstein növekvő aggodalommal olvassa barátja leveleit, miközben Berlinben színésznőként fellépő húga, Griselle egyre nagyobb veszélybe kerül származása miatt. Végig azt hiszi, barátját csak a cenzúra kényszeríti a megváltozott hangnemre. Húga halálhíre ébreszti rá: valóban nem számíthatott hajdani legjobb barátjának segítségére. A tragédia Eisensteint azonnali cselekvésre készteti: hónapokig tartó tehetetlenségét bosszú követi, amelyet könyörtelenül visz véghez.

Címzett
ismeretlen

A leveleivel, amellyel megöli a barátját?

Igen, igazi bosszúról van szó, csakhogy tulajdonképpen ez a bosszú egy keserű elégtétel, diadal nélkül. Max naivan sokáig nem tudja felfogni, hogy barátja ekkora változáson ment keresztül. Akkor döbben rá, amikor már késő: Martin tétlenül nézi végig Griselle legyilkolását, pedig megmenthette volna. Max úgy áll bosszút, hogy egy csepp vér sem ragad a kezéhez.

Persze morálisan nehezen magyarázható ez a magatartás… Max tudta, hogy leveleivel életveszélybe sodorja barátját, de ő ennek ellenére, vagy éppen ezért folytatja a levelezést…

Persze… De ezek ösztönös cselekvések. És nem tudom, pálcát lehet-e törni felette. Azt hiszem, nem… nem tudom, bonyolult. Ez olyan, mint a náci bűnösök felelősségre vonásának kérdése. Mi jobb? Halára ítélni, életfogytiglant adni, vagy a bűnösöket saját módszereikkel likvidálni. És van itt egy másik dolog is, amire figyelmeztet a darab: időben észbe kapni. Amikor nagymamám visszajött Auschwitzból, a szomszédoktól visszakerült hozzánk dédnagyapám naplója, amelyet 1940-44 között írt Nagykanizsán. Világosan követhető az írásból, hogy évről évre történtek aggodalomra okot adó események. Senki nem vette ezeket a jeleket komolyan, egyszerűen nem hitték el. Ezt történt Max Eisensteinnel is. Mikor észbekapott, már késő volt.

Először rendeztél színházban, ráadásul két népszerű, kitűnő színésszel. Max szerepében Kulka János, Martint László Zsolt alakítja.   Hogyan fogtál a darab megrendezéséhez? Milyen elképzeléseket akartál érvényesíteni?

  Úgy éreztem, hogy a lehető legegyszerűbb eszközöket kell használnom,  „minimál” szinten, mert itt a szavak ütnek. Levelekről van szó. A levelek tartalma nem illusztrálható. A két barát viszonyát egy harmadik személy, Griselle tragédiája fordítja drámába. Ezért vannak jelen hárman a színpadon. Griselle (Pető Kata) nem mond szöveget érzelmeit, gondolatait zongoraetűdökön keresztül közvetíti.

– A második világháború óta több generáció is felnőtt már. Szerinted a darabból érthető egy nem érintett számára, hogy mi történt és hogyan?

Remélem. Itt vagyunk Közép-Európában, és az emberek nem gyógyultak ki a gyűlöletből. A gyűlöletkeltés ma is folytatódik szerte a világon. Ha kinyitjuk az újságot, azt látjuk, hogy a másság elfogadása még mindig problémát jelent. Hogy a gyűlölet gerjeszthető… Szerintem ez a történet bármilyen korban érthető és aktuális. Sőt, egyre aktuálisabb. Épp ezért örülnék, ha a darabot oktatási célra is fel lehetne használni.

– Nagyon intim előadásról van szó. A három szereplőn, a zongorán és egy egyszerű díszletelemen kívül – melyben a közönség magát is látja – semmi más nincs a színpadon. Gondolom, itt még nehezebb elbújni a szerepben. Óhatatlanul előjön a színész saját karaktere?

Ezt a történetet önmagában is nehéz feldolgozni. A Martint alakító László Zsoltnak ezért sem volt könnyű dolga.

Lement a főpróba, siker volt. A Spinoza színpadán a Címzett ismeretlen havonta kétszer lesz látható. Megkedvelted ezt a műfajt? Mit gondolsz, filmrendező létedre rendezel még színházban?

Igen, természetesen, ha egy számomra izgalmas témával találkozom. Én a film ritmusához vagyok szokva, ott érzem magam otthon igazán. Nem terveztem a színházrendezést, de ez a történet nekem azt sugallta, színpadra kell vinni itthon. Csak akkor tudok valamit megcsinálni, ha ösztönösen úgy érzem, szólnia kell. Megvan a szabadság ára, de nagyon jól érzem magam, ha születik valami, amiről tudom, hogy nemcsak számomra fontos.

 

Surányi Vera

támogatás
Pop up banner
ad joint40 ad dutch40 ad mazsok40 mti_hirfelhasznalo