Kórtermi dráma a szeretetről

Szikrázóan fehér kórterem, kómában lévő idős asszony fehér hálóingben, hófehér haja a fejére simul. Úgy tűnik, öntudatlan.

Zaklatott, elegáns hölgy, a lánya próbál vele kontaktust teremteni. „Anyu, szorítsd meg a kezem, ha hallod, amit mondok – ismételgeti kétségbeesetten. Édesanyja nem reagál, ha hallja, vagy ha hallaná is, amit mond, megszorítaná-e a kezét vajon? Lánya görcsösen keresi vele az érzelmi kapcsolódást, ha máskor nem sikerült, talán most, a halálos ágyon. Nem lehetett felhőtlen a kapcsolatuk, nem értették meg egymást soha, van mit tisztázniuk. Erős bizalmatlanság vibrál közöttük, feloldható-e egyáltalán?

A magyar származású haldokló Mici (Egri Márta alakítja), és Daisy, a lánya (szerepében Péter Kata), nem mellesleg amerikai egyetemi professzor monológjait halljuk. De ez a két széttartó monológ dialógussá válhat-e? Daisy nem tudja, hogy Mici mindent hall, anyjának meg amúgy is megvan a markáns véleménye a lányáról, aki a néma szózuhatagot nem hallhatja.

Létrejöhet-e az utolsó percekben az egymás iránti figyelem, kettejük között végre az érdemi párbeszéd?

Úgy látszik, a Gólem Színház folyamatosan megújul. Borgula András rendező egy szívszorító, kétszereplős tragédiát álmodott meg, szokatlan és meglepő drámai árnyalatokkal, hiszen A Szorítsd meg a kezem c. darabban Marianna D. Birnbaum önéletrajzi írásait, Apu című kisregényét és Mici forgatókönyve c. novelláját prózamontázsként adaptálta színpadra.

A rendezői és dramaturgi intenció (nem véletlenül) hangsúlyt fektetett egyes jeleneteknél a szöveghűségre. Marianna D. Birnbaum irodalomtörténész, a Los Angeles-i Egyetem professzora, a kortárs magyar irodalom szakértője, Esterházy Péter nagy ismerője úgy próbálta feldolgozni a szülei elvesztése feletti gyászát, hogy (ön)életrajzi hitelességgel megírta a történetüket két műben, amelyek összemontírozódnak a színdarabban.

Megtörtént eseményen alapul a cselekmény. Daisy nem más, mint Marianna D. Birnbaum színpadi alteregója, több (életrajzi) gesztussal is. Édesanyja utcai rablótámadás áldozata lett, és agyvérzéssel, örök kómába esve, hosszú időre kórházba került, ahol rendszeresen látogatta. Ez az ő kettejük története. De egyéni sorsuk univerzális drámává tágul. Hétköznapi sztorivá olyan anyákról és lányukról, akik minden problémájukat egymáson bokszolják le, bár nem tudnak elszakadni egymástól. Ám a mondanivaló ennél sokrétűbb.

A drámában a monológok tétova kísérletek után dialógussá erősödnek, ahogy a rendezői szándék kiszínezi a valóságot és kiemeli a kórtermi történetet „vízszintes” helyzetéből, a mozdulatlanul fekvő anya szinte feltámad, a kórteremben járva beszél és gesztikulál. Ahogy a két nő mozgásba lendül, érezzük a köztük lévő feszültséget, az évtizedes veszekedéseket, féltékenységeket. A történetek történeteket hívnak elő, a belső monológok / és a dialógusok retrospektív emlékezésfolyammá dagadnak.

