Szép Ernő gondolattöredékeihez

Rádiós dramaturg koromban ősbemutató lehetőségét kutattam, s véletlenül került kezembe a Széchenyi Könyvtár kézirattárában két vaskos köteg kézirat, részben gépelve, és egy kézzel írott napló. Az utóbbi Szép Anna füzete, amelyben följegyezte hányattatásaikat attól a naptól, mikor Szép Ernő befejezte a magyar emlékirat-irodalom egyik legcsodásabb művét, az Emberszagot, vagyis az eseményeket, bujkálásukat Budapest ostroma alatt. A költő testvérének naplóját Szép Ernő voltam címmel rádiósítottam. (Itt pillanatra leveszem kezem a számítógép klaviatúrájáról, mert eszembe jut, hogy játszotta el Tolnai Klári Szép Annát, s hogy mondta Gábor Miklós a költő verseit, és mélyet sóhajtok.)

A kézirat nem volt ismeretlen, csak kiadatlan. Úgynevezett zárt anyag. Irodalomtörténészek kutatták, de nem volt kurázsi a nyilvánosságra hozatalhoz. Hátam mögött az akkori Magyar Rádió tekintélyével, fütyültem a cenzúrára, és a 2000 című periodika örömmel közölte az általam válogatott részleteket.

A kézirat Szép Ernő egész életében gyűlt, az első világháborútól az ötvenes évek elejéig. Két része érdektelen, híres emberek utolsó szavai haláluk előtt, illetve folklór-jelenségek a világ minden tájáról. Annál érdekesebb a többi följegyzés. Szép Ernő egész életében készült egy összefoglaló nagy mű írására, melynek címszavai Isten, magyarság, haza, zsidóság, asszimiláció, halál lettek volna. Ezekhez a témákhoz jegyezte föl ezeket a töredékes gondolatait. A mű sosem készült el.

Öreg korában az ostrom alatt elfagyott lábai miatt cipőt se tudott húzni, papucsban járt. Kegyelemlevest kapott, egy levest ettek ebédre ketten, Anna testvérével. Sehol se közölték, Révai József az egykori avantgardista költő gyűlölte a Nyugat szerzőit. Humanista szelleme, liberális gondolkodása, polgári szemlélete átok alá került. Nem volt benne a kánonban, és mostanáig sem került bele. Kolosváry-Borcsa Mihály rácsillagozta a zsidó szót, és ez a sárga jel máig se került le róla.

Jelentős költő volt, nagy próza- és drámaíró. Most közölt jegyzetei csak töredékek, ötletek, amelyeken átsejlik jellegzetes stílusa. Önmagamat ismétlem, mert egyszer már leírtam, fő művei mellett ezek a kis írások csak porszemecskék. Por, por, de aranypor.

Kapcsolódó cikk:

Szép Ernő: Istenről