Szakadékjátszma

Tatjána váltott néhány szót a barátnőjével

ő holnap este színház helyett a hangversenyprogramot választja, felszabadult a jegye. A Tagankán a Három nővért játsszák. Alig lehet bejutni. A Tanárnőnk együtt volt ösztöndíjas itt az Igazgató magyar feleségével. Ő szerzett jegyeket

szeretem Csehovot is

mi az, hogy is?

elsősorban Dosztojevszkijjel foglalkozom

este fél hétkor a Taganka előtt, nyújtott kezet Tatjána. Kerekes Endre férfiasnak érezte a kézszorítását

odatalálsz?

megnézem a térképen

ezt az álló időt nem értettem, fordult Tatjána barátnője a Tanárnőhöz, errefelé, mondta a Tanárnő, majd megbeszéljük, majd, nem most

Kerekes Endre sietett. A nyolcórai telefonhívásra vissza akart érni a szállodába. Átgondolta, mit mond Major Lászlónak, ha érdeklődik a napjáról. A mauzóleum előtt váltotta az új őrség a korábbit. Ismétlődő lépések, mozdulatok. Talán igazságtalan vagyok, gondolta, mert eszébe jutott, hogy a repülőtérről a városba haladó autóbuszon Major László kiigazította a Tanárnőt a háborús városvédelemben meghaltak számáról, talán ezeknek az őrségben álló katonáknak az apja, a nagyapja is a halottak között volt

nyitotta a szobája ajtaját

csengett a telefon

milyen volt a napja, Endre?

jó… kellemes…

merre járt?

sétáltam a folyóparton, a Vörös téren. Megnéztem az őrségváltást. Benéztem egy régi templomba

imponáló az őrségváltás… szeretem nézni…

érdekes… gyakorolok… újrajátszok egy-két Kaszparov-játszmát

nagyszerű… pihenjen, reggel hívom

hátradőlt a karosszékben. Tatjána kézszorításánál érezte, hogy a tenyere bőre is keményebb. A tekintetében sem volt, kereste a szót, kacérság, talált rá, bizalmas volt, baráti, mintha régen ismernék egymást

elővette a sakk-készletét. Kaszparov egyik játszmájának végjátékában a fehér király mellett egy huszár, három gyalog állt szemben a fekete király bástyájával és két gyalogjával. A fehér lépéshátrányba került. A fekete bástya elállta a király és a huszár útját. Döntetlenre adták a játékot. Újrajátszotta a lépéseket. Megtalálta Kaszparov kihagyását. Elégedetten aludt el. Álmában Aljechinnel sétált a tengerparton, katonák érkeztek, közrefogták, ráparancsoltak, tévedés,  kiáltotta Aljechin, engem visznek internálni, fojtó tömjénfüst szállt, a nimzóindiai védelmet ajánlom, mondta Aljechin

a reggeli nyolcórás telefoncsengés ébresztette

figyeljen, Endre, hadarta Major László, ma nem megyek magáért. Jött Budapestről egy filmes küldöttség, velük is nekem kell foglalkoznom. Sétáljon, gyakoroljon, pihenjen. Tóth elvtárs érdeklődött az Egyesületből, kérdezte, hogy van, jól, vágott közbe Kerekes Endre, nagyszerű, én is ezt mondtam neki, délig a követségen vagyok, ha bármire szüksége van, hívjon, a névjegyemen van a közvetlen számom. Este nyolckor jelentkezem

este negyed hétkor a színháznál volt. A szállodai szobában kihúzta a telefonzsinórt a konnektorból, ha Major László hívja, majd hálózati hibára hivatkozik

a jegypénztár előtt hosszú sor állt. Hetekre előre váltottak jegyet. Körüljárta az épületet. Feltűnő nagy ablak volt a félemelet magasságában az egyik oldalon

Tatjána három barátnőjével pontosan érkezett. Néhány perccel később a Tanárnő is. Tatjána kézen fogta Kerekes Endrét, bemutatta a Tanárnőnek, régi ismerősök vagyunk, mondta, közben a tenyerébe csúsztatta a színházjegyet, sakkversenyre jött, folytatta Tatjána, nézőnek? kérdezte a Tanárnő, nem, versenyez, nagyszerű, mondta a Tanárnő

tizennyolc óra negyvenkét perc volt

figyelem, mondta a Tanárnő. Az Igazgató második felesége magyar, a barátnőm volt. Kijárta, hogy a színészbejárón mehetünk be. Megmutatja az öltözőfolyosót, a jelmeztárat. Elmondta, hogy ahogy csak tudják, megnehezítik a munkájukat, amíg amerikai vendégjátékon voltak, egy hatalmas ablakot vágtak a nézőtéri oldalfalba, de a férje, az Igazgató kitalált valamit, majd figyeljük meg, hogy mire használja az ablakot. Kettesével megyünk, maga, fiatalember, álljon mellém

Kerekes Endre úgy látta, hogy Tatjána mosolyog

az Igazgató felesége átölelte a Tanárnőt. Intett. Beléptek az öltözők folyosójára. A jelmeztár foglalt, mondta, azt nem tudom megmutatni, most öltöznek be katonaköpenybe a statiszták. Telt ház van minden este

az öltözőajtók nyitva voltak. Kerekes Endre bepillantott. Az elsőn maszkmester hajolt egy katonatisztnek beöltözött magas színészhez, igazgatta a bajuszát. Homályos folyosókanyarban feltűnt egy termetes, flanelinget, kordnadrágot viselő férfi, benyitott az öltözőkbe. Minden színésznek ad instrukciót minden előadás előtt, mondta az Igazgató felesége. A katonatisztnek öltözött kilépett a folyosóra. Az Igazgató intett a vendégeknek, továbbment, a katonatisztbe karolt. Kerekes Endre hallhatta a szavait, figyelj, Szása, mondta az Igazgató, mikor a végén belépsz, és megszólal a katonazene, azt érzed, nem lehet, hogy a gyerekeink is ebben nőjenek fel, az unokáink is, hogy az emberek mindig katonák, fegyverek között, nem szabad, nem lehet, ezt érzed. A színész megismételte, nem lehet, nem lehet, értem, ezt érzem.

(Részlet a szerző Szakadékjátszma című új könyvéből, mely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.)