Magyar Menóra – zsidó emlékhelyek Magyarországon

A zsidóság emlékhelyei élni tanítanak. Azt bizonyítják, akarattal, tudással, jóindulattal nagyon mélyről lehet magasra is jutni.

A pécsi Engel Adolf olyan szegény volt, hogy gyerekkorában karrierjét kihegyezett ceruzák árulásával kezdte. Egy fillérért becserélte az általa előző este kihegyezett ceruzákat a többi diák törött vagy tompa hegyű ceruzáira, és mint Pécs egyik leggazdagabb polgára, Komló megteremtője, a zsinagóga építtetője, a pécsi kórház bőkezű támogatója fejezte be életét.

A keszthelyi Goldmark Károly kezdetben libapásztorkodásból élt, aztán az úrifiúkat tanította hegedülni (ebédet kapott cserébe), húsz év múlva Szentpétervártól Milánóig, Párizstól Berlinig játszották az operáit.

A pesti Weiss-testvérek egy zöldségbolttal kezdték a Lövölde-téren. Konzervkészítési célból vásároltak egy bádogprést, ebből építették fel a csepeli Weiss Manfréd-műveket, Közép-Európa legnagyobb acélgyárát.

Vámbéry Ármin árvagyerek volt, szegény és sánta, de megtanult latinul, németül, franciául, angolul, oroszul, szerbül, törökül, arabul, és béna lábbal elindult, hogy megtalálja a magyarok őshazáját. Bejárta a Keletet, és mint világhírű professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja fejezte be az életét.

Az egész magyar zsidóság ott kezdte a XIX. század elején, hogy a zsidók a városokból kitiltva, sapka- és tajtékpipa-készítésből, kocsmabérlésből, batyuzó kereskedésből, lakodalmi zenélésből éltek. Aztán eltelt két évtized és a legtöbb magyarországi orvos már zsidó. Aztán eltelt újabb két évtized, és ott találjuk a zsidókat a vállalkozók, a gyáralapítók, a tudósok, a művészek között. A század végére a mintegy kilencszázezer lelket számláló magyar zsidóság a polgári modernizáció fő hajtóereje, a városok felépítője, a nemzet anyagi függetlenségének és felemelkedésének legfőbb biztosítéka.

Ha volt olyan társadalmi csoport, amelyik mélyről indult, a kirekesztettségből, a jogfosztottságból, a faluvégi szegénységből, az a zsidóság volt. A zsidók XIX. századi története arra tanít, miképp lehet felvenni a küzdelmet a sorssal pusztán a tudás, a szorgalom, a tanulás, a kitartó munka, a vállalkozókedv, a problémamegoldó szemlélet, a humor és az élni-akarás, az életöröm segítségével. Fegyverük, hatalmuk nem volt, jó indulatuk és jó kedvük viszont igen.

A zsidó emlékhelyek a civilizáció üzenetét hozzák. A zsidó kultúra az élet kultúrája. Ez a könyv az életről szól.

Vác

Aki Izraelben jár, a Tel-Avivtól nem messze fekvő kis város, Petah Tikva (a „Remény kapuja”) magyar lakosaitól gyakran hallja, hogy ezt a várost magyarok alapították. Ezen a turisták alaposan meg szoktak lepődni: magyar város Izraelben?

Silberstein Dávid az egyik (külföldön) leghíresebb magyar rabbi. Nemcsak Izraelből és Nyugat-Európából, hanem az Amerikai Egyesült Államokból és a rendszerváltás óta Oroszországból is folyamatosan érkeznek vallásos zsidók Magyarországra pusztán azért, hogy Silberstein rabbi váci sírját felkeressék.

Vácott már a középkorban éltek zsidók. A XVII. század végi háborúk elsöpörték a váci zsidó közösséget is, majd Morvaországból, Sziléziából, Ausztriából költöztek ide zsidók, akiknek a korabeli korlátozó törvények miatt tilos volt a városban lakniuk. A környező falvakban éltek (Cselőtén, Kosdon, Őrbottyánban) és csak vásározni járhattak be a váci piacra, reggel nyolctól délután négyig. (Ezen a képtelen állapoton csak az 1840-ben meghozott törvény enyhített némiképp.)

A váci zsidók 1848-ban egyöntetűen a szabadságharc ügye mellé álltak, Klapka seregében váci volt a tábori rabbi. Az 1850-es években a váci zsidók már nem csak kocsmabérléssel, mészárszékek működtetésével és kereskedelemmel foglalkoztak, hanem zömmel ők alapították azokat a gyárakat is, amelyeknek Vác a fellendülését köszönhette. Itt működött az Oberländer téglagyár, Löbl Ármin kötő és szövő üzeme, a Geiger-féle vegyészeti gyár, Löwinger József képkeretező üzeme, Fenyő Ernő bútorgyára, Neumann Manó ecet, likőr- és pálinkagyára. Katzburg Dávid nyomdát alapított. A nyomda kiadott egy jiddis nyelvű vallásos folyóiratot is Tel Talpijot címmel. A dualizmuskori felvilágosult jogállam kedvezett a zsidóknak. Nemcsak a vállalkozók, hanem az orvosok is zömmel zsidók voltak. Vác lakosságának mintegy 10 százaléka volt a XIX. század végén zsidó. (Budapest esetében 22 %, Beregszász esetében 42%, Munkács esetében pedig 64 % volt ez az arány.)

