„Példának állítani a példa nélkülit”

A Szemtől szemben című kiállítás és album szerzőjét, Kelbert Krisztina szombathelyi történész-muzeológust szakmai díjjal tüntette ki a MúzeumCafé folyóirat. „…példának állítani a példa nélkülit, kiemelni […] egy olyan eredményt, amely az ország bármelyik intézményében megszülethet, mégis csak itt, ennek az embernek a munkája révén jött létre” – áll egyebek között a díj indoklásában. A díjazottal beszélgetett szombathelyi munkatársunk, Kalcsics Ildikó.

– A MúzeumCaféban megjelent veled egy izgalmas szakmai interjú az eddig végzett munkáidról és a folytatásra vonatkozó terveidről; van videó az átadóról és riport a helyi televízióban is az elismerés kapcsán; a hírt a megyei lap és számos portál lehozta – ezekből minden hivatalos részletet megtudhatunk. Engem az érdekelne, mi volt a személyes visszajelzés, a szerkesztőbizottság tagjainak egyéni véleménye, ami miatt a díjat ebben az évben neked ítélték.

– A Szemtől szemben – Képek a szombathelyi zsidóság történetéből című kötet jutott el hozzájuk. Ezt találták kiemelkedőnek, ez hívta fel a szerkesztőbizottság figyelmét a munkámra, többek között a könyv alapjául szolgáló Szemtől szemben, illetve a Fényérzék/Személyes című helytörténeti fotókiállításra, amellyel november táján találkoztak itt, Szombathelyen.

Ami a személyes visszajelzéseket illeti, György Péter, a bírálóbizottság tagja szerint a kötet és a kiállítás több társadalmi réteg – a hitközség, a múzeum, a hétköznapi emberek, döntéshozók, politikusok – életében is meghatározó lehet, hiszen a közbeszéd részévé válik; és ha megjelenik egy ilyen alapmű, akkor visszaszorulhatnak a félreértések.

– Milyen hatása volt ennek a munkának – a helyi kiállításnak és a távolabbra is eljuttatható könyvnek – például a zsidó identitás megélésére?

– Egyedi példák vannak. A könyv segítségével családok elszakadt tagjai találnak egymásra; sokszor távoli földrészeken élők fedezik fel benne felmenőik, rokonságuk történetét. Egy friss esetben például Argentínába elszármazottak jöttek Szombathelyre azért, hogy a családfájukat felkutassák – ebben a hitközség már minden további segítséget megadott nekik. Helyi és országos szinten is sokan vannak, akik örülnek a kiállításnak, a könyvnek és az ezekhez kapcsolódó eseményeknek, mint például ez a mostani.

–  Kutatásod eredményét talán nevezhetjük egyfajta mikroszintű „össztársadalmi” szembenézésnek a múlttal, amelyre nagyon nagy szükség lenne országosan. Vajon mennyire épült be a kiállítás és a könyv a köztudatba?

– A hatásokat inkább a kiemelkedő események kapcsán lehet érzékelni. A mostani előtt a Szép Magyar Könyv díj elnyerése volt ilyen tavaly tavasszal. Ilyenkor mindig megpezsdülnek a dolgok, de vannak csendesebb időszakok. A visszajelzések inkább személyesek, de folyamatosan jönnek az iskolák is, számos oktatási intézményből például évi rendszerességgel hozzák az osztályokat.

– Ez jó, mert így egyre terebélyesedik az a réteg, amely már tisztában van az eseményekkel és azok jelentőségével…

– Igen, tehát akinek szüksége van rá, az hozzá tud férni. És a kulturális élet szereplői részéről is van érdeklődés, együttműködési készség.

– Említetted a MúzeumCaféval készült interjúban, hogy nagyon fontosnak látod a kiállítás anyagának nemzetközi keretbe ágyazását. ugyanakkor Kassai Ferenc [a kiállítások és az album grafikai tervezője, kivitelezője] a tavalyelőtti könyvbemutatón azt mondta: egészen biztos, hogy digitális verzió nem készül belőle. Hogyan lehet akkor az ilyenfajta együttműködést megvalósítani?

– Maga a könyv nem fog elektronikus formában megjelenni. Ugyanakkor a Holokauszt Emlékközpontban, a Yad Vashem intézetben és sok más nemzetközi holokausztcentrumban léteznek példák a digitálisan kereshető adatbázisokra. Az önálló rendszer kidolgozása nagyon nagy, az egész eddigi projekthez fogható volumenű munka lenne, de az integrálódás egy már létező rendszerbe talán járható út. Igény volna rá, mert nagyon sokan keresik a gyökereiket, és a nyomtatott formátum hozzáférhetősége és használata – még a kétnyelvűség ellenére is – korlátozott a világban.

Ungár Katalin [Vas megyei gyökerű családfakutató, akinek munkájáról a Szombat olvasói is értesülhettek] gyűjtésével kapcsolatban szóba került, hogy eredményeit egy számítógépes adatbázis segítségével hozzáférhetővé lehetne tenni a szombathelyi kiállításon anélkül, hogy a meglévő installációt megbontanánk. Így kereshető, nézegethető felületen lehetne továbbkutakodni, összefüggéseket találni azokon túl, ami megjelenik egy-egy témában feldolgozva. Erre teljesen nyitott vagyok, és Katalin el is kérte a katalógus névmutatóját, hogy megkezdje a két adatbázis összevetését.

– Gondolom, hogy a könyv lezárása óta is folyamatosan érkeznek az újabb és újabb információk, családi megkeresések hozzád. Lesz belőle bővített kiadás, esetleg kiegészítés?

– Bővített kiadást nem tervezünk. De valóban érkeznek folyamatosan a megkeresések és az újabb adatok. Sokan szomorúan szembesülnek vele, hogy az ő történetük már nem kerülhet(ett) bele a kötetbe, mert a megjelenés után jutott el hozzám. A kiegészítés elképzelhető, de ehhez még további gyűjtés szükséges.

 

A Kelbert Krisztinával készült MúzeumCafé-interjú, a Savaria Múzeumban tartott díjátadó videófelvétele, valamint az ott elhangzott méltatás és a díjjal kapcsolatos információk megtekinthetők az alábbi linkeken:

 

http://muzeumcafe.hu/hu/muzeumcafe-dij-2/
http://muzeumcafe.hu/hu/muzeumcafe-dij-2018-kelbert-krisztina/
http://muzeumcafe.hu/hu/noi-hang-hallatasa-beszelgetes-muzeumcafe-dijas-kelbert-krisztinaval/
http://muzeumcafe.hu/hu/kelbert-krisztina-savaria-muzeum-munkatarsa-kapta-az-idei-muzeumcafe-dijat/