„Minden idők legjobb 200 énekese”

A Rolling Stone magazin 200-as listáján tíz zsidó énekes szerepel.

A Rolling Stone magazin az újévet egy listával kezdte „Minden idők 200 legnagyobb énekese” címmel. Legutóbb 2008-ban tettek közzé hasonló listát, akkor száz vokalistával. A bevezetőben elmagyarázzák, hogy a nagy énekesek között nem föltétlenül olyanok szerepelnek, akiknek hagyományosan szép a hangjuk, hanem akik eredetiek voltak, hatást gyakoroltak más énekesekre, így már „csupán azzal is változtattak a világon, ha dalra nyitották a szájukat”.

A fölsorolás nem korlátozódik a rock korszakára vagy a nyugati popzenére. Ott van a dzsesszkorszak vagy szerepelnek indiai, afrikai és közel-keleti énekesek, elég, ha Ofra Hazára gondolunk, aki a névsorban szereplő tíz zsidó énekes egyike. Persze sok minden függ attól is, kit tekintünk zsidónak. Ami a számbavétel módját illeti, kellőképpen óvatosan járunk el, mivel a bibliai Számok könyve tiltja a zsidók közvetlen számlálását. Jelen cikk nem szándékozik elmélyedni a témában.

Az ilyen listák akár provokációnak is tekinthetők sok tekintetben. Ki a jobb: Mariah Carey vagy Ray Charles? Hogyan maradhatott ki George Harrison és Phoebe Snow? Hogyan előzhette meg John Lennon Paul McCartney-t? Magunk részéről megvonjuk a vállunkat afölött, hogy hiába kerestük a következőket: Art Garfunkel, Neil Diamond, Neil Sedaka vagy Marc Bolan. És akkor még nem beszéltünk róluk: Carly Simon, Laura Nyro, Susanna Hoffs, és Carole King, az Isten szerelmére! Ha Joe Strummer a The Clashből bekerült, hogyan maradhatott ki ugyanonnan az orosz zsidó anya Renee Zegansky szülötte Mick Jones?

Na de kik azok akik a  Rolling Stone  listáján fönn vannak??

Elsősorban a vitathatatlanok: Barbra Streisand és Amy Winehouse, akik olyan egyedi hangon szólaltak meg, ami tetszettek a tömegeknek, miközben külsőleg ellentétben álltak a szépségről alkotott hagyományos elképzelésekkel. Azt is mondták, hogy volt a dalukban árnyaltnyi jiddis akcentus — no nem ahogy a szavakat ejtették, hanem énekhangjuk vágyakozó, szinte kántori minőségében.

Azután ott van a rock énekesek nagy hármasa: Bob Dylan, Lou Reed és Leonard Cohen. Ami közös volt bennük: hangjukból hiányzott a konvencionális szépség, de ahogyan a szokatlan vokális hangszerükkel bántak, és főleg ahogyan a tagolás és a hangnemek megválasztása segítségükre volt a mondanivaló és érzelmek tolmácsolásában..

Ezerszer hallottuk: “But Bob Dylan can’t sing!” Hallgassák meg újra: Először is, soha nem énekel hamisan, bármilyen gyakran állítják az ellenkezőjét. Másodszor, Dylan teljesen új éneklési stílust vezetett be a popzenében, a bluest a countryval, a harsány rockabillyvel és a dallamos folkkal keverve természetes hangzást hozott létre. Az egyszerű emberek hangja volt ez, amikor elfeledett marginális csoportokról, vagy a társadalom kitaszítottjairól énekelt.

Reed és Cohen egyaránt sokat merítettek Dylan popzenei újításaiból, miközben tudatában voltak nyers hangjuk korlátainak — és itt a „korlátokat” egyáltalán nem abban az elavult értelemben használjuk, hogy ki a jó vagy nagy énekes — amivel egyaránt nyers dalszövegeiket és költeményeiket előadják. Cohen úgy szólalt meg, mint egy zsidó nagypapa vagy bibliai próféta. Reed saját ének-beszéd keverékében úgy hangzott, mint egy utcai vagány, prózaversei megelőzték korukat.

És a többiek? A jamaikai reggae énekes Barrington Levy zsidó gyökerekkel dicsekedhet, még ha rasztafárinak tartja is magát. Courtney Love, aki a Hole alt-rock csapatot vezette az 1990-es években és a grunge-rock avatár Kurt Cobainhez ment férjhez, és azon sajnálkozik, hogy ha ő is zsidó lett volna, az nyilván megóvja őt attól, hogy 27 éves korában kábítószer túladagolásban végezze.

Van még két híres rock ’n’ roll és soul énekes, akik felnőttként tértek be a zsidóságba: Jackie Wilson és Little Richard. Utóbbi evangéliumi gyülekezetben volt lelkipásztor, bár az 1980-as években lezajlott betérését követően úgy nyilatkozott, hogy mindig is zsidó volt. Álítólag a váltás mögött Bob Dylan állt, ő viszont az evangéliumi kereszténységgel flörtölt az 1970-es évek végén és a korai ’80-asok elején. Az évtized közepére visszatalált zsidóságához. Olyan dalai tanúskodnak erről, mint a “Neighborhood Bully” és az “Everything is Broken”. Dylan még ma is gyakori vendég az évi Los Angeles-i Chabad Telethon jótékonysági fesztiválon.

Mint az várható, Elvis Presley előkelő helyet foglal el a  Rolling Stone  listáján, ő lett a 17. (Bob Dylan előtte végzett 15-ként). Presley gyermekkorában keresztény templomokat látogatott, egyik anyai ági ükanyja révén zsidó volt. amint az egy 2021 Forward  cikkből kiderült.

Forward – Bassa László