Vác első rabbiját Vác első rabbiját Neuman Áser Ánsilnek (1799-1882) hívták. A hitközség 1841-ben alakult meg.  A  zsidó iskolát 1850-ben alapították. Az 1868-as egyházszakadás után a váci közösség a Status Quo Ante irányzathoz csatlakozott, ebből 1871-ben kivált az ortodox közösség. Az ortodox zsidók is építettek maguknak zsinagógát, ennek helyén, a mai buszpályaudvar közelében egy tízemeletes lakóház áll. Az Eötvös utcában épült Status Quo-zsinagóga azonban fönnmaradt a mai napig. Jelentősebb főrabbi volt Ulmann Frigyes, Klein Gyula és Pollák Fülöp.

Silberstein Dávid 1820-ban született Bonyhádon, Ungváron tanult és számos helyen dolgozott rabbikként, mielőtt Vácra került volna (például Tőketerebesen, Sátoraljaújhelyen és Zentán).1859-1867 között élt  az akkor Palesztinának nevezett földön. Tanítványaival ő alapította meg Petah Tikva várost. A nemzetközi zsidó közösség elsősorban a Tóráról, illetve a zsidó vallásjog alapkönyvéről, a Sulchán Áruch-ról („Terített asztal”) írott tanulmányairól ismerte. A váci ortodox hitközség választotta meg rabbijának, 1894-ben halt meg. Fia is rabbi lett Vácott. Nem volt hajlandó felvarrni a sárga csillagot. Letartóztatták és azonnal internálták. Nyolcvan híve követte. Híveivel együtt deportálták Auschwitzba.

A holokauszt folyamata Vácott is lépésről lépésre bontakozott ki. Először le kellett adni az iparigazolványokat. 1943-ban a közigazgatásból eltávolították a zsidókat. A jogfosztó intézkedéseket a vagyoni kifosztás követte, majd Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után itt is fel kellett varrni a sárga csillagot. 1944. június 20-án a gettót is felállították. Június 27-én és 28-án átszállították a zsidókat a monori gyűjtőtáborba, innen még aznap elindult a vonat Auschwitzba. A Vácról elszállított kétezer emberből kétszázhuszonhat élte túl a holokausztot. A brutálisan meggyalázott zsinagógában a háború után gyermekcsontvázakat találtak, lehet találgatni, mi történhetett itt.

Az Eötvös József u. 3. szám alatt áll az 1861-ben olasz származású építőmester, Abbis Cacciari  tervei szerint épült és a Mazsihisz által 2003-ban helyreállított, gyönyörű zsinagóga.

A háborúban az épület súlyosan nem sérült meg, és a visszatérő zsidók valamennyire rendbe is hozták, úgyhogy 1962-ig templomként szolgált. Ekkor derült ki, mint oly sok más zsinagóga esetében is, hogy a zsidó közösség már „nem tudja” működtetni a templomot, és a váci zsinagóga a városi tanács kezelésébe került. A karbantartási munkákat nem végezték el, a tető beszakadt, befolyt az eső és a hólé, úgyhogy egy idő után már raktárnak sem lehetett használni a templomot, végül életveszélyes állapotba került és mivel omlani kezdtek a falai, szóba jött, hogy végleg lebontják. Akkor (1998-ban ) egy magánszemély, Turai János a romos épületet megvásárolta, majd hitközségi tulajdonba adta. 2002-2003-ban zajlott a felújítás, új tetőszerkezet készült, rendbehozták a homlokzatot és a falakat. A zsinagóga, amely egy virágzó közösség szellemi központja volt, ma újra ha nem is régi fényében ragyog, de épségben áll.

Vácott megmaradtak a zsidó temetők is, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének, illetve a Judaisztikai Kutatóközpontnak egy munkatársa, Kormos Szilvia feldolgozta a temető héber sírfeliratait.

Vácott két zsidó temető található. Silberstein Dávid rabbi sírja az ortodox temetőben található. 1868-ban vásárolta meg a hitközség az akkor még a város határán kívül fekvő telket temető céljaira. 1980-ig működött is a temető. Hosszú évekig elhagyatva állt, teljesen benőtték a gyomok, a kerítés összetört, a sírkövek kidőltek. Végül a a hitközség rendbehozattatta.

Silberstein Dávidot már életében csodarabbinak tartották, olyan nagy volt a híre, hogy még az angol uralkodóház két tagja is felkereste őt – egyébként a rabbi sikeresen meg is gyógyította mindkettejüket. A halál évfordulóján, tehát a rabbinak és fiának a jorcájtján a temető mindig tele van zarándokokkal.

A váci ortodox zsidó temető hivatalosan az Ambró Ferenc utca 24. szám alatt található, de ezt a címet nagyon nehéz megtalálni, mert valójában egy névtelen mellékutcáról van szó. Ha az ember Vác központjából kifelé autózik a meglehetősen döcögős Ambró Ferenc utcán, és elhagyja a keresztény temetőt, majd egy autószerelő műhelyt, akkor kell balra fordulni és körülbelül ötven méterre a saroktól, egy sárgára festett ház előtt megállni. A tulajdonos készséges, szívesen beenged a hátsó udvarba, ugyanis onnan nyílik az ortodox temető.

A váci neológ temetőt 1842-ben nyitották meg. A telket a Szentegylet, a Chevra Kadisa 1888-ban vásárolta meg, és 1985-ig működött temetőként. Hasonló sorsra jutott, mint az ortodox temető, de a hitközség ezt is rendbehozatta.

Itt nyugszik Hirschfeld Gyula 1848-as honvédtiszt, itt áll a munkaszolgálatban meghaltak emlékműve. A váci gyáros családra, az Oberlanderekre külön obeliszk emlékezik.

*

Részlet a könyvhétre, a Noran Libronál megjelenő kötetből, melyet a szerző június 10-én, 15.00-kor dedikál a Vörösmarty téren, és június 13-án, 17.00-kor mutatnak be az Örkény István Könyvesboltban (Bp. XIII. Szent István krt. 26.)