Rozsban a vágy, rozsban a zsidó

A terjedelmi korlát nagyúr. A zsidó Salinger című esszémben (Élet és Irodalom, 2016. január 22.) közöltek mellett már nem érinthettem a Catcher in the Rye új magyar fordítása címadásának kérdését, mely azonban témámhoz, Salinger identitásproblémájához is kapcsolódik. 

A régi cím: Zabhegyező (Gyepes Judit) frappáns, rövid. Az új: Rozsban a fogó (Barna Imre) hű az eredetihez, és érinti Salinger kisebbségi mivoltát, illetve az elemzésemben részletesen tárgyalt traumatizáltságát is.

Az erotikától átitatott Burns versre is visszautaló cím és az amerikai nemzeti sportra, a baseballra is utaló játék, aminek kapcsán a regény főhőse, elbeszélője hangsúlyosan kinyilvánítja, hogy életcélja a szakadék szélén alázuhanó gyerekek elkapása, megmentése, szintén ahhoz a többszörös kisebbségi élményhez kapcsolódik, ami Salinger és elődje, Kafka sajátja.

Deleuze és Guattari Kafka – a kisebbségi irodalomért című munkáját segítségül hívva kimondhatjuk: mindkét író hangsúlyosan és traumatizáltan kisebbségi volt zsidóként a többséggel szemben, gyermekként apjával szemben, és persze apjával együtt a „Nagy Apa”: a civilizáció egészével szemben.

A szakadás/szakadék, hasadtság, a kapaszkodók nélküli zuhanás az instabilitás, a bizonytalanság, a szorongás érzetét társítja: kisebbségi létélményt.

Amikor tehát Salinger a gyermek univerzális kisebbségi perspektíváját választja korai regényében (az általam részletesen elemzett etnikai, vallási perspektíván túlmenően) a maga többszörös kisebbségi élményének megfogalmazására, és a Burns versre visszautalva a vágy alárendeltségére is utal a normákkal szemben, egyszerre konkrét és szimbolikus.

Egyszerre emeli át az univerzalitásba a maga etnikai kisebbségi tapasztalatát, és egyszerre nyilvánítja ki az emberi lét szüntelen alárendelt állapotát a civilizációnak.