Rettenetes viszony(ok)

Milyen lehet egy emésztő szenvedély a „galambszaros” pesti Belvárosban?

Bendl Vera regényében egy viszony anatómiáját bontja ki meglepő árnyalatokban.

A helyzetkép szokványos: elvált, gyermekét egyedül nevelő, majdnem negyven éves nő és változatosan aszimmetrikus kapcsolata(i). Nem ritka képlet e földgolyón. Egyébként is: ki ne találta volna magát életében legalább egyszer szeretői viszonyban egy nős férfi oldalán? Minden ilyen kapcsolat különböző, bár mind megalázó szituáció. Nem kell ragozni, szomorú és kegyetlen játék. Racionálisan nézve kilátástalan, többnyire.

Bendl Vera vergődő hőse, Kati dermesztően zaklatott szerelemben fuldoklik és az életét se érzi sikertörténetnek. Bár a sikernek sincs precíz mértékegysége. A szövegfolyam meghökkentően sokrétű. A főszereplő monológja hullámzóan ritmusos, összemontírozódnak a belső és a külső világ történései, a fullasztó álomszerűség a valóság képkockáival. A szépirodalom a vulgáris élőbeszéddel. Kockázatos tájba invitálja az olvasót a monológ önkéntelen automatizmusa, a kis történések és a kibírhatatlan vágyként megtestesülő (nem) történések, vívódások olyan élethelyzetek, lelkiállapotok tükrei, melyekben időnként mindenki magára ismerhet így-vagy úgy, ha eltorzítva is; nem tükörképszerű tükörképek. Sőt, furcsa csapdát rejt az alapvetően pszichologizáló szöveg: kivel történik ez az érzelmi útvesztő? Az íróval, aki lehet a hős alteregója, az olvasóval, vagy akár a szomszéd nővel? Bárkivel, ráeszmélhetünk.

Ez a fullasztó emlékezésfolyam olyan, mint egy tragikomikus színdarab mondén revüvel. Mégis, érzelmi megrázkódtatás, minden stációjával.

A narratíva követhető, noha nosztalgia, emlékek és a jelen torlódnak egymásra, spirálisan tekeregnek érzések és életképek, páratlan helyzetkomikumok tarkítják a drámamontázsokat, röhögve sírhatunk, szenvedhetünk, néha egy középkategóriás pornóra is gondolhatunk, már ha nézünk ilyet.

Érdekes írói gondolat vagy módszer a (retrospektív) nosztalgia: különös lehet húsz év után egy volt középiskolai osztálytárssal, a ma már családos és sikeres Ervinnel szeretői viszonyba bonyolódni. Az emlékek prizmája veri vissza az egykori tizenévesek elmosódóan is éles alakját. Mi ez, későn jött kamaszszerelem vagy két felnőtt végzetes találkozása?

Az Énekek éneke parafrázisa csendül fel az időben érkező, szabályosan sikló antropomorf Combino villamossal együtt, és mindvégig szinte játékos az írói előadásmód, melyben párhuzamosan lüktet a szerelmi vágy és az élet mulandósága (prózaibban: a rettegés az öregedéstől).

Életszerű figurák színesítik a cselekményt, például a szexőrült judoedző (és asztalos), önmagát programszerűen megvalósító Emil (múlt és jelen időben is a hősnőt boldogítja változó intenzitással), pajzán humorú járókeretes szomszédasszonnyal. Vagy a szintén szabadságvágyó, alkoholmámort kedvelő Dani; száguldó életének egy közúti karambol vet véget. Temetésén résztvevő festőien egzaltált baráti köre is örvénylően őrült fejezetté tágul.

A kislány, Csenge kamaszkori problémáival és zavarba ejtő kérdéseivel anyja megfejtésre váró dilemmáit, sorsfordulóit ütközteti.

Arról, hogy a világ képmutató (időtlen állapot), elárulja az osztálytalálkozó leírása. A sikeres nők, férfiak és a megtépázott karakter között elég éles a kontraszt. Az osztálytalálkozó csúcspontja a szexjelenet a mosdóban.

Ebben a nyugtalanító emlékezés-monológban hétköznapi és zajos pillanatok keverednek (néha pörkölt, lencse és májgombóc illatával), sok apró ironikus esemény tárul fel részletgazdagon, amitől felkapjuk a fejünket. (Például az alkoholista pasi és zokogó szerelmes találkozása a metrón, vagy a kávézóban a pincérnők diskurzusa a kedvesükről.)

A hősnő szembenéz odakozmált életével, a boldog élet vágyával, annak kézzelfogható hiányával, az önmegvalósítás lehetősége nélkül, hiszen a munkája se szól másról, mint a pénzkeresetről.

Ám nincs tökéletes házasság, nincsenek tökéletesre cizellált sorsok: Ilka, a négygyerekes volt egyetemi évfolyamtárs élete is éppen felrobbant és újat kezdene.

Nem létezhetnek forgatókönyvek, mindenki a saját (bal)sorsának kovácsa.

 (Bendl Vera: Majdnem negyven, Pesti Kalligram Kiadó, 2022, 192 oldal)