Shylock, kortárs tájban

Minden korban kell egy kis vérszomj és beteljesületlen férfiszerelem. Shakespeare: A velencei kalmár a Pesti Színházban, Valló Péter rendezésében.

A darab reneszánsz történet kortárs szemmel, Valló Péter rendezésében, Nádasdy Ádám friss fordításában: nem kosztümös színmű, hanem kortalan vígjáték vagy emberi tragédia, látlelet. Mai göncökbe bújt emberek játszanak és szurkálódásokban nincs hiány. Mindez unheimlich reneszánsz kocsmaasztal kortárs miliővel.

A konfliktus: az aranylelkű velencei kalmár gyűlöli a zsidókat, mert kamatot szednek. A zsidó uzsorás gyűlöli a keresztényeket, mert nem szednek kamatot: üzletrontóak.  De mindkettőjük becsületesebb kortársainál. Antonio számára szent a barátság, Shylocknál meg az üzlet. A fél kiló hús pedig több fél kiló húsnál: maga az igazság.

Shylock eleven, nyugtalanító, páratlanul összetett montázs-alak. Mint karakter, létezhetett-e?  A zsidók I. Edward 1287 évi ediktuma óta ki voltak tiltva Angliából. Shakespeare tehát Shylock alakját középkori legendákból alkotta meg. Hogy uzsorása valós személy, átszüremlő előkép (ld. Marlowe: a Máltai zsidó), hogy látott-e közelről hús-vér zsidót a szerző – édes mindegy.  A XVI. századi Velencében a kamatszedés már nem tilos, de erkölcstelen. A zsidó-keresztény ellentét mellett itt a pénzgazdálkodás dilemmája áll az előtérben. Jogos-e kamatot szedni: ezt egy eltökélt zsidó bankár alakjával ábrázolta Shakespeare.

A velencei kalmár történelmi színmű királyok, történelmi figurák nélkül. Zavarba ejtő. Saját korában vígjáték, a 19. századtól tragédia, ma regényes színmű.  Pályafutása változatos: az antiszemita olvasattól a poszt-holokauszt közelítésig, amikor nem volt szalonképes zsidót végletekig gonosznak láttatni.

A Kern András formálta Shylock inkább rokonszenves. Valló számára kihívás, hogy lehet ebbe a reneszánsz szomorújátékba aktualitásokat csempészni. Hogy egy szimbólumokkal tűzdelt reneszánsz világ visszatükrözheti-e kortárs világunkat? Nem antiszemita előadás, bár nagy hangerővel dübörög benne a zsidózás.

Kern, mint Shylock beront a színre, és közli, hogy gyűlöli Antoniót, mert keresztény. Shakespeare 1596-ban nem lacafacázott: bemutatta, milyen bátran bírálta mindenki a Másik vallását. Ami morális csőd ( kortársilag is).

Rendezői szándék (de elcsúszott kísérlet) egy élveteg nemzedék ábrázolása is, mely céltalan, szórja a pénzt (ha van!) és felelőtlen magatartásával mást sodor bajba.

Reneszánsz bordűrjelenet keretezi az előadást: hegedülő utcazenészeket (egyikük fekete) léha ifjak tánca űz el a színpadról hangos technóval.

A cselekmény-strukturálás klasszikus: Antonio, a velencei kalmár (Stohl András) és barátja, Bassanio (Telekes Péter) jelenetével bontakozik a cselekmény: Antonio, a vagyonát eldorbézoló Bassanio érdekében a kereszténygyűlölő Shylock-tól pénzt kér uzsorakamatra, hogy barátja egy jó partiért, a szép Portia (Bach Kata) kezéért Belmontba hajózhasson. Shylock feltétele: egy font húst kér Antonio testéből, ha utóbbi határidőre nem fizet. És nem tud: hajói elsüllyednek, s itt az alkalom a bosszúra. Bassanio felesége, Portia azonban nem töketlenkedik: barátnőjével Nerissával (Péter Kata) bírónak (férfinak) öltözve megmenti Antoniót.

Antonio és Bassanio látszatra hetero, ám szerelembe hajló férfibarátság (antikvitásig visszanyúló kapcsolati minta) köti őket egymáshoz.

Kern Shylockja öltönyös-kalapos-aktatáskás üzletember. Súlyos figura, kegyetlen, de gerinces. Körülötte a gyűlölet lázas önkívülete. Lányának, Jessicának (Tornyi Ildikó) megszöktetése tőrdöfés számára. A leányzó származásától örömest szabadul, de aztán szembekerül az új környezet, asszimiláció problémájával.

Shylockot az előadásban keresztény hitre térítik, csődbe taszítják, ledöfik. (Shakespeare-nél ilyesmiről nincs szó.) Hol itt a diadal? Sehol.

Kern domináns a darabban, a többi színész díszlet: Antonio (Stohl András) mélabúsan magányos hősszerelmes, bár ajkáról felröppen a zsidó, mint szitokszó. Bassanio reneszánsz aranyifjú marad.

A színpad puritán. Épületszintek, felhúzott és leeresztett óriáshinta: hol kocsmaasztal, hol szerelmi ágy holdfényben baljós árnyakkal (übergiccs), hol Velence tárgyalótermi emelvénye.

Kapcsolódó cikkek:

„Szabálytalan szeretek lenni” – Kern Andrással beszélget Muraközi Zsóka

„Ezt otthon ne próbálják ki” – Kern András újra filmet rendez

„Kimondatlanul, hangulatában, kisugárzásában…” – Interjú Kern Andrással