Monokróm árnyjátékok – Mozaikok a zsidóság életéből

Fénytől sugárzó, árnyaktól, árnyékoktól szabdalt fotókat láthatunk Székesfehérváron a Vörösmarty Színház galériájában Mozaikok a zsidóság életéből címmel.

Villányi András fotóművész finoman játszik a fekete-fehér monokróm fényképben rejlő lehetőségekkel és mivel hívő ember, hasonlóan vallásos áhítattal fotózza az (időtlen) zsidó életet, és az évezredek óta töretlenül élő hagyományt. Egyszerre szól a személyes tapasztalatáról, élményéről és a közösség identitásáról, az emlékezet őrzéséről.

Méltóságteljes és titokzatosan misztikus képeket látunk a zsidó világról; Villányi nem pusztán fotóriporter, bár tagadhatatlan dokumentarista művei történeti forrásértéke, azonban ezek világteremtő (és atmoszférateremtő) erejük és kvalitásuk révén műtárgyak.

A művész kontrasztos képeken rögzíti a zsidó közösség válogatott pillanatait, élve a tónusok, az élesség, a mélység, a fény, homály, derengés és árnyék adta eszközökkel, hiszen művein ott lebeg a Teremtő lelke a falak, a kövek, sírkövek, könyvek, és a teremtett világ felett. Ezek a fotók pompásan részletgazdagok, és a figyelmes néző előtt pazar világ tárul fel a sugárzó részletekből. A belső terekből, zsinagógai jelenetekből elmaradhatatlan a rejtett és nyilvánvaló fényforrás, tündöklő fény, ez lehet gyertya, vagy lámpafény. Kis túlzással állíthatjuk, hogy úgy használja a fényviszonyok festői hatásait, a fényekben és árnyékokban rejlő drámai lehetőséget, mint egy barokk (ill. manierista) festőművész. Tagadhatatlan e fotók festőisége.

A tárlaton ikonikus az 1981-ből származó fotó a legendás Scheiber Sándor professzorról, akinek Rabbiszemináriumát a 70-es években a művész is látogatta, és aki hagyta, hogy szabadon fotózza a szombatokat és az ünnepeket, szertartásokat, tehát elindította őt spirituális értelemben. Ne feledjük, a korszakban zsidónak lenni tabu volt.

Villányi számára fontos a szülővárosa, Győr, sőt, Székesfehérvár is. A közelmúltban készültek a két város zsidó temetőiről képei; a zsúfolt győri temető fekete-fehéres szürke sírkövei lágyan vibrálnak az urbánus tájban, mégis harmonikus a táblakép, és a szellős székesfehérvári képen szomorú nosztalgia dereng.

Az Auschwitzban készült fotográfiák frissek. A felülnézetből komponált, szinte átlós kompozíció az Auschwiztzi rámpa az áldozatok neveivel nyugtalanítóan megmozgatja a szemet. A Tóra-írás Auschwitzban fotón hangsúlyos a Tóra fehér lapja, és a Tórát író fekete kalapos holokauszttúlélő, de ugyanígy lényeges az ő (és a társa) kézmozdulata.

Az Ima égbe szálló betűi (2016) képen az Írás az ég felé tart, de az apró repdeső részletek se ragadtak a földhöz, az arcok fényben és árnyékban úsznak. A Pápáról elszármazottak imája a Hanna étteremben (2024) fotón a táliszok festőien hullámzanak az áradó lámpafényben.

Látványosak a gyakran felülnézetből fotózott zsinagógaterek, a szertartásokon résztvevők csoportkompozíciója, a csillogó tekintetek és összehangolt mozdulatok.

Nagyon szépek a Sirató-falnál (2011) képek; ahol a kövek lelke összeolvad az imádkozóéval, vagy ahol gyerekcsoportok népesítik be a Fal előtti teret. Nézzük meg a jeruzsálemi Mea Shearim (ultra-ortodox közösség utcája, 2016) izgalmas fotóját, a részletgazdagságban felsejlő váratlan meglepetésekkel, a látványosan foszladozó fekete-fehér falplakátokkal, amelyeken a betűk kitakarják és átfedik egymást, kontrasztban a fekete kalapokkal és kabátokkal, az érdekes félprofilokkal és sok kicsi gyerekkel.

Láthatunk önálló portrékat is. Érzékeny műfaj a portréfotózás, és a művész úgy fotózza zsidó modelljeit, mintha tudná a titkaikat és a sorsukat, azért sugárzik annyi erő és energia a képekről.

A fényképeket szemlélve rácsodálkozhatunk, hogy ami itt első blikkre archaikus zárványnak tűnhet, a legkevésbé sem egy zsidó skanzen, a múlt nem tűnt el, nem porladt el nyomtalanul, a vallásos zsidó élet része és meg-megcsillan a jelenben.

Mozaikok a zsidóság életéből – Villányi András fotóművész kiállítása, kurátor: Dr. Gergely Anna. A kiállítás megtekinthető 2024. november 24-ig Székesfehérváron a Vörösmarty Színház Galériájában (8000 Székesfehérvár, Fő utca 8.)