Pressburger Imre – egy angol úriember magyar-zsidó gyökerekkel

Anglikán temetőben nyugszik, de ragaszkodott ahhoz, hogy sírkövén ott legyen a Dávid–csillag…

 

Van egy kevéssé ismert szervezet Magyarországon, amelyik több figyelmet érdemelne. A Magyar Hollywood Tanácsról van szó, amelyet Bokor Balázs egykori Los Angelesi Főkonzul vezet és céljuk a Magyarországról elszármazott filmesek emlékének ápolása, történetük kutatása és népszerűsítése. Szeptember 16-án megkoszorúzták Pressburger Imre emléktábláját szülőházán, Miskolcon a Szentpéteri kapu 3. alatti ház falán.

Én először akkor találkoztam Pressburger nevével amikor megnéztem Az utolsó skót király (The Last King of Scotland) című 2006-os brit filmdrámát és kiderült, hogy a rendező, Kevin Macdonald, Pressburger unokája. Forest Whitaker emlékezetes alakítása Oscar-díjat kapott, Macdonald a rendezésért nem kapott Oscart, de büszke lehet nagyapjára, aki 1942-ben írott forgatókönyvéért viszont elnyerte az Oscart.

Szép számmal vannak olyan magyar származású művészek, akiket az utóbbi években kezd felfedezni szülőhazájuk. Pressburger Imre, vagy Emeric Pressburger is egyike ezeknek, ő 2007-ben kapott emléktáblát szülővárosában.

Pressburger ugyan Miskolcon született 1902-ben, de temesvárinak tartotta magát, ott járt iskolába. Fiatalon külföldre kényszerült és története hasonlít a korabeli tehetséges zsidó származású magyar fiatalokéhoz. A Horthy rezsim antiszemitizmusa, a numerus clausus elől kellett menekülnie neki is.

Pressburger mérnöki tanulmányokat folytatott, először Prágában majd Németországban, Stuttgartban. Kiváló matematikus is volt. Huszonévesen, munkanélküli menekült Berlinben. Újságcikkeket és rövid történeteket publikál német újságokban és felfigyelnek rá. 1931-ben a Temesvári Hírlap már hosszú cikkben méltatta őt, mint az UFA német filmvállalat berlini dramaturgját, s megjegyezték azt is, hogy Pressburger remekül keres.

De a berlini karrier Hitler hatalomra jutásával véget ért.

Pressburgernek, származása miatt, menekülnie kell. Előszőr Párizsba megy ahol szintén forgatókönyveket ír, majd 1935-ben, 33 évesen Londonba kerül, ahol a közel tíz évvel idősebb, ugyancsak zsidó származású Korda Sándor számára kezd forgatókönyveket írni.

Korda szintén Horthy elől menekült. Nem volt kommunista, de a Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag, a filmgyártás művészeti vezetője. Életét féltve menekült el Budapestről és 1935-ben, Londonban már nagy név. Pressburgernek hatalmas szerencséje volt, hogy a sors Kordával hozta össze. Segítségével jutott be a brit filmipar felső köreibe.

Az igazi fordulatot Michael Powell angol filmrendezővel alapított filmvállalata, az Archers és az ott készített filmek jelentették. A páros tucatnyi sikeres filmet készített, amelyek a brit filmgyártás fénykorát jelentették. Ezen sorok írója itt nem a Powell-Pressburger páros filmtörténeti szerepét fogja méltatni, arra nem is kvalifikált, és annak egyébként is könyvtárnyi irodalma van, főleg angolul.

Engem Pressburger történetében az lepett meg hogy ugyan nem volt vallásos, de elkötelezett támogatója volt a zsidó ügyeknek és hűséges angol állampolgárként Izrael Államának is.

1941-ben írta meg híres antifasiszta, Oscar-díjas forgatókönyvét, A negyvenkilences szélességi fok (49th Parallel) címmel. Leslie Howard, Sir Laurence Olivier, a kor nagy sztárjai szerepeltek a filmben. Pressburger a nagyhatású történet írásakor tanulmányozta a göbbelsi propaganda szófordulatait is. A filmet mindmáig az egyik leghatásosabb náci-ellenes, fajgyűlölet elleni alkotásnak tartják.

1953-ban a Powell-Pressburger duó Izraelbe utazott. A sajtó beharangozta, hogy Dr. Chaim Weizmannak, Izrael első államelnökének életéről készítenek filmet. Hosszas tárgyalások után úgy tűnt, hogy a film megvalósul, a filmtervet a New York Times is megszellőztette, sőt, Pressburger belekezdett a forgatókönyv írásába is, aminek alapja Weizmann memoárja (Trial and Error) volt. Végül a filmből nem lett semmi.

Pressburger később regényeivel is sikeressé vált. Első regénye az 1961-es Killing a Mouse on Sunday (Vasárnapi egérfogó) egyfajta szenzáció volt Amerikában. 1964-ben film is készült belőle.

Második regénye, az 1966-os The Glass Pearls (Üveggyöngyök) igazi Holokauszt dráma. A történet egy Angliában élő német zongorahangolóról szól, akiről kiderül, hogy náci orvosként koncentrációs táborokban kísérletezett zsidó foglyokon. A regényt nemrég újra “felfedezték” és kiadták.

Pressburger csak a második világháború végén tudta meg hogy édesanyját Magyarországról Auschwitzba deportálták. 72-évesen ott pusztult el.

Anyanyelve magyar volt, de németül és angolul írott műveivel is híressé vált. Talán egyszer magyarul is olvashatjuk regényeit. Az alacsony Pressburgerről feljegyezték, hogy mindig választékosan öltözködött, igazi „angol úriember” volt. Anglikán temetőben nyugszik, de ragaszkodott ahhoz, hogy sírkövén ott legyen a Dávid–csillag…