Magyarország negyedik legnagyobb zsidó közössége – volt

Emlékséta Bonyhádon

„Élt Bonyhádon egy nép, de hogyan? Tudta, hogy 1820-ban ők adták a lakosság 34,6%-át? Mi az, hogy kóser? Miért kovásztalan a macesz? Rituális fürdő Bonyhádon? Postagalamb, mint megrendelő? Mindezekről és sok másról hallhat, ha részt vesz a Sétán!”

A fenti sorokkal hívták Bonyhádon az érdeklődőket 2022. május 27-én délutánra, a kisváros zsidó emlékhelyeinek közös meglátogatására.

Ezzel az eseménnyel Bonyhád város is csatlakozott a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2018-ben elkezdett Sétafesztivál rendezvénysorozatához.

Ennek így kellett történnie, annak ellenére, hogy ma már – egy-két idős ember kivételével – nem él zsidóság a kisvárosban.

Ennek így kellett történnie, hiszen egykor, 1850 előtt – Pest, Pozsony és Pápa után – a negyedik legjelentősebb zsidó hitközség a bonyhádi volt Magyarországon. Folyamatos jelenlétükről az 1741-es összeírás ad számot. A település ekkor még a megye kevésbé jelentős falvai közé tartozott. Bonyhád az 1740-es évek közepétől kezdett rohamosan fejlődni és ebben döntő szerepet játszottak a zsidók.

1754-ben megalakult a helyi Chevra kadisa, 1764-től imaháza és jesivája volt a közösségnek. 1795-ben új zsinagógát is építettek. Winkler Mihály bonyhádi katolikus plébános (1769-1789) írta: „A zsidók szegényeinek számára kórházat létesítettek. Ebben gondoskodnak is róluk. De nem csak a helybeliekről. Házat bérelnek szegényeik számára és közösen fizetik a lakbért, csakhogy elláthassák őket.” Ez az 1754-ben létrehozott intézmény volt az ország első állandó zsidó kórháza. A bonyhádi zsidók kórházukba keresztény betegeket is befogadtak.

1841-ben a zsidó kórházban fekvő betegek ápolási költségeinek fedezetére, az intézmény fenntartására a Chevra Kadisa arra kötelezte a zsidó munkaadókat, hogy jövedelemük függvényében 2-8-12 stb. forint ápolási díjátalányt fizessenek be minden évben. Ily módon a bonyhádi zsidó község az elsők között valósította meg az alkalmazottak kötelező betegbiztosítását.

Az 1800-as évek elején Óbuda és Pozsony után Bonyhád az ország legtekintélyesebb zsidó községe. Mindezt nemcsak a zsidó lakosság magas létszámaránya alapján érte el, hanem azért, mert nemzetközi tekintélyű rabbikat választott magának. Például annyira ragaszkodtak az éles eszéről híres R. Cvi Hirsch Heller rabbihoz, hogy egészen Ungvárig lovas kocsit küldtek érte. Ugyancsak híres rabbi volt Bonyhádon 1809-től a haláláig, 1818-ig Boskovitz Zeev/Wolf, akit még 1793-ban a függetlenedő Pesti hitközség első hitszónokává választottak. Országos tekintélyére jellemző, hogy ő szentelte fel Mád barokk zsinagógáját 1795-ben. Boskovitz rabbi a bonyhádi, régi zsidó temetőben pihen. Sírja felett két nagy kőtábla van elhelyezve háztető formában. A tetőn lévő nyíláson ejtették be a hívők rejtett kívánságaikat, kis, összehajtott cédulákon, „ kvitliken”, már 1825 óta.

Az 1700-as évek második felétől a bonyhádi zsidók fő foglalkozása a kereskedelem volt és ez az 1940-es évekig így is maradt, amikor a kiskereskedők 90, a nagykereskedők 100%-a zsidó volt Bonyhádon. Bonyhád Tolna megye legnagyobb kereskedelmi forgalmú központja volt. A kereskedelem fejlettsége alapján a II. József császár mezővárosi rangot adott Bonyhádnak.1807-ben Bonyhádon 152 zsidó kereskedő szolgálta ki a mintegy 150 közeli és távoli nagyközségből ideutazó árubeszerzőt.

