Olyan, mint egy minján – jelen kell lenned

A Qesher nevű társadalmi vállalkozás, melyet a koronavírus-járvány kényszere hívott életre, online beszélgetések révén mutatja be résztvevőinek a világ különböző zsidó közösségeit. Minden héten másikat egy-egy helyi előadó segítségével, Korányi Dóra és Sebastian Mizrahi szervezésében. A program, amely egyszerre vállalkozás és közösségépítő kezdeményezés is, az ismeretterjesztésen túl valódi bevonódásra, kapcsolódásra, kölcsönös felelősségvállalásra ösztönöz.

Mit jelent a Qesher (ejtsd keser – a szerk.), a program elnevezése, és hogyan született az ötlet?

Korányi Dóra: Kapcsolatot jelent héberül. A kezdeményezésünk a kapcsolatok megteremtésének és fenntartásának lehetőségét ígéri. A Covid-járvány kezdete előtt mindketten dolgoztunk a turizmus területén is. A járvány kitörése után, amikor elkezdődött a karanténidőszak, rendszeresen tartottam online beszélgetéseket Budapest zsidó történelméről. Úgy láttuk, hogy ez nagyon sok embert érdekel, ezért döntöttük el, hogy nyitunk egy saját platformot, ahol zsidó közösségeket mutatunk be és hozunk össze.

Sebastian tervezte, hogy Spanyolországban szervez egy túrát, amelynek révén felfedezhetik az emberek a szefárd gyökereiket. Ez elmaradt végül a járvány miatt, de már voltak kapcsolatai idegenvezetőkkel, kutatókkal, úgyhogy spanyol közösségeket is be tudtunk vonni, majd később Bulgáriát is, Törökországot, Jement, mára pedig egy 25 témából álló repertoárunk lett. Kitaláltunk egy másfél órás formátumot, sok képpel, sok személyes történettel, kitérve a történelemre és a közösség jelenére egyaránt. Kisméretű csoportokkal indítottunk, mindössze néhány emberrel, akiket nagyon megmozgatott a dolog, ők is megosztották a többiekkel a saját történeteiket, részt vettek, bevonódtak, és közös szokásokat, ételeket fedeztek fel. Így kezdtek el távoli kultúrák kapcsolódni egymáshoz.

Hogyan sikerül elérnetek egy-egy ilyen alkalmon, hogy az online formátum és a távolság ellenére valóban bevonódjanak a résztvevők?

Sebastian Mizrahi: A résztvevők létszáma korlátozott, éppen azért, hogy ne vesszen el az esemény családiassága, a kapcsolat személyessége, és ragaszkodunk ahhoz is, hogy csak élőben lehessen részt venni, utólag nem tesszük elérhetővé az online meetingek felvételeit. Nem csupán az ismeretterjesztés a célunk, hanem emberek, közösségek összekapcsolása. Akárcsak egy minján, itt is jelen kell lenned.

KD: Az állandó résztvevőkből mára kialakult egy közösség. Közülük többen is idősek, akik számára a kapcsolódás különösen fontos a mostani körülmények között. De olyan is előfordult már, hogy egymástól távol élő családtagok egyszerre vettek részt egy beszélgetésen. Először csak öt alkalmat terveztünk, de már az első három iránt akkora volt az érdeklődés, hogy egyértelművé vált, érdemes folytatni.

Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt elérnetek a pénzügyi fenntarthatóságot?

KD: Pénzügyileg egyelőre senki sem támogat minket, nem azért, mintha ezt eleve elutasítanánk, de történetesen így alakult, és ez bizonyos szempontból akár nagyobb mozgásteret is jelent, hogy úgy formáljuk a kezdeményezést, ahogy mi szeretnénk. A beszélgetések fizetősek a résztvevők számára, és mi is fizetünk az előadóinknak. A befolyó pénz egy részét a bemutatott közösség egyik saját, helyi kezdeményezése kapja meg – ez többek között azt is segíti, hogy elmélyítse a kapcsolódásokat, amire a nevünk is utal. Az elsődleges célközönségünk nem Magyarországon él, de mindig nagyon örülünk, ha van magyar jelentkezőnk, vagy egyáltalán európai. Európában az emberek kevésbé szoktak hozzá, hogy hasonló programokért fizessenek. Ez egyébként nem csak magyar sajátosság. Ezért érkezik a legtöbb résztvevő Észak-Amerikából, nem csak az Egyesült Államokból, de Kanadából is, ott ez sokkal inkább része a kultúrának.

SM: Emellett azért figyelünk arra is, hogy ne zárjunk ki senkit, bármilyen anyagi körülmények között is él. A belépő alapesetben 18 dollár, a legtöbben az Egyesült Államokból jelentkeznek hozzánk, ahol ez méltányolható összeg. Akik ezt nem engedhetik meg maguknak könnyen, ők 9 dollárt fizetnek, aki pedig tud többet is adni, 36 dollárt fizet. Sokan adnak többet, és aki kevesebbet fizet, de többször jön, az is jelentősen hozzájárul a projekt fenntarthatóságához. Ugyanakkor azt is fontos figyelembe venni, hogy a turizmus pénzbe kerül offline is. Rengeteg hely van, ahová akkor sem jutunk el, ha a nemzetközi turizmus újraindul, mert az élet túl rövid hozzá. Mi viszont minden héten két kattintás révén visszük el az embereket egy egészen más világba.

Hogyan lehet elérni ekkora és ennyire szétszórt közönséget, lényegében a világ minden pontját? Hogyan tudtok eljutni az emberekhez Sydneytől Vancouverig?

KD: A meglévő kapcsolataink révén tudunk elindulni. Ha akarjuk, akár így is érthetjük, hogy a program neve keser, kapcsolat. Mindketten elég sok helyen éltünk már: Észak- és Dél-Amerikában, Európa különböző pontjain és Izraelben is. Megosztottuk az ismerőseinkkel, hogy mit tervezünk, és kértük, hogy továbbítsák az ő ismerőseiknek. Néhányan nagyon fellelkesültek, a közönségünk nagy részére így találtunk rá. A megelőző „adatbázisunkra” is építettünk, azokra, akiknek túrát vezettem a budapesti zsidónegyedben. Ezek mellett pedig az előadóinkat is megkértük, hogy ők is segítsenek, kapcsolják be a saját ismerőseiket. Elsősorban így áll össze a közönségünk, és kevésbé hirdetéseken keresztül. Előfordult olyan is, hogy egy rabbi befizette az egyik alkalmunkra a közösségét, akik így ingyen csatlakozhattak hozzánk.

Milyen visszajelzéseket kaptok, van-e az alkalmakon túlmutató hatása annak, amit csináltok?

SM: Azt látjuk, hogy sokszor valóban létrejönnek hosszabban is tartó kapcsolódások. A legutóbbi példa erre egy ladinó nyelvet is tanító résztvevőnk, akinél az egyik beszélgetés óta már többen is jelentkeztek, hogy szívesen tanulnának tőle. A program hatására sokszor indulnak el rajtunk túlmutató kapcsolatok, amelyek már tőlünk függetlenül is működnek, mi legfeljebb a kéréseket közvetítjük.

Mi az, ami a benyomásaitok szerint, világszerte minden zsidó közösséget egyaránt foglalkoztat?

KD: Az újra növekvő antiszemitizmus, az autoriter kormányzás terjedése szerte a világban. Nagyon sok hasonlóság van a politikai folyamatok tekintetében az Egyesült Államok, Magyarország és számos más ország között.

SM: Másfelől pedig csak ezzel vannak tele a hírek, emiatt az emberek azt hiszik, hogy más nem is történik a világban. Miközben sok helyen zajlik egyfajta zsidó kulturális reneszánsz a nem zsidó lakosság élénk érdeklődésével kísérve. Az előadónk, aki Irak zsidó történetét mutatta be, a ’70-es években menekült el Irakból, és mostanában tért vissza, hogy segítsen kapcsolatot létesíteni az egykor ott élő zsidó családok és a helyiek között. Ezekre az alulról jövő kezdeményezésekre érdemes lenne jobban ráirányítani a figyelmet.

Mik a hosszú távú terveitek a kezdeményezéssel?

SM: Amíg tart a járványidőszak, mindenképpen maradunk az online formátumnál, de reménykedünk, hogy ha mindez véget ér, egyszer tudunk majd csinálni egy közös offline európai túrát, ahol az előadóink és az idegenvezetőink valóban élőben és helyben fogják kalauzolni a résztvevőket.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)