Szalon, árnyalakokkal

A Szalonklára – a Gólem Színház (online) előadása – életrajzi darab, tragikus és önfeledt játék, ahol valós mozzanatok keverednek beúszó emlékfoszlányokkal és a képzelet építőelemeivel.

Álomszerűen zaklatott monodráma árnyakkal és próbababákkal, változó korszellemmel és korhű zenei aláfestéssel.

Rotschild Klára karakterét megformálni és eljátszani korabeli újságcikkek, egy tanulmánykötet, emlékezések és mítoszok alapján óriási kihívás, annyi a rejtély körülötte. Ami biztos, töretlenül járta a saját útját és nem hagyta, hogy ebben bármely rendszer gátolja.

Ritkán esett kétségbe. Nagy spíler volt, a kapcsolatépítés nagymestere, nem őt (de)formálta az aktuális hatalom, hanem ő játszotta ki vidáman a hatalmat, miközben öltöztette a politikai elitet.

Ugyanakkor érzékeny ember volt, két öngyilkossági kísérlete közül a második „sikeres”-nek bizonyult.

A színpadtér végig változatlan: egy szalon próbababákkal és egy tragikus hőssel, a divat kőkemény nagyasszonyával, aki magabiztos, zsidó self made woman-ként megalkotta saját brand-jét. Arisztokrata és nagypolgári megrendelőit felváltották a pártvezetők oldalbordái, ám Rotschild Klára megmaradt Rotschild Klárának.

1976. november 13-án kiugrott Petőfi téri lakása konyhaablakából a 7. emeletről, ridiküljét a párkányon felejtette. Előtte két hónappal még tartott egy ragyogó divatbemutatót a Gundelben.

Az öngyilkosság pillanatában kezdődik a darab: a váz Klára életútja, és a néhány konkrétumon túl a szerzői-rendezői fantázia repít. Az élete megfoghatatlan titok, és ez a titok lesz a színpadon az inspiráció forrása. A divatkirálynő eljátssza sorsfordulóit, egykori szeretteit hívja, pártkatonákkal konspirál, alkalmazottaival zsörtölődik, ruhakölteményeket tervez. A próbababák néha próbababák, olykor emberek vagy árnyalakok. Feltárul a 20. század megannyi tébolya, szokatlan olvasatban, és közel kerülünk a hősnő személyiségéhez, akit kortársai alig ismertek, mert nemcsak korszakokon átívelő fényes karriert épített, hanem falakat is maga köré.

Sipos Vera óriási beleérzéssel alakítja Klári nénit minden életkorban és politikai rendszerben 13 évestől 73 éves koráig. Mit jelenthetett sikeres üzletasszonnyá válni, mindig felállni és újrakezdeni, a rendszert kijátszani, jó humorral a munkába menekülni, a kommunizmusban is rendszeresen Párizsba utazni, összeomlások közepette is tervezni?

Az előadás nem dokumentarista célzatú, a divatkirálynő megpróbáltatásain van a hangsúly.

Leginkább a szalonjában lejátszódó apró jelenetekben látjuk őt. 13 éves kislányként ruhát tervez és bemutatókról, arisztokrata, királyi és miniszterelnöki megrendelőkről ábrándozik. Közben elvált szülők gyermekeként próbálja elővarázsolni apukáját, a híres Rotschild Ábrahám szabómestert. Visszatérő motívum a ridikül: a ridikül öltöztet, minden valamit magára adó nőnek van ridikülje, ezt apukája is megmondta.

Az Esti Kurír 1932. szeptemberi száma tudósít egy inzultusról: Somogyi Pál Károly botrányhős bántalmazta Rotschild Klárát, Rotschild Ábrahám üzletének vezetőjét, aki öngyilkossági kísérlete és felépülése után pert indított bántalmazója ellen a bíróságon és kártérítést kér. Ekkor már Glückstahl Pál textilkereskedő hitvese.

A kártérítésből megnyitja Deák téri szalonját, fő megrendelője, gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné is feltűnik az árnyak között. Klári férje, Palika kereskedik.

1934-ben a Színházi Élet dicsérő kritikát közöl a Deák téren frissen nyitott szalonjáról és a párizsi divatkópiákról. Túlnőtt apján.

A háború alatt kapcsolatainak köszönhetően megmarad a cége. A légiriadók zűrzavarában munkaszolgálatos férjét nem tudja megmenteni. De tud újrakezdeni.

Az államosításkor hogyan kerülhetné el a hortobágyi kitelepítést? Kit hívjon? A belkereskedelmi miniszternek telefonál. Szabónő lesz az Állami Textilkereskedelmi Vállalatnál. Kapcsolatokat épít: máris a Váci utcai szalon művészeti vezetője. Kiutazási engedélyt kér a párizsi divathétre. EGYEDÜL, mindig mindent egyedül.

Úttörő dalok és propaganda szöveg áramlik egy újabb szalon jelenetben. Tito feleségének külön bejáratú próbababájára készül egy öltözet. Megcsillan Klára néni sajátos stílusa, humora. Sikertelen a fogbeültetése, de nem akar kivehető fogsort, másik fogorvost keres. A hiúság vezet az öngyilkosságig? Politikus feleségek árnyai a szalonban, a nem túl elegáns Kádárnét tévedésből a munkatársai kidobják…

Nagyinterjúban beszél az 76-os őszi kollekció ruhakölteményeiről és közben pokolian fáj a foga.

Hangok a múltból: papa hangja a ridikülről, a kijózanító hang: a férjed meghalt és Pali hangja: szeretlek, Klárika…

Ridikült akaszt egy próbababára; utoljára.

Letisztult a díszlet is: próbababák, libegő-lebegő anyagok, ruhatervek és az elmaradhatatlan ridikül a fő elemek, bevillan egy-egy kordokumentum, pl. a Színházi Élet egyik száma.

Klára mindig más öltözékben tündököl, és kedves mellékszereplő Vogi, a kutya (plüss); élő változata Tito feleségének ajándéka volt.

Látjuk a divatdiktátor rejtett arcát, a mániáit és az apakomplexusát, és azt, ahogy sikerült átlépnie apja, majd a saját árnyékát, de az árnyai kísérik tovább.

A darab merészen kezeli az életrajzot, a valóság ott lebeg karnyújtásnyira, de mivel a fiatal Kláriról nincs sok adat, előhívja mindazt, amit a ködös múlt rejthet: az apával való problematikus viszonyt, az elhunyt férj iránti érzelmeit és a feldolgozatlan traumát.

Erős nő volt, elkötelezetten munkamániás. Elfáradt.

Rotschild Klára szerepében: Sipos Vera

Írta: Németh Virág
Díszlet: Katics Veronika
Jelmez: Simon Ferenc István
Produkciós vezető: Marcsa Barbara
Műszaki vezető: Nádasi Iván
A rendező munkatársa: Paskuj Panna

Rendezte: Borgula András

Helyszín: Gólem Központ (online tér)
1077 Bp., Csányi utca 3.