Mici és Daisy holokauszt-túlélők, életútjuk tipikus zsidó sors, amelyet történelmi traumák, kataklizmák árnyékolnak, hiszen nem volt elég a vészkorszak, az államosítás erőszakhullámait is túl kellett élniük, hogy 56 után Amerikában új életet kezdhessenek. A kórteremben (ahol a háttérben néha átsuhan Kóti Eszter, mint nővér) Mici és Daisy más nézőpontból emlékeznek, az elbeszéléseik valahogy mégis rímelnek. Daisy felolvas édesapja ifjúkori leveleiből, amiket szerelméhez, jövendő feleségének, Micihez írt; ettől egyre interaktívabbá válik a nehezen bontakozó párbeszéd.

Mici emlékezéséből megtudunk mindent a túlélésekről, a családról, és a férjéről… Utóbbinál csendben pislogunk, még jó hogy a Gólemtől megszokott, szerethető fekete humorral dől ránk egy viharos házasság megannyi kínos pillanata. A férj, a vaskereskedő Manó ugyanis minden ragaszkodása ellenére nem volt egy főnyeremény, szakadatlan házasságtöréseibe fülig pirul a nézőtér. Kínjában már a felesége is nevetett a nyíltan folytatott viszonyain. Mi tartotta egyben a romantikus Mici és a kényszeres élvhajhász, nőfaló Manó házasságát? Rejtély.

Amikor Manó megvakult és lábát amputálták, akkor a szánalom vagy a szeretet javára billent a mérleg?

Milyen volt Manó kapcsolata a lányával? Ezt is összerakhatjuk a társalgásból, s a drámának van egy harmadik, láthatatlanul lebegő szereplője is. Esterházy Péter nemcsak munkakapcsolat volt Birnbaum számára, hanem jó barát is. Egy ízben Daisy beviharzik a kórterembe a Kis magyar pornográfiával, és elmondja, hogy Péter járt nála és tőle kapta. Nem kell törni a fejünket, ki az a Péter, aki többször szóba kerül. Persze, Az idegen nő c. könyv is felbukkan, más szerzőtől, más ajánlással, de nem lövöm el a darab legjobb viccét, mindenesetre a férj bűneiről emlékezés-cunamit generál a haldoklóban…

Mi mozgatja Daisy-t? Bűntudat és lelkifurdalás, hogy nem jól szerette az anyját? Nehéz a haldokló szülőt elengedni, még akkor is, ha soha nem jöttünk ki vele igazán. A jeleneteket végigkíséri egy vetítőképes animáció (Tóth Zs. Szabolcs médiaművész munkája), hullámzóan lebegő alakokkal, alakzatokkal és hullámokkal, az emlékképek és a haldoklás földöntúli stációival.

Az utolsó villanás, a zárókép, egy „remake” az utcai támadás előtti utolsó veszekedésükről, és arról, hogy Mici nem adja oda a táskáját támadóinak, görcsösen fogja, mint egyetlen megmaradt ereklyét, aztán vakító fehérségből zuhanunk a fekete csöndbe.

Nem könnyű színészi feladat megformálni ezt két nőalakot. Gyarmati Dóra változatos kosztümökbe öltöztette a kétségbeesett és ideges Daisyt, aki eleinte csüggedten keresi édesanyja tekintetét, majd lázasan energikussá válik, ahogy feltörnek az emlékek. Egri Márta elképzelhetetlenül nehéz alakításban tündököl; egyszerre haldokolni és sziporkázó humorral eljátszani ezt a tragikus szerepet, emberfeletti…

Nincsen tökéletes szeretet, csak tökéletlen. Leginkább erről szól ez a hátborzongató, mélyen empatikus dráma.

 

Szorítsd meg a kezem (bemutató március 31-én a Gólem Színházban)

Marianna D. Birnbaum Mici forgatókönyve és Apu című elbeszéléseiből színpadra adaptálta: Borgula András

Játsszák: Egri Márta, Péter Kata

Rendezés és színpadi adaptáció: Borgula András

Dramaturg: Németh Virág

Jelmez: Gyarmati Dóra

Animáció és vetítés: Tóth Zs. Szabolcs

Produkciós vezető: Tóth Péter

A rendező munkatársa: Kóti Eszter