Örkény István levele Tardos Tibornak Párizsba 

Negyven éve, 1979. június 24-én hunyt el Örkény István Kossuth-díjas író, a Tóték és a Macskajáték alkotója, az egyperces novellák abszurd humorú műfajának megteremtője. Ebből az alkalomból közöljük a Tardos Tiborhoz írott levelét, mely ugyancsak nem nélkülözi sajátos humorát.

1969. máj. 13.

Kedves Tibor!

Elöntesz fecsegő, tartalmatlan, gusztustalanul hízelgő leveleiddel. Már csak minden másodikra válaszolok. Én egy szikár, nem szenvelgő, öntudatos, kemény levélstílust szeretek, ahogy Gorkijnak írt Lenin. De veled is jól akarok bánni, mindig vonzottak a tonzúrás fejek. Mindenfélét elintéztem az érdekedben.

1. Előző levelemben légipostán elment a kért francia szöveg az átdolgozói jogról.

2. Tegnap küldtem Jutkának 500 Ft-ot, ma beszéltem vele, elmondtam, hogy te dramatizáltad egy írásomat, azt az itteni tévé fogja játszani, ez a tőled járó, jobban mondva a neked járó honorárium. Mindez persze csak azért volt szép tőlem, mert a tévé nem fizetett még, a szóban forgó műsor csak jövő évadban kerül megvalósításra, erről később írok.

3. Írod, hogy a tévé drámai osztálya 1 órás darabot akar. Javaslod, hogy meghosszabbítod a Niagarát. Ezt nem tartom jó ötletnek, nem lehet a dolgokat megfejelni, mindennek ott a vége, ahol vége van. Ellenben van nekem egy remek kis kész egy órás tévé játékom, a Hanákné ügy, melynek kis prózai magva benne van a Nászutasok c. kötetben, ebből egy édes dolgot csináltam, hogy a szocializmusban senki sem dolgozik, már föl is vették, készen van, csak még nincs műsorra tűzve. Igyekszem megtudni és azonnal elküldetni neked egy példányt, csak nem tudom, hogy az Artisjus vagy a Hungarofilm az illetékes-e. Ezt tehát két napon belül kisütöm.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre a Gallimard kötet is megvalósul. Csak most ne kapj trippert, mert akkor rosszkedvű leszel. Írod, hogy közöljem, ha van valami változtatni valóm a szövegeken. Hát nincs. Erről mi már személyesen tárgyaltunk, akkor 100 egynéhány oldalad volt kész, majdnem mind pompás, tömör, zseniális átköltés. Nem kívánok jobbat magamnak, mint az a kezdés volt. Persze, isteni volna, ha valahogy át tudnám nézni a többit is, t.i. néha nekem is vannak ideáim, és azokat te gyakran megfogadod, ami szép jellemvonás. De legalább azokat, amiken változtattál, hiába, az ember nyugtalan, néha éjszaka felriadok és meredek magam elé a sötétbe. Ennek te vagy az oka. Firkász. Irodalmi kalandor. Pók. Tehát, ha van mód belepillantani, légy rajta. Hidd el, nekem ez szívügyem, mit nekem francia rádió, tévé és De Gaulle. Nekem csak az a kis soványka könyv, Tiborka előszavával, az ad erőt a megpróbáltatásokhoz. Dolgozz, egyetlenem. Kemény, koncentrált, célratörő munka. Híd a Kwai folyón.

Most pedig előadok valamit, amit el kellene hallgatnom, mert szar fecsegő vagy, és erről senkise tud. Én ettől a te ostoba leveledtől felbuzdultam (Petőfi is Bérangertől kapott ihletet), és az jutott eszembe, hogy megpróbálok egy színdarabot írni, vagyis egy villámgyorsan pergő, és egy politikai-filozófiai szálra fűzött egyperces sorozatot.

Erről kérlek, ne pofázz. Később se járasd azt az üreges szádat, hogy mindent teneked köszönhetek, ez a te műved, én lopós szarka vagyok, és így tovább, ismerem a mocskolódásaidat. Pedig tényleg neked köszönhetem, ha esetleg sikerül, mert a „Pistivel” megihlettél. Még csak a kezdet kezdetén vagyok. Magyar cím:

Pisti a vérzivatarban

No most ehhez nemcsak a Pistit veszem át tőled, hanem egész biztosan az Örök Nosztalgiát (Juliot Curie tér) és majdnem biztosan a Niagarát. Neved itthon nem szerepel, pedig megérdemelnéd, hogy együtt bukjunk meg. Viszont, ha ez a darab elkészül és színre kerül, akkor jobban jár Jutka, mintha a szar tévé elfogadna 4-5 dramatizálást. Én u. is 10 %-ot kapok a színháztól, és ebből te

0 %-ot, 2 %-ot, talán 4 %-ot,

de valamit biztosan kapsz majd, vagyis Jutka, bízzál nagylelkűségemben.

Persze nagyrészt meg kell írni a darabot, csak párat tudok a kész anyagból felhasználni, de mondom, gazdag zsidó leszel, ha sikeres talál lenni.

Egyelőre ne reménykedj, ne érdeklődj, mert nem adok felvilágosítást, várj, míg elválik, lesz-e ebből darab.

Addig ez a téma be van fejezve.

Egy pesti vicc.

Bőg a kisfiú a Közértben. Mért bőgsz kisfiam, kérdi az eladó.

Mert most nem tudom, Anyukám mit mondott. Gyula, hozz egy kis csabait, vagy Csaba, hozz egy kis gyulait.

Ne sírj, mindjárt megállapítjuk, csak mondd meg szépen, hogy téged hogy hívnak.

Engem Bélának, mondja a kisfiú.

No még röhögtél is egyet.

Most egy ideig még ülök a te dramatizált anyagodon fenti színdarab miatt, de aztán azt a párat, amit hosszadalmasnak érzek, némi húzási javaslattal visszaküldöm.

Ölel

puccered

Pista

(A levél korábban az Örkény István-Tardos Tibor: Minimítoszok – Válogatott egypercesek, bizalmas levelezéssel című kötetében jelent meg.)

Tardos Tiborról itt olvashatnak bővebben: Tibi a vérzivatarban