Magyar írók a jeruzsálemi könyvvásáron

Február elején ismét megrendezték Jeruzsálemben a kétévente esedékes nemzetközi könyvvásárt, immáron 26. alkalommal. Komoly magyar stand és impozáns író-delegáció képviselte – a Balassi Intézet támogatásával – a magyar kultúrát. Sőt, a fesztivál ötvenéves történetében először, három magyar pultot nyitottak meg: a hivatalos állami mellett a Múlt és Jövő könyvkiadó és a Drory magyar könyvtár is várta a látogatókat, mégpedig példás együttműködésben. Egymáshoz küldték, átkísérték a másik profiljába vágó ügyekben a kuncsaftokat. Így aztán a standokon nem látható könyvet keresőknek segített a megrendelés lehetőségével a Drory könyvtár; a Magyarországról szóló információkra, angol nyelvű albumokra vagy kortárs szépirodalomra vágyóknak rendelkezésére állt a magyar stand; és az sem ment haza üres kézzel, akit a Múlt és Jövő kiadványai érdekeltek.

A könyvek mellett öt író is bemutatkozott: másodszor volt a fesztivál vendége Spiró György, akinek a napokban jelent meg héberül Álmodtam neked című novelláskötete; Dragomán György, akinek A fehér király című regényét már 2009-ben lefordították; Schein Gábor és Röhrig Géza, akiknek szintén vannak héberre fordított művei; valamint Kőbányai János, aki egyszerre volt jelen íróként és kiadóként a vásáron.

A szervezők mély tisztelettel övezték a magyar művészeket, a fesztivál irodalmi kávéház nevű rendezvénysorozatán egyénileg és csoportosan is bemutatkozásokra invitálták őket. Ott aztán gyakran sziporkáztak és kitűntek, még nyelvi akadályok sem voltak: angolul is átjött mesterségbeli tudásuk és egyéniségük varázsa, egy-egy pillanatra Jeruzsálemben is felvillantak azok az intellektuális színek és mélységek, amikért érdemes megélni a közép-európai történelmi hullámvasutat.

Központi kérdés volt a kölcsönös műfordítások ügye. Mind a héber, mind a magyar piac nagyon kicsi ahhoz, hogy gazdaságosan lehessen megjelentetni mégoly kiváló alkotásokat is. A kiadók szakértői úgy vélték egy erről rendezett beszélgetésen, hogy a francia és a német olvasóközönség létszáma az ideális a jelentős fordítás-irodalom megteremtéséhez: az ennél kisebb piacok ritkán tudják megfelelő számban rentábilisan kiadni a műveket, a nagyobb irodalmak pedig kevésbé nyitottak – például az angolokat kevésbé érdekli a külvilág, saját nyelvükön is rengeteg alkotás születik.

Kőbányai Jánostól megtudtuk, hogy otthon tornyokban állnak a lefordított A. B. Jehosua kötetek, és Izraelben sem kiszámítható az üzlet: Márai Sándor komoly siker volt, Kertész Imre vele egyidőben megjelenő Sorstalanságát is magasan verte az eladási listákon. A magyar könyvek komolyabb izraeli megjelenéséhez szerinte szemléletváltozásra is szükség lenne: „Nálunk is vannak vezető zsidó entellektüelek, de szemben, mondjuk, a francia zsidó értelmiséggel, általában szégyellik származásukat, rettegnek, nehogy hírbe hozzák őket Izraellel. Ilyen körülmények közepette mitől várhatnánk, hogy bármilyen magyar műnek itt sikere legyen? – vélekedett. Ráadásul, mint Spiró Györgytől megtudtam, igen esetleges az egyes művek átültetése. Tarbay Dávid már négy éve lefordította novelláskötetét, ami aztán valamiért elkallódott az Ám Oved kiadó dzsungelében. Novák Attila kulturális attasé érdeme, hogy utánanézett, „ráhajtott valahogy és kiverte belőlük, hogy adják ki.”

Kőbányai szerint kulcskérdés a jó fordítók kölcsönös képzése is: ennek érdekében meg kellene tanítani a másik nép nyelvére a vállalkozó fiatal magyar és izraeli írókat-költőket, és hosszabb időre vendégül kellene látni őket egymásnál, akár állami ösztöndíjak segítségével.

A magyar írókról sorra derültek ki izraeli kötődéseik: Röhrig Géza többször hosszabb időszakokat töltött a zsidó államban, hagyománykövető zsidó életmódot folytat és ékes angolságát rendszeresen fűszerezte héber kifejezésekkel, a közönség legnagyobb örömére. Több mint egy évtizede New Yorkban élve, de csak magyar nyelven alkotva, furcsa többszörös kisebbségi lét az övé, amely szerinte gazdagítóan hat költészetére. A távolság nagyban segíti jelenleg készülő önéletrajzi tárgyú regényét: a tengeren túlra térben is eltávolodva, nagyobb rálátása lett gyermekkora történéseire.

Dragomán Györgynek a könyvvásárra látogatás előtt főként egy régi félelmét jelenítette meg Izrael: kiskorában többször fölmerült, hogy esetleg ideköltöznek Marosvásárhelyről. Édesanyját a nagyváradi gettóból csempészte ki nagymamája. Többször vigyázott rá anyukája barátnője, Lina néni: „Lina néni nagyon szeretett, talán azért is, mert az ő kisfiát is Gyurikának hívták, de meghalt a 67-es háborúban, Izraelben. Mindig mondta nekem, hogy szegény kis fia, szétégett egészen, csak a csontjai maradtak meg. Egyszer, mikor nála voltam, egy dobozt is mutatott, nem mondta, hogy ezek lennének a csontok, de ettől nekem Izraelből az maradt meg, hogy ez egy olyan hely, ahol a szegény Gyurika meghalt. Akkor öt évesen elhatároztam, hogy oda nem megyek.” Aztán mégis eljutott a zsidó államba és már egy olyan utazást tervez, amikor lesz ideje alaposabb városnézésre, az ország megismerésére.

Schein Gábor másodszor érkezett Izraelbe, de az első alkalom körülbelül húsz évvel ezelőtt volt, már nagyon régen. „Akkor majdnem három hétig voltam és sokat utaztam az országban, amerre csak lehetett. Most pedig a könyvvásárra jöttem, ez egyfajta kötöttséget jelent, rövidebb az idő, amit nem én szervezek, nem tudom összehasonlítani a kettőt” – mondta a Szombatnak.  Schein költészetében gyakran megjelennek zsidó témák, mégsem tekinti magát „zsidó írónak”. „Magyar író vagyok, ez világos, hiszen magyarul írok. Számomra ennyi elég is. Az összes többi, a magyar zsidó irodalom, zsidó irodalom fogalma nagyon problematikus. Meghatározhatatlan vagyok, mint mindenki” – vélekedett. „Az irodalom a szilárd fogalmak feloldásával kezdődik és éppenséggel a behatároló gondolkodással szemben fejti ki hatását. Mindannyiunk egzisztenciája jóval szélesebb és folyamatosan mozog. Valójában már az ilyen definíciók fölvetését sem tartom tisztességesnek.”

A magyar programok sokszínűségét növelte Mautner Zsófia élvezetes gasztro-bemutatója, melynek különleges erénye volt egy grenadírmars variáció magas kultúrába emelése. Idén mindehhez még zene is szólt a standnál: a Besh O’DroM együttes két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ági szórakoztatta zenéjével a nagyérdeműt.

A Drory könyvtárnál dedikált a Tel Avivban élő Steiner Kristóf, és a Budapestről A siksze című könyvével idelátogató Gantner Ádám is. Lehetett kapni friss Szombat folyóiratot, Szántó T. Gábor Édeshármasát és Rubin Eszter Barhesz című könyve mellé süteménykóstolót.

Persze nemcsak a magyar–izraeli kulturális kapcsolatok végett érdemes ellátogatni erre a vásárra: ilyenkor együtt látható minden, ami különleges az izraeli irodalomban. A jiddis nyelvű kiadók; az oroszok, akiknek még mindig jól mehet a ’90-es évek nagy alijája után; a jelentős és pénzes olvasógárdával rendelkező angolszászok és franciák; itt vannak a németek, akik elsősorban kultúrdiplomáciai feladatokat látnak el; az összes kis akadémiai kiadó; a rengeteg gyerekkönyvvet propagáló stand; és a két legnagyobb izraeli héber könyvmonopólium: a Steimatzky és a Comet Szfarim.

Végül az sem csalódott, aki a nagy íróneveket kereste: az irodalmi kávéházban jelen volt sokak társaságában például Etgar Keret, Nathan Englander és Meir Shalev is.