Megkísértések és látomások

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Berkovits György Artisjus-díjas esszékötete, a Magyar látvány monumentális esszékolosszus. Apokaliptikus revelációival szuverén mű. Jól szerkesztett, hat részből álló értekező prózaciklusai műfajok, témák és hangulatok elegye.

Berkovits György

Az esszéíráshoz elengedhetetlen az irónia, az egészséges gúny és humor: ezek nem hiányoznak. De van itt prófécia és emlékezés, reflexív és önreflexív kritika és körpanoráma arról, hogyan deformálták a különböző diktatúrák az emberi lelket. Nem mindig könnyű olvasmány, vitaindító gondolatkísérletei néha nehezen követhetőek, különösen a politikai változásokról.

A nyitó és záró rész egy-egy családtörténet, sőt, párhuzamos történet, két portréval: mint reneszánsz bordűr keretezik a kötetet. Az első rész, a Két magyar történelem (apám és apósom) két különböző sorsot (és családot) modellez. „Apám kedélyes volt, apósom kedélytelen, apám műveletlenebb volt, apósom műveltebb, apámnak sikerült berendezkednie a világban, bár korántsem úgy, ahogy szerette volna, apósomnak alig sikerült, bár jobban azért, mint mutatta.” Az apa, aki semmin sem csodálkozott, túlélt munkaszolgálatot, hadifogolytábort (családja a börtönt és koncentrációs tábort), egy ironikus sznob, amatőr műgyűjtőként, civilben vállalati vezetőként lavírozik a pártállam szűk keretei között. Az após tehetséges paraszti ivadék, félresiklott értelmiségi karrierrel, meghasonlott: kiugrott papként eljut a pártig, majd kényszerpályák fojtogatásában vergődve számos sikertelen öngyilkossági kísérlet után sikeresen véget vet életének.

A hatodik rész, A brit gyarmatosító és a szovjet gyarmatosított (Nagybátyám és jómagam) szintén családi indíttatású. Két mentalitást ábrázol. A nagybácsi története azt illusztrálja, hogyan válik egy kényszerből hazájától elszakadt (zsidó) építész brit kolonialistává gondolkodásmódban is. Az író önvizsgálata egy ellenkező folyamatot rekonstruál, azaz, hogy egy szovjetek által gyarmatosított országban hogyan kapkod levegőért az állampolgár a szorongásoktól és  frusztrációktól. És egy vádló kulcsmondat: „…szerintem a szovjet megszállás traumatikus volta vetekszik Trianon traumájával. De ezt tulajdonképpen senki sem vetette fel. Képtelenség és szégyen.”

A családtörténeti keretek között a kötet második része életképekben és irodalmi, filozófiai idézetekben tobzódik. A mindennapi bunkóságok természetrajzáról értekezik, hisz a magyar stílus olyan eklektikus, akár a budapesti városkép. Joyce-tól a Finnegan ébredését hívja segítségül, bár inkább preferálná Proustot és Musilt, de Joyce megerőszakolt nyelvére van szüksége, hogy hogy jobbik énje felülkerekedjen az életben tapasztalt kisstílű támadásokon.. Egy olyan szituációhoz, amikor két felhevült rendőr igazoltat, kell a belső dialógus Thomas Bernharddal. Na és egy színház pénztáránál is érvényes lehet Jung azon megállapítása, hogy „Az ember nem pusztán értelmes lény…” Egy őrült nacionalista történelem tanár kezeléséhez belső diskurzus kívánkozik Nietzshével.

A harmadik rész „urbanista” esszék halmaza városi látképekkel, hétköznapi neurózisokkal és a zajszenny kultúrájával. A zsidó identitás reflexiójaként érdekes fejezet a Budapest és a zsidó arc, mely A zsidó Budapest c. ismert opussal polemizál a zsidó másságról. „…mert nem sikerült az asszimiláció, hála istennek; ha sikerült volna, akkor én nem volnék én.” A terrorista, a lázadó és a felhőkarcoló c. írás 2001. szeptember 11-éről: egy levélhalmon keresztül világítja meg egy terrorista lelkivilágát és látásmódját, a mértéktelenséget, és egy atyai barát naplóbejegyzéseiből a mértéktartást.

A kötet negyedik része kritikai hangú politikai esszék tára. Foucault-t követve jutunk el a szexhez, mint biohatalomhoz. A politikus mint álca, képmás és bélsár c. fejezet Canetti radikális lényeglátó képességét idézi, és markáns az író véleménye: „Ha börtönökbe látogatunk… akkor sem bámulhatunk olyan alávaló arcokat, mint az élpolitikusoké. És ott áll előttünk egy frankensteini báj.” A kulturális piramis is a feje tetején áll, és mindent elborít a tömegkultúra agresszivitása.

A címadó Magyar látvány akár egy barokk pompával megírt hős eposz, bár ez egy kortárs nagyesszé. 150 év divatja ruhatörténeti füzérként örvénylik hét politikai nagyjelenetben, és fölöttük lebeg a magyarság hét vezetőjének (Ferenc József, Kun Béla, Horthy Miklós, Rákosi Mátyás, Kádár János, Orbán Viktor) megkísértése és látomása. Az első hat politikus sorsa ismert, de a kérdés: mi vár Orbán Viktorra?

Tragikus a magyar látvány, de komikus is, van humorérzéke az írónak.

Berkovits György: Magyar Látvány, L’ HarmattanKiadó, Budapest, 2017, 416 oldal, 3990 HUF

támogatás