A zsidóságban az egyik legfontosabb parancsolat a tanításé, tanulásé. A bonyhádi jesiva bejárati ajtajánál elhelyezett kőtábla szerint az 1795-ben épített zsinagóga mellett álló épületet „Tóratanulás és ájtatoskodás céljára” adományból építették 1801-ben. A bonyhádi izraeliták népiskolát is fenntartottak 1798-tól, ahol németül és magyarul is tanították a gyerekeket. 1851-ben tizenkét magánkézben lévő héder is volt a városban. A helyi jesiva színvonalát jelzi, hogy a történelmi Magyarország minden részéből volt tanulója – Kolozsvárról, Szatmárról, Dunaszerdahelyről, Pozsonyból, sőt az 1892-es kimutatás négy bécsi hallgatót is nyilvántartott.

A mikve a zsidóság számára a tisztaság és szentség kettőségét hordozza, és az ortodox zsidó élet legszervesebb része.

Egyed Antal bonyhádi katolikus plébános írta a bonyhádi zsidókról 1820-ban, a Magyar Tudományos Akadémia kiadványában:” A zsidóknak derék fürdőházuk, tavalytól fogva két emeletre, hol a közönséges asszonyok mártóján kívül hat kád vagyon a fürödni akarók alkalmatosságára.” „Itt az a hely, hol a tisztulásuk után a zsidó asszonyok megmártják magukat. Egészen le kell bukniok, úgy hogy a víz a fejök felett elcsapjon, s ezt eddig a leg kegyetlenebb télben is, fagyos vízben, minden hónapban tenniük kellett. Most már ezt a vizet melegítik.” A hitközség 1849 és 1861 közötti pénztárkönyve szerint a helyi keresztény notabilitások is használták a rituális fürdőt így Perczel Sándor földbirtokos, Perczel Mór 1848-as honvédtábornok apja, Dőry György és báró Wimmersperg. Az ortodox hitközség 1924-ben építette fel saját templomát és ezzel egyidőben a rituális fürdőjét, ami abban az időben a higiénia, a berendezés és gépi felszereltség szempontjából Magyarországon párját ritkítónak számított.

2022 májusának ezen a forró péntek délutánján a sétálók felkeresték a ma még álló zsidó emlékhelyeket és mindazok nyomát, amelyeket a könyörtelen idő és utókor eltüntetett, a zsidó negyed sok házát, a zsidó iskolákat, a rituális fürdőt.

Mivel már nincsenek a városban zsidók, így egykori intézményeik, épületeik jó részt funkcióikat vesztették. A múló idő a ma még álló emlékek létét is veszélyezteti, ha nem sikerül ezeket méltó módon megőrizni, új élettel és tartalommal beilleszteni a kisváros mai és jövőbeni életébe.

A Völgységi Tájkutató Alapítvány gondozásában készült egy látványtérkép Bonyhád zsidó emlékhelyeiről.

Az emlékezők e térképet követve Szabó Tibor a Völgységi Múzeum történész-múzeológusa és Hetesi Beáta a Max Nordau Magyar- Izraeli Baráti Társaság Egyesület bonyhádi elnöke vezetésével jártak az egykori bonyhádi zsidóság nyomában.

Az idősebb sétálók közül többen emlékeztek a lebontott zsidó iskolára, mert az 50-es években ott tanultak, mint állami iskolában, de volt, aki az ugyancsak lebontott mikvét úgy említette, hogy az ő édesapja fürdött ott, valaki pedig hallotta, hogy 1945-ben az orosz katonák is használták Bonyhád zsidó fürdőjét.

Szóba került, hogy a zsidók nyomán ma is pénteken van a városban a heti nagy piac és ugyanúgy, mint a zsidóság idejében, a piac után, péntek délutánra mai is szinte elnéptelenednek a kisváros utcái.

Minden résztvevő egy kis büszkeséggel távozott a séta-délután végén. Büszkék voltak Bonyhád egykori pezsgő, kulturált zsidó életére, hírnevére.

Szép lenne, ha a Sétafesztivál hagyománnyá válhatna és sorra venné Bonyhád évszázadokon át békében együtt élő népei, nemzetségei valamennyi emlékhelyét.

Szép lenne, ha átvennék a budapesti hagyományból a séták alkalmából egy-egy fa elültetését is, a helyi népek és kultúrák közötti tolerancia jelképeként.

*

A bonyhádi Sétafesztivál programját a Max Nordau Alapítvány Egyesület bonyhádi elnöke Hetesi Beáta kezdeményezte és a bonyhádi Völgységi Múzeum munkatársaival közösen bonyolították le. A vezetést Szabó Tibor történész-muzeológus ,Gábor Zsolt muzeológus  és Hetesi Beáta tartották, a posztert dr. Farkas István Gergő, a Völgységi Múzeum igazgatója készítette.