Különböző nézőpontok – Steve Reich zenéi
A cím részben ugyan kissé hatásvadász, mert mindazok, akik ismerik korunk egyik meghatározó zeneszerzőjének műveit, azok tudják, esetében szó sincs köznapi értelemben vett zsidó népzenéről, talán inkább az évezredek során szinte feledésbe merült hagyományos zsidó dallamvilág modern zenei megjelenítésének lehetőségéről, illetve magának a zsidó eszmeiségnek a kortárs zenében való jelenlétéről beszélhetünk.
Steve Reich egy korábbi képen
Reich szülei korán elváltak, még csak 13 éves volt amikor édesanyja Los Angelesbe költözött és kiskamaszként a két távoli város közötti hosszú vonatutakon éveken keresztül rendszeresen ingázott, hogy láthassa mindkettőjüket.
Az egyetemen filozófiát és zeneszerzést tanult, ekkor ismerkedett meg Bartók és Sztravinszkij zenéjével, de legnagyobb hatással mégis az akkor népszerű John Coltrane improvizatív zenéje volt rá.
A 60-as években saját zenekart alapított akikkel az akkor korszakalkotó zenei stílus, a modern vagy minimal art vonulatához tartozó Philip Glass, Terry Riley és La Monte Young zenéihez hasonló saját darabokat adták elő. Reich zenéje annyiban volt mégis más, hogy már akkoriban előszeretettel használt műveiben előre felvett hangokat, zörejeket és beszédet, amivel szinte kilépett a zenei korlátok közül, megalapozva ezzel későbbi sajátos repetitív zenei stílusát.
A 70-es évek elején olyan darabokkal lett elismert zeneszerző, mint a Drumming vagy a zeneileg teljesen újszerű Music for 18 Musicians, melyek megírásához afrikai, Ghana-i és Balinéz gamelán tradicionális zenéket tanulmányozott. E hosszabb művek már nem csak a minimalizmusról, hanem az abból kibontakozó aprólékos részletgazdagságról is tanúskodnak, megteremtve egy eddig szokatlan, merőben új zenei formanyelvet, ahol már nem az előre rögzített hangminták, hanem a valós idejű “fázis-eltolások” adják meg a zene periodicitását és ezáltal új hangzások létrejöttét.
Ekkoriban kezdte foglalkoztatni a vallás, eleinte a hinduizmus és buddhizmus, de mivel ezek nem adtak választ kérdéseire, ezért újra felfedezte saját zsidó gyökereit, zsinagógába járt és éveken keresztül tanulmányozta a Tórát, amibe olyannyira belemélyült, hogy ekkor feltette magában a kérdést, hogyan tovább? Maradjon zeneszerző vagy legyen rabbi?
Ezekben az években ismerkedett meg leendő feleségével, a videoművész Beryl Korot-tal, akivel házasságukat már a zsidó életszemlélet és hagyományok alapjaira építették fel.
A 70-es évek végén, művei bemutatásakor eljutott Izraelbe is, ahol azonnal a tradicionális Tóra-éneklés, a lejnolás hagyományait kezdte kutatni. Egy idős jemeni-zsidó embertől hallotta azt a fajta ősi kantillációs éneklést, aminek alapján az 1981-es, Tehillim című, a Bibliai Zsoltárok Könyve előtti tiszteletét fogalmazta meg, a 19, 34, 18, és a 150. zsoltárok héber nyelvű éneklésével és archaikus hangszerek modern megfelelőinek előadásával. „Mindent megpróbáltam összefoglalni benne amit a zsidó zenéről – elsősorban a Tóra neginái (a szöveg fölött megmaradt dallamjegyek/jelzések – szerző megjegyzése) alapján – tudok és érzek. Ezzel a darabbal kívánom demonstrálni a világ előtt, hogy a Bibliát – a Tórát, a Prófétákat és az Iratokat héberül írták. Ez a zsidó kultúra része és csúcsa, amivel közösségünk, feladatához híven, az emberi kultúrát megtermékenyítette. Erre az egyszerre ősi és aktuális üzenetre épül a művem.” – mondta róla Reich egy interjúban.
Reich – Tehillim – Complete (Official Score Video)
B&H Study Score Video Series: Listen and follow along with the publisher’s score of Steve Reich’s “Tehillim.” This 1981 work draws its title from the Hebrew …
Ezt a darabot a ’80-as évek végén, az akkori hazai zenei életet megújító 180-as Csoport az Amadinda ütőegyüttes közreműködésével is számos alkalommal nagy sikerrel adta elő. „Őket tartom munkáim legjobb európai tolmácsolóinak” – nyilatkozta róluk Reich ’86-os magyarországi látogatásakor. (A csoportban olyan tagok vettek részt, akik mára a magyar kortárs zene és művészet nagyjaivá váltak: többek között Szemző Tibor, Faragó Béla, Gőz László, Márta István vagy a médiaművész Forgács Péter, illetve a nemrég elhunyt Melis László. Az Amadinda részéről pedig Rácz Zoltánt említhetjük, aki a későbbiekben Reich zenéjének hazai képviselőjévé vált.)
Steve Reich New Yorkban
Steve Reich számára ezek után egyre fontosabb lett a saját zsidóságához kapcsolódó vallásos és társadalompolitikai tartalmak megjelenítése is a zenéjében. Ennek az eszmeiségnek időrendben következő darabja az 1988-as Different Trains (Különböző vonatok) c. munkája, amely a korábbi gyerekkori emlékei és az akkoriban számára még nem ismert, az európai zsidóság vészkorszakához köthető eseményekkel való szembenézést, és utólagos tudatosulást jeleníti meg. Akkoriban, amikor ő kamaszként számtalanszor békésen és kényelmesen vonatozott a keleti és nyugati part között, hogy láthassa szüleit, ezzel egyidőben, a ’40-es évek elején Európában zsidó származású emberek százezreit zsúfolt marhavagonokban, kényszerrel, szisztematikusan szállították a szinte biztos halál felé. E párhuzam szembeállításából született ez a mű, amiben visszanyúlva a korábban használt zenei-képi megjelenítő eszközeihez, vonathangokkal, holokauszttúlélők interjúrészleteivel és egyéb hangeffektek felhasználásával teszi képszerűvé a Kronos vonósnégyes által előadott, amúgy is zaklatott zenei formanyelvet, illusztrálva ezzel a történtek abszurditását.
Harmadik műve amelyik a zsidó eszmerendszert képviseli életművében, valójában egy nagyszabású modern opera. Az 1993-as The Cave (A barlang) címmel Ábrahám ősatya Makhpela-i temetkezési helyét jeleníti meg, amely mindhárom nagy világvallás számára a legszentebb helyek egyike. A többtételes mű Ábr(ah)ám történetét fogalmazza újra, immár valós multimédiás eszközökkel, felesége, Beryl Korot videoművész közreműködésével így kitágítja a zeneiség megjelenítési lehetőségeit, és ezáltal a mondanivaló átélhetőségét is megnöveli. A jelenkor ellentmondásos politikai és eszmei nézőpontjait állítja szembe egymással amikor a forrásanyagként készített, különböző ideológiájú interjúalanyoktól (izraeli zsidók, palesztin arabok és modern amerikaiak) ugyanazokat kérdezi meg: Ki számukra Ábrahám? Ki számukra Sára? Ki számukra Hágár? Ki számukra Izmáel? Ki számukra Izsák? A válaszok persze nagyon különbözőek is lesznek, de ezek a videófelvételek adják meg a mű librettóját, és persze drámaiságát is egyben, nyomatékosítva az ütős- és vonóshangszerek disszonáns alaphangulatát.
Steve Reich and Beryl Korot – The Cave (crop 1/4) – Musica Strasbourg
Steve Reich and Beryl KorotThe CavePlayed at musica festival 2011, Strasbourg, Fr
A téma érzékeny, egységes válasz nincs, csak kérdések és nézőpontok vannak, és a remény a szembenézésre, hogy mindezek ellenére mégis megtalálhatjuk a közös gyökereinket.
Steve Reich a ’70-es években, zsidó önazonosulása kezdetén válaszút előtt találta magát, rabbi lesz, vagy maradjon zeneszerző. Mostanra talán egyértelművé vált, maradt zeneszerző, de emellett rabbivá is lett abban az értelemben, hogy a zeneirodalmat megreformáló művein keresztül az emberiség egyik szellemi iránymutatójává vált.
Steve Reich lemezei többek között az ECM, a Warner/Nonesuch és hazai interpretációban a Hungaroton kiadóknál jelentek meg.
A szerző az OR-ZSE hallgatója
