Ősbemutató: 24 prelűd és egy muszos napló

Bánhalmi György 1944-ben munkaszolgálatos, 1956-ban emigráns, 1960 után zenetanár és zeneszerző Chicagóban. Kiemelkedő zenei tehetség és nagy ígéret volt, de 1956 után Magyarországon elfelejtették a nevét. Az ’56-os emlékévben műveinek magyarországi ősbemutatójával és ki nem adott munkaszolgálatos naplójának felolvasásával idézik fel emlékét.

Műveit a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ szervezésében mutatják be 2016. november 18-án. 18 éves korában írt munkaszolgálatos naplójából e cikk végén olvashatnak egy részletet.

Bánhalmi György 1926-ban született Budapesten.  Már hat éves korában felismerték zenei tehetségét, 16 évesen zenekari műveket komponált, zongoradarabokat, dalokat, kamarazenekari darabokat írt. 1944-ben érettségizett, tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta, ahol zongora, zeneszerzés, ütős hangszerek, kamarazene, és karvezetés tárgyakból szerzett diplomát. Tanárai között jelentős mesterek voltak, mint például: Kodály Zoltán, Weiner Leó, Ferencsik János, Viski János.

 

Az ötvenes években a magyar zenei élet ifjú csillagaként karrierje számos nemzetközi versenyen aratott sikerrel indult. Az egyik csúcsteljesítménye 1956-ban, a belgiumi Erzsébet Királynő nemzetközi zongoraversenyen elért döntőbeli helyezése volt két másik magyar zongoravirtuóz társaságában: Vásáry Tamással, Frankl Péterrel. Emellett komoly elismeréseket szerzett a Varsói Chopin Versenyen 1955-ben, a Liszt Versenyen 1956-ban, a Bartók Versenyen 1948-ban, valamint a Genfi Nemzetközi Zongoraversenyen 1947-ben.

Bánhalmi György, zsidó származása miatt, 1944-ben hat hónapig munkaszolgálatra kényszerült. A kommunista diktatúra legnehezebb évei után végül 1956 októberében hagyta el az országot.

1957-ben  meghívást kapott a Chicagói Szimfonikus Zenekar kiváló magyar dirigensétől, Reiner Frigyestől. Először, mint a zenekar szóló zongoristája szolgált, majd az ötvenes évek végén az Illinois állambeli Chicago Zenei Központjának zongora tanszakán kapott tanári állást, ahol 1985-ben bekövetkezett haláláig tanított.

Bánhalmi zenéjéből itt kaphatunk ízelítőt.

Az emlékesten a szerző Magyarországon eddig be nem mutatott kompozíciói szólalnak meg: 24 zongorára írott prelűdje (1954-76), vonósnégyese (1953-71), valamint Petőfi Sándor: Szeptember végén illetve Vörösmarty Mihály Ábránd (1955-56)  című költeményei re komponált dalai. A művek megszólaltatása előtt zongoraművész-társa, Vásáry Tamás emlékezik meg a szerzőről.  Életútjának ismertetése után részleteket olvasnak fel Bánhalmi György még kiadatlan emlékiratából, melyet 18 éves korában kezdett írni a munkaszolgálat során és 1945 januárjában fejezett be.