Nyolcvankilenc éve írták – Van-e „magyar zsidó irodalom”?
Nyolcvankilenc éve, 1936 januárjában látott napvilágot a rövid életű Libánon zsidó tudományos és kritikai folyóirat első száma.
A kéthavi lapot Beköszöntője szerint az irodalom és a tudomány szeretete hozta létre. Első szerkesztői Grózinger M József tanár, Kohn Zoltán rabbi, tanár,(1944-ben a Zsidó Tanács ügyvezetője,1944 decemberében Budapesten nyilas pártszolgálatosok lelőtték) és Zsoldos Jenő irodalomtörténész, tanár voltak.
Az első lapszámban Komlós Aladár irodalomtörténész,(1892) író, költő publikált cikket „Egy megírandó magyar-zsidó irodalomtörténet elé” címmel. Következzen Komlós Aladár cikkéből néhány részlet.
„Van-e magyar zsidó írókon kívül „magyar zsidó irodalom” is?…
Néhány éve maga Móricz Zsigmond érezte indíttatva magát, hogy zsidó írótársainak figyelmébe ajánlja azt az életterületet, amelyet legjobban ismerhetnek…
…be kell vallanunk, hogy ma többnyire csak az a zsidó író foglalkozik zsidó ügyekkel, aki érzi, hogy az egyetemes magyar irodalmi életben nem tudna érvényesülni. A kifejezetten zsidó irodalomnak mindig van valami kis vidéki jellege…
Kialakult egy irodalom, amely a hűséges és derék, de elmaradt műveltségű zsidóságnak a lelkéhez volt szabva. Rettenetes helyzet: vannak pompás íróink, de azok nem „ereszkednek le” a zsidó problémákhoz, s vannak, akik leereszkednek, de azok többnyire nem eléggé írók. A zsidó sajtó közönségére tekintettel távol tartja a jó, de szabadabb írókat, az így létrejövő zsidó irodalom viszont távol tartja az igényesebb olvasókat. Lehet-e csodálni ily körülmények közt, ha legjobb zsidó költőinkben bennrekednek és sosem születnek meg a legszebb zsidó tárgyú dalok?…
Lesznek, akik nem fogják valami nagy örömmel fogadni, ha róluk is megemlékeznek a magyar zsidó írók seregszemléjén. Akik, hogy ne kerüljenek bele a Magyar Zsidó Lexikonba protekciót vettek igénybe…
Mindegy. Ha egy író zsidónak született, nem függ többé az elhatározásától, hogy zsidó író lesz-e s a zsidó lélek és szellemtörténet kifejezője lesz-e vagy sem. Nem baj, ha ő nem is sejti alakjainak és azok problémáinak zsidó voltát!…
Sokszor felvetett s nem könnyű kérdés, milyen kritérium alapján lehet hát valakit a zsidó irodalomhoz sorozni. Vannak akik azt vallják, hogy zsidó íróvá egyedül a héber nyelv használata tehet…
Egy másik felfogás szerint (Bacher Vilmos, Patai) egy író csak akkor tartozik a zsidó irodalomhoz, ha mondanivalója a zsidósággal nyílt vonatkozásban áll… Ezen felfogás szerint egy Molnár, egy Bródy, egy Szomory nem tartoznék a zsidó irodalomhoz…
Komlós Aladár idősebb korában
Elképzelhető, hogy egy hitehagyott zsidó lírikus esetleg zsidóbb költészetet termel, mint egy hétpróbás, lelkes zsidó, feltéve, ha nagyobb mértékben van meg benne a döntő művészi képesség. A zsidó irodalomhoz minden zsidó származású írót hozzá kell számítanunk, tekintet nélkül arra, hogyan találta jónak elintézni a származásával adódó problémákat…
Azt mondhatná valaki, hogy mi szükség a magyar zsidó irodalommal külön foglalkozni, ha ez is magyar irodalom,…
Vádképpen hangzott el olykor bizonyos oldalon, hogy Bródy, Molnár és Szomory nem magyar írók, hanem zsidók…
Csak a legszimplább gondolkodás képzelheti, hogy egy lélek nem ragaszkodhatik egyszerre két közösséghez s hogy a zsidó szolidaritás kizárja a magyarsággal való szolidaritást…
A zsidó író tudniilik pórul jár a magyar kritikában. Ahogy a Ferenc József-kori Magyarországon zárva volt a zsidó előtt a megye, a minisztérium és a hadsereg, úgy ma bezáródik előtte az irodalom hivatalos kritikai elismerése és a halhatatlanság is. Egy néhány éve megjelent francia nyelvű modern magyar irodalomtörténet például Dóczy, Kóbor, Lesznai, Zsolt puszta nevét is elsikkasztja, Ignotust és Bródyt nem méltányolja, Szép Ernőt és Füst Milánt másfél fanyar sorral intézi el…
A magyar zsidó irodalomtörténet egyik feladata az lenne, hogy igazságot, kritikai jogvédelmet szolgáltasson.”
