Leonardo da Vinci zsidó volt

Carlo Vecce olasz történész eredetileg da Vinci idegen származásáról keringő pletykákat akarta megcáfolni, de egy újabban fölbukkant dokumentum eltérítette szándékától – írja a Tablet Magazine-ban Marc Weitzmann.

Leonardo da Vinci minden valószínűség szerint csak apai ágon volt olasz. Anyja, Caterina, cserkesz zsidó volt, valahol a Kaukázusban született, tizenévesen több ízben is eladták szexrabszolgának Oroszországban, Konstantinápolyban és Velencében, végül pedig 15 éves korában fölszabadították. Erre a végkövetkeztetetésre jut az Il sorriso di Caterina, la madre di Leonardo c. könyv szerzője, Carlo Vecce történész, a reneszánsz mester életének egyik legelismertebb kutatója.

Leonardo születésének hivatalos változata az, hogy Piero da Vinci, egy firenzei ügyvéd és egy fiatal toszkánai parasztlány, Caterina rövid életű kapcsolatának gyümölcseként született; utóbbiról szinte semmit sem tudunk. Mégis létezik egy látszólag alaptalan elmélet az idegen gyökerekről, nevezetesen arról, hogy Caterina arab rabszolga volt. Hat évvel ezelőtt Vecce úgy döntött, hogy véget vet a szóbeszédnek. „Egyszerűen lehetetlennek tartottam, hogy egy itáliai géniusz anyja máshonnan származhat… most viszont nem csak hiszem, hanem – tekintettel arra, amit találtam

a legvalószínűbb feltételezésnek tartom, hogy Caterina zsidó volt”

– mondta a cikk szerzőjének. Vecce a kérdés szakértőjének számít – ő a mester életéről és munkásságáról szóló dokumentum-gyűjtemény szerkesztője, valamint a Leonardo címmel megjelent, és számos nyelvre lefordított életrajz szerzője, aki a mester rajzainak és kéziratainak 2003. évi kiállításában is közreműködött a Louvre-ban és a Metropolitan Múzeumban. Legújabb könyvének kutatásába da Vinci könyvtárának rekonstrukciója során kezdett bele, ahol arra a dokumentumra bukkant, ami mindent megváltoztatott. Ez egy 1452. november 2-án, Leonardo születése után hét hónappal kelt levél, amelyet Piero da Vinci szakmai minőségében írt alá „a kaukázusi hegyekből származó bizonyos Jacob”   lányának örökbe fogadásáról. A dokumentum szerint Catarina gazdája a jómódú kereskedő, Donato di Filippo, a firenzei San Michele Visdomini templom közelében lakó felesége volt, akit Piero da Vinci ügyvéd képviselt. Az iraton szereplő dátumot többször aláhúzták, mintha da Vinci keze remegett volna, miközben annak a nőnek a felszabadítása ügyében járt el, aki nemrégiben gyermeket szült neki.

A rabszolgatartás gyakorlatnak számított a 15. századi Itáliában, még ha sokkal kisebb mértékben is, mint az Oszmán Birodalomban. Egyedül Firenzében legalább ezer rabszolga élt – köztük oroszok, abházok, törökök, szerbek, és – Caterinához hasonlóan – kaukázusi cserkeszek. Vajon ki lehetett az asszony, akinek a reneszánsz egyik zsenijét köszönhetjük?

Caterina történetét vizsgálva Vecce a zsidók történetébe ütközött. 

„Amikor Caterina elhagyta Oroszországot, nyilván a Tamany-félszigeten keresztül haladt, ami az Azovi-tengerbe nyúlik, a Krím-félsziget felé” – mondja Vecce. A félsziget nevét Tamani Dávidról, a zsidó kazárok királyáról kapta; a királyság a 7. és 10. század között létezett. „Úgy tűnik, annak bizonyos nyomai még a 15. században is fellelhetők voltak, amikor a terület a génuai zsidó Ghisolfi család birtoka volt. Akkoriban zsidó konzulok kormányozták, majd a század végén az Ottomán Birodalom része lett. A rabszolgákat szállító hajók Azov (akkor Tama) kikötőjéből indultak Konstantinápolyba. Onnan Catarinát Velencébe, majd pedig Firenzébe követhetjük, ahol új gazdája, Donato di Filippo keze alatt, annak ruhaműhelyében és felesége szolgálójaként is dolgozott. Arról, hogy szexrabszolga is volt, tanúskodik az a tény, hogy amikor 15 éves korában találkozott da Vincivel, Filippo ügyvédjével, utóbbitól már több gyermeke volt. Az ügyvéd először leánya Marie dadájaként „vette kölcsön”, majd annyira belészeretett, hogy Leonardo halála után fölszabadította a rabság alól.

„Maga da Vinci közeli ismeretségben volt a zsidókkal. Vevőköre kiterjedt Firenze zsidó közösségére” – így Vecce.

Piero da Vinci végül Milánóba költözött; Caterina ott halt meg 1493-ban és valószínűleg a San Francesco Grande templomban nyugszik. Itt látható Leonardo festménye, a “Verginne delle rocce”.

Donato di Filippo nagy összeget hagyott a San Bartolomeo a Monte Oliveto templomra, Leonardo ide festette az “Angyali üdvözletet”. A háttérben a Kaukázus legmagasabb csúcsára, az Elbruszra emlékeztető hegy magasodik, és a képen szerepel egy keleti kikötő, amelyben Caterina is megfordulhatott rabszolgaként.

Vecce professzor szavai szerint „Caterina nyilván mesélt a kis Leonardónak utazásairól. A cserkeszek zabolátlan, félőrült, vad emberek hírében álltak. Úgy gondolom, hogy anyjától örökölhette azt az abszolút szabadságot, amely oly jellemző tudományos és intellektuális tevékenységére. Az elme szabadsága, melyet nem köt előítélet és tekintély.”

Tablet Magazine, Marc Weitzmann cikke nyomán Bassa László

Marc Weitzmann 12 könyv szerzője, a legutóbbi  Hate: The Rising Tide of Anti-Semitism in France (and What It Means for Us). Rendszeresen ír a  Le Monde és Le Point  c. lapokba, továbbá a France Culture rádiócsatornán hetenként jelentkező Signes des Temps, c. műsor gazdája