Paprikás-almás dagasztott tészta receptje

Írta: Hava Pinhas-Cohen - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Hava Pinhas-Cohen költő, irodalom- és művészettörténet tanár, 1955-ben született Izraelben. Szülei bulgáriai születésű holokauszttúlélők. 

Hava Pinhas-Cohen

1989 óta a Dimui című izraeli és egyetemes zsidó irodalmi-kulturális lap alapító-főszerkesztője. Különösen érdekli a kultúrák közötti párbeszéd. Bolgár és török nyelvű fordításkötetet szerkesztett a kortárs héber költészetből, jelenleg pedig Barbara Pogacnikkal egy szlovén költészetből összeállított héber nyelvű antológián dolgozik. Nyolc verseskötetét adták ki, verseinek fordításai angol, francia, szerbhorvát, holland, görög, bolgár, kínai és szlovén antológiákban jelentek meg. Válogatott versei holland fordításban 2009-ben láttak napvilágot, az Egyesült Államokban pedig Sharon Green szerkesztésében idén jelennek meg versei. Jelenleg a soá utáni zsidó szerzők munkásságával foglalkozó PhD-értekezésének befejezésén dolgozik. Három versét közöljük.

 

Hava Pinhas-Cohen

PAPRIKÁS-ALMÁS DAGASZTOTT TÉSZTA RECEPTJE

 

Miközben a piros és zöld paprikát sütöttem, amíg le nem égett a héjuk,

és illata a konyhából szétterjedt a világban, hallottam, hogy Aleppóban rakéták  hullottak

a városra, gránátok és gáz emberekre és gyermekekre.

A New York Times borítóján egy nő képe látható a naplemente előtti percben,

aki a romok közül lép ki, maga előtt tolva egy megperzselt babakocsit, benne

(feltehetően) egy kisbabával.

Számomra olyan, mintha itt lenne.

 

Miután megtisztítottam a konyhai tűztől leégett héjakat, feltárult a paprikák

vörös és fénylő és lágy húsa, és éles késsel vékony csíkokra szeleteltem őket egymás

mellé és hallottam egy közúti balesetről. Anya és gyermeke vesztette életét egy

teherautó lökhárítójával ütközve az út szívében, egy hegyvidéki térségben. Olívaolajat és citromot csöpögtettem

a paprikákra, hozzáadtam néhány gerezd fokhagymát és tovább haladtam a tálban dagadó tészta felé.

 

Dagasztottam a tésztát, ami megtagadja suttogó unszolásaimat, de megadja magát az öklömnek,

körkörösen dagasztottam, dagadó hasától a végtelenségig, hallgatva a hullámocskák találkozását

a mozgással, onnantól dagadó hasáig és felszeleteltem az almát, hogy felébresszem

a szerelem mély álmából, hogy emlékeztessem őt a megaszalódott almák közötti búvóhelyén,

ahol felébresztettem, hogy távolítsa el magától a haragot, és kertembe vihessem megcsodálni

a gránátalmákat, hogy láthassa a folyam mélységeiből újonnan kinövő zöld

hajtásokat, és fejét a jobb mellemen pihentethesse.

 

Létezik egy lova a kételynek

Azt lovagolom meg

 

Amikor megpróbálok visszaemlékezni

hogy miért is indultam el –

 

Elvesztettem egy könyvet

Meg kell találnom.

 

A fény már nem ferdén vetül a szukoti sátor asztalára

A poharakat összegyűjtötték, és lehullott levelekkel teli az udvar, azokkal, amiket az őszi szél szórt szét,

és lengeti a pálmalevelek szárnyait egész éjjel, amik magukhoz vonzzák dallamukkal

a repülő madarat, melyeknek csak szárnycsapásait lehet

hallani felettem az udvaron. A fény egyre erősödik, és a tengerparti térség hősége gőzöli a füveket.

A terasz padlókövein oda-vissza járkál egy fekete páncélos bogár, keresi

az utat az ajtóhoz, és úgy nézek le rá, mint Isten, akarom, akadályozom, akarom, megáldom.

Vajon az ő nézőpontjából, alulról fölfelé, ő is hozzám imádkozik-e, hogy

legyek nagylelkű, megbocsátó és hosszan tűrő, aki életre rendeli, és nem halálra,

Vagy ahhoz emeli tekintetét, aki fölöttem áll, és akihez én fordulok.

 

Peremiczky Szilvia fordításai